Túra a Ráró és a Gyamaló csúcsára

A Moldova völgyében, Moldvahosszúmező után kezdjük meg az emelkedést a Kárpátok északkeleti bástyája, a Ráró érintetlen vadonjában. Az évszázados Slatioara  őserdőben nem ritkák a 3-400 éves fenyőmatuzsálemek sem.

Ahogy kiérünk a buja erdőrengetegből, s a Todirescu-hegyen kibontakoznak előttünk a gerinc mészkő kibukkanásokkal tarkított legelői, hamar megértjük, miért is olyan vonzó hegy a Ráró.

Talán, mert a Kárpátok fő vízválasztóján kívül esik, azért nincs sok nyoma a hegységnek a magyar turista irodalomban. Pedig ez is a Kárpátok része és formakincse alapján sokkal többet érdemelne. Nem véletlenül lett a táj a Ráró-Gyamaló Nemzeti Park része.

A legelő nyájak, az esztenák, a széles zöld szubalpesi rétek, a fehér mészkőtornyok és a fenyvesek elegye fűszerezi a vidéket.

A főgerinc oldalában futó, jól követhető túraösvény ideális terepet nyújt a családos túráknak. Viszonylag rövid távon és kevés szintkülönbséggel igen sok csoda elérhető a hegységben.

A hegy legmagasabb orma az antennákkal tűzdelt Ráró-csúcs, de nem érdemes megmászni, hisz az aljából is remek a kilátás. Délre a Besztercei-havasok nyújtózkodnak. Nyugatra a Gyamaló gyephavas háta csalogat. De mielőtt még nekirugaszkodnánk, előbb látogassuk meg a Ráró fő attrakcióját, a már régóta feltűnő, a hullámzatos tájat éles kibukkanó szikláival jellegzetesen megtörő ormokat, Ráró fejedelemasszony legendás köveit.

A két szikla egyike csak mászó felszereléssel érhető el. A másikat izgalmas, láncokkal biztosított sziklaösvényen lehet megközelíteni. Az aszfaltút közelsége miatt jó időben és hétvégén igen nagy a forgalom. A szűk és kitett ösvényen gyakran alakulnak ki torlódások.

A szikla a nyugati oldaláról a leglátványosabb. Itt épült fel a Ráró menedékház, ami a megfáradt turistáknak nyújt pihenő és étkezési lehetőséget.

A Ráró és a Gyamaló hegytömbjét a Colbu-nyereg választja el. A piros sáv ösvény visz tovább a hazai turisták között ismeretlen Gyamalóra. A csúcsról csodálatos kilátás nyílik a Ráró sziklatornyaira, a Beszterce völgyére, felette a Pietrosz-csúcsra, valamint északon az Obcsinákra.

Sljeme (Szelemen, 1033 m)

Nem nehéz kitalálni, hogy a Medvednica-hegység egykor medvék élőhelye volt. Ma már eltűnt innen a nagyvad, így nyugodtan túrázhatunk a hegység legmagasabb csúcsára, a Szelemenre. Innen csodás kilátás nyílik a városra és a Zágrábi-medencére.

A Medvednica vadonja a természet mellett a történelemről is mesél. A Zrínyiek a 16. században kaptak nemesfém kitermelési jogot, azóta működött itt ezüstbányájuk. Ma a járatrendszernek egy parányi szakasza látogatható, vezetővel. A legenda szerint a bánya járatrendszere egészen Zágráb történelmi központjáig, a Felsővárosig terjeszkedett.

Popágya

Popágya

Elhagyva a Mokranka patakát gyalog indulunk a Gorgánok gerincére. A Darov tömbjén elérjük az ezeréves határ gerincét, amin már a kék jelzésű út vezet tovább. Az ösvényt határkövek is jelölik. Ezek még az 1920 utáni korszakból maradtak, amikor a trianoni diktátummal Kárpátalja Csehszlovákiához került és itt húzódott a cseh-lengyel határ.

Elhagyjuk a gerincet, és egy újonnan kialakított traverz úton haladunk tovább a Popágya csúcsa felé. A magasabb régióban lassan elmaradoznak az erdők és a Gorgánokra jellemző kiterjedt, mohákkal zöldre festett kőfolyások kísérik utunkat. Délre pompás kilátás nyílik Máramaros napsütötte hegyvilágára, a Fekete-bérc és a Kraszna-havas hegyeire.

