„Ebesfalva, más névén Erzsébetváros, 1738 óta az örmények második királyi városa. A Nagyküküllő völgyében esik, Segesvár és Medgyes között. I. Apafi korában még uradalmi középpont. Az Apafi család kihalta után végre Bethlen Gáborra jött, ki azt az örményeknek eladja, s úgy leve várossá. Apafi kastélyának szép romját bírja még.” (Kővári László: Erdély építészeti emlékei, 1866)
Hogy szép-e ma is a kastély romja, döntse el ki-ki maga. Mindenesetre, amikor Ali pasa török serege bekopogtatott Apafi Mihályért, hogy fejedelemmé válasszák, bizonyára szebben festett. Ahogy az örmény katolikusok régi emléke, az Árpád-házi Szent Erzsébet templom is már csak árnyéka önmagának.
De hogyan is lett Ebesfalvából Erzsébetváros, azaz Elisabetopole, Elisabethstadt, Eppeschdorf, majd Ibașfalău, ma pedig