A leg­ré­geb­bi szál nagy­já­ból 1091-ig nyú­lik vissza, ami­kor Szent Lász­ló kirá­lyunk püs­pök­sé­get ala­pí­tott a Med­ve-hegy lábá­nál. A Szá­va tera­sza­in kiala­kult város gyors gya­ra­po­dás­nak indult. Aztán jöt­tek a tatá­rok, akik elől IV. Béla kirá­lyunk 1241-ben Zág­ráb­ba mene­kült, és innen kért segít­sé­get a nyu­gat­tól, de hiá­ba. A tatá­rok fel­dúl­ták a várost. Ami­kor odébb áll­tak, a király neki­lá­tott, hogy a romo­kon új Zág­rá­bot épít­sen. Sza­bad kirá­lyi város­sá tet­te és meg­erő­sí­tet­te várát.

A tör­té­nel­mi köz­pont a Szent Márk-tér. Az itt szé­ke­lő hor­vát bánok hagyo­má­nyo­san a IV. Béla által épí­tett Szent Márk-temp­lom­ban tet­ték le az eskü­jü­ket. A pécsi Zsol­nay gyár­ban készült tető­cse­re­pei Hor­vát-Szla­vó­n­or­szág és Zág­ráb címe­rét min­táz­zák. A hor­vát tör­vény­ho­zás ma is ott ülé­se­zik, ahol 1558-ban elő­ször össze­ült a szá­bor.

A zág­rá­bi vár régi bás­tyá­i­ból és kapu­i­ból a Kőka­pu maradt meg. A legen­da sze­rint, ami­kor 1731-ben egy tűz­vész­ben leégett a kapu­ká­pol­na, a Szűz­anyát Gyer­me­ké­vel ábrá­zo­ló fest­mény ép maradt. A kőka­pu azóta Mária-kegy­hely.

Ami­kor Szent Lász­ló meg­ala­pí­tot­ta a zág­rá­bi püs­pök­sé­get, a Káp­ta­lan­dom­bon épít­tet­te fel a Szent Ist­ván-szé­kes­egy­há­zat, amit a tatá­rok elpusz­tí­tot­tak. A mai Mária Menny­be­me­ne­te­le kated­rá­lis már a török vész és az 1880-as föld­ren­gés után épült. Bél­le­tes kapu­ja felett a Taní­tó Krisz­tus, két olda­lán Szent Ist­ván és Lász­ló király szob­rai jele­ní­tik meg a közös tör­té­nel­met.

Az egyik oldal­ká­pol­na sír­bolt­já­ban a törö­kök elle­ni har­cok legen­dás had­ve­zé­re, Varasd örö­kös főis­pán­ja, Erdődy Tamás nyug­szik, aki két­szer is volt hor­vát bán.

1919-es újra­te­me­té­sük óta itt talál­tak vég­ső nyug­hely­re a Habs­burg-elle­nes Wes­se­lé­nyi-össze­es­kü­vés nyo­mán Bécs­új­he­lyen kivég­zett Frange­pán Kris­tóf Ferenc és Zrí­nyi Péter is.

A Zrí­nyi­ek előtt tisz­te­leg a Zrí­nyi-tér is. Az 1873-ban park­ká ala­kít­ta­tott séta­té­ren Zrí­nyi Mik­lós­nak szo­bor is jutott. De itt van Juri­sics Mik­lós mell­szob­ra is.

Zág­ráb a 19. szá­zad végé­re fej­lő­dött iga­zi nagy­vá­ros­sá. Ma az Alsó­vá­ros­ban van a leg­na­gyobb nyüzs­gés. A fő teret egy olyan jel­kép ural­ja, ami a magya­rok szá­má­ra min­dig tüs­ke marad. 1866 óta áll itt Jel­ačić bán szob­ra, aki 1848-ban Bécset válasz­tot­ta Pest helyett. A Habs­bur­gok fel­buj­tá­sá­ra ránk támadt sere­gé­vel, ám Pákozd­nál akadt egy kis gond­ja. Annyit azért jegyez­zünk meg, hogy Jelacsics ere­de­ti­leg kard­já­val Buda­pest felé súj­tott, ám ma már dél felé mutat.

A Jelacsics-tér egyéb­ként a magyar idők­ben még piac volt, ahol har­min­ca­dot szed­tek. Innen maradt ma is a tér egyik kapu­já­nak a neve: Har­mi­ca.

De ha már Jelacsics, akkor emlé­kez­zünk meg a köl­tő­ről is, aki azt írta: “Fut Bécs felé Jel­la­sics, a gyá­va, Sere­gé­nek sere­günk nyo­má­ba”. Mert 1840-ben ifjú kato­na­ként itt, a zág­rá­bi ispo­tály­ban ápol­ták Pető­fi Sán­dort.

De van­nak itt még érde­kes magyar vonat­ko­zá­sok. Pél­dá­nak oká­ért a Művé­sze­ti Pavi­lon, ami ere­de­ti­leg a buda­pes­ti Város­li­get­ben állt a mil­len­ni­u­mi kiál­lí­tá­son, de 1898 óta már Zág­rá­bot éke­sí­ti.

Zág­ráb köz­pon­ti teme­tő­je a Miro­goj, ahol több ezer monar­chi-beli kato­na mel­lett 450 hősi halált halt magyar kato­na is nyug­szik.

A zág­rá­bi magya­ro­kat Hor­vát­or­szág leg­ré­geb­bi magyar szer­ve­ze­te, az Ady End­re Magyar Kul­túr­kör fog­ja össze.

Bővebben...