Máramarosban még a hegyekben is nagy kultusza van a vezérlő fejedelemnek. A Popágya havason átvezető régi szekérút nyomait „Rákóczi útja”-ként emlegetik a pásztorok, s még a legkisebb pásztorgyerekek is azt beszélik, hogy ezen az úton valamikor egy fejedelem vonult végig, fényes kíséretével és hogy ez a fejedelem a «ruténokat» nagyon szerette.

Sziklák és törpefenyvesek szegélyezik utunkat, majd elérjük a Popágya csúcsát.

Istvánbérc

A Lator-hegység legmagasabb csúcsa 2244 méterével az Istvánbérc. Előttünk a Lator nyugati bástyája, a Fehér-kő magasodik.

Nagy-Negován-csúcs

Innen csodás kilátás nyílik a Páring bérceire, valamint a Nagy-Balindru és a Nagy-Koncu kettős csúcsának tömbjére is.

Tulisa-csúcs

A Tulisa csúcsára vezető úton Maderspach Viktor nyomában járunk, aki aki erre űzte ki az 1916-ban ránk rontó románokat, majd az országvesztéskor erre is kellett meneküljön.

Földrajzilag a Retyezát-hegység legkeletibb és legalacsonyabb része. A Tulisa-csúcsról csodás kilátás nyílik a Déli-Kárpátok ismeretlen hegyvilágára.

Gozna-kő

A Bánság hegyeinek legmagasabb csúcsa a Gozna-kő. 1447 méter magas, egy méterrel haladja meg a Szemeniki-csúcsot. Nyáron kiváló hely a kempingezők számára.

Szemenik-csúcs

A sziklákkal jelölt tetőről a legmarkánsabb kilátás északkelet felé nyílik, amerre a Temes medencéje fölött elementárisan tör az ég felé a Szárkő, s mögötte, szinte egybeolvadva szomszédjával a Godján-hegység.

Keletre a Cserna-völgye fölött a Csernai-havasok magasabb csúcsai emelkednek.

A másik irányban a Szemenik-hegység eróziós küszöbeit tanulmányozhatjuk. A Szörényordasi-medence terül el alattunk. Fölötte a Kis-Szemenik alacsonyabb, erdővel fedett hátai húzódnak. Mögöttük a távolban a Ruszka-havas is feltűnik.

Nagy-Ráwka

Nagy-Ráwka

Kevesen tudják, hogy az Árpád-vonal védelmi rendszerét ezen a vidéken is kiépítették, olyannyira, hogy az Ulicska és a Ciróka-völgyi völgyzárak tartották magukat a legtovább a második világháborúban.

Az ősi határt őrizték egykor az Ulicska-patak völgyében a hegyek előtti utolsó település, Újszék lakói is. Innen indulunk fel a Besszádok vadonjába a piros jelzésű turistaúton. Ez már a Poloninyák Nemzeti Park területe, amely a nagy kiterjedésű bükk és jegenyefenyő őserdőivel 2007-ben felkerült az UNESCO Természeti Világörökségeinek listájára is.

Európa egyik legnagyobb kiterjedésű őserdője ma már fokozottan védett nemzeti park, ahol a természet őrei semmiféle emberi beavatkozást nem tűrnek. Azért is bír a kutatók számára nagy értékkel ez a bükkfajtákban gazdag érintetlen terület, mert tökéletes példája a mérsékelt égövre jellemző összetett ökoszisztémának. A védett Sztuzsica őserdő az itt honos sokszínű élővilágnak köszönhetően felbecsülhetetlen értékű genetikai adattár is egyben.

Innen megyünk fel a Poloninyák legmagasabb pontjára, a Kremenec csúcsára. Ma ez a szlovák-lengyel-ukrán hármas határ. Ha továbbhaladunk Lengyelországba, értelmet kap a Poloninya elnevezés is, ami az erdőszint felett elterülő hegyi rétekre utal. Ilyen kopasz csúcs a Nagy Ráwka is, amely pazar körkilátással várja az erre járót a Besszádokkal és a Vereckei-Beszkidekkel.