Elhagy­va a Mokran­ka pata­kát gya­log indu­lunk a Gor­gá­nok gerin­cé­re. A Darov tömb­jén elér­jük az ezer­éves határ gerin­cét, amin már a kék jel­zé­sű út vezet tovább. Az ösvényt határ­kö­vek is jelö­lik. Ezek még az 1920 utá­ni kor­szak­ból marad­tak, ami­kor a tri­a­no­ni dik­tá­tum­mal Kár­pát­al­ja Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz került és itt húzó­dott a cseh-len­gyel határ.

Elhagy­juk a gerin­cet, és egy újon­nan kiala­kí­tott tra­verz úton hala­dunk tovább a Pop­ágya csú­csa felé. A maga­sabb régi­ó­ban las­san elma­ra­doz­nak az erdők és a Gor­gá­nok­ra jel­lem­ző kiter­jedt, mohák­kal zöld­re fes­tett kőfo­lyá­sok kísé­rik utun­kat. Dél­re pom­pás kilá­tás nyí­lik Mára­ma­ros nap­sü­töt­te hegy­vi­lá­gá­ra, a Feke­te-bérc és a Krasz­na-havas hegye­i­re.

Mára­ma­ros­ban még a hegyek­ben is nagy kul­tu­sza van a vezér­lő feje­de­lem­nek. A Pop­ágya hava­son átve­ze­tő régi sze­kér­út nyo­ma­it „Rákó­czi útja”-ként emle­ge­tik a pász­to­rok, s még a leg­ki­sebb pász­tor­gye­re­kek is azt beszé­lik, hogy ezen az úton vala­mi­kor egy feje­de­lem vonult végig, fényes kísé­re­té­vel és hogy ez a feje­de­lem a «ruté­no­kat» nagyon sze­ret­te.

Szik­lák és tör­pe­feny­ve­sek sze­gé­lye­zik utun­kat, majd elér­jük a Pop­ágya csú­csát.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 223. rész: Gorgánok 2. — A Tarac forrásvidékén