A szá­raz­föl­di Hor­vát­or­szág leg­na­gyobb kiter­je­dé­sű várát a Tür­je nem­be­li Fülöp zág­rá­bi érsek épít­tet­te IV. Béla király enge­del­mé­ből, a fenye­ge­tő tatár veszély elhá­rí­tá­sá­ra. Fülöp aztán Esz­ter­go­mi érsek lett, így soká­ig a magyar kirá­lyok bír­ták a várat, majd a Cili­éi gró­fok, utóbb Kor­vin János, végül a Zrí­nyi­ek tulaj­do­ná­ba került. Itt halt bele a muhi csa­tá­ban szer­zett sebe­sü­lé­se­i­be Kál­mán her­ceg. És úgy tart­ják, a vár­ban érte a halál 1472-ben Janus Pan­no­ni­ust is, miu­tán a Mátyás elle­ni össze­es­kü­vés miatt mene­kül­ni kény­sze­rült Pécs­ről.

A vár leg­ér­té­ke­sebb épü­le­te a román kapu­za­tú Szent Fülöp és Jakab kápol­na.

Bővebben...

A hagyo­mány sze­rint 1545-ben a törö­kök köze­led­té­re a Varasd megyé­ből szár­ma­zó 15. szá­za­di Mária szob­rot Besz­ter­cé­re hoz­ták és a temp­lom alatt elás­ták. 40 év után elő­ke­rült, ám 1654-ben újra bal­jós idők jár­tak, ezért újból elrej­tet­ték a temp­lom falá­ban. Vég­re 1684-ben a zág­rá­bi püs­pök vég­leg vissza­he­lyez­te a szob­rot a helyé­re. Azóta töme­gek zarán­do­kol­nak a cso­dák for­rá­sá­hoz, a Szűz­anyá­hoz. A magya­rok is min­dig szí­ve­sen jöt­tek, erről tanús­ko­dik egy 18. szá­za­di búcsús ének is:

 

Te is sze­gény Bűnös ember, kit Isten osto­ra ver,

Tovább gonosz­ban ne hever­gy, hanem buz­gó szív­vel jer,

Biszt­ri­cei Mári­á­hoz Olta­lom Váro­sá­hoz,

Hogy az ördög meg ne tsal­lon, löl­köd vigas­sá­gá­hoz.

Bővebben...

Nem nehéz kita­lál­ni, hogy a Med­ved­ni­ca-hegy­ség egy­kor med­vék élő­he­lye volt. Ma már eltűnt innen a nagy­vad, így nyu­god­tan túráz­ha­tunk a hegy­ség leg­ma­ga­sabb csú­csá­ra, a Sze­le­men­re. Innen cso­dás kilá­tás nyí­lik a város­ra és a Zág­rá­bi-meden­cé­re.

A Med­ved­ni­ca vadon­ja a ter­mé­szet mel­lett a tör­té­ne­lem­ről is mesél. A Zrí­nyi­ek a 16. szá­zad­ban kap­tak nemes­fém kiter­me­lé­si jogot, azóta műkö­dött itt ezüst­bá­nyá­juk. Ma a járat­rend­szer­nek egy pará­nyi sza­ka­sza láto­gat­ha­tó, veze­tő­vel. A legen­da sze­rint a bánya járat­rend­sze­re egé­szen Zág­ráb tör­té­nel­mi köz­pont­já­ig, a Fel­ső­vá­ro­sig ter­jesz­ke­dett.

Bővebben...

Sza­mo­bor magyar kötö­dé­sét a vár­nál kell keres­nünk. V. Ist­ván, Kál­mán her­ceg, IV. Béla, Mátyás király, a Cil­le­i­ek, a Frange­pá­nok, a Zrí­nyi­ek, az Erdődyek… Ilyen nagy nevek kötőd­nek a sza­mo­bo­ri vár­hoz. Érde­mes meg­em­lé­kez­nünk itt az 1441-es évről, ami­kor Erzsé­bet király­nő és Ulász­ló hadai ütköz­tek meg a vár alat­ti mezőn. A csa­tá­ból a király­nő hadai kerül­tek ki győz­te­sen, így a koráb­ban a Cil­le­ik­hez tar­to­zó vár magyar fenn­ha­tó­ság alá került.

A vár­ból erdei séta­ös­vény vezet a város­ba. Maga Sza­mo­bor egyéb­ként régeb­bi a várá­nál, már Kál­mán her­ceg­től kivált­sá­go­kat kapott, majd IV. Béla sza­bad kirá­lyi váro­si rang­ra emel­te.

A köz­pont mai arcu­la­ta egy nagy tűz­vész után ala­kult ki az 1800-as évek­ben.

Aki Sza­mo­bor­ban jár, érde­mes meg­kós­tol­nia a mél­tán híres sza­mo­bo­ri kré­mest.

Bővebben...

A város rövi­dí­tett neve meg azért lett Jas­ka, mert a közép­kor­ban a latin nyel­vű okle­ve­lek­ben elő­sze­re­tet­tel rövi­dí­tet­ték le a bonyo­lul­tabb ide­gen neve­ket. Ez a város­ka is IV. Bélá­nak köszön­het­te sza­bad kirá­lyi váro­si joga­it. Itt talál­ha­tó az Erdődy csa­lád ódon vár­kas­té­lya, mely­nek a meg­ko­pott falán fel­sej­lő emlék­táb­la Erdődy Tamás hor­vát bánt örö­kí­ti meg, aki 1592-ben kiala­kí­tot­ta a vár­kas­tély mai képét.

Bővebben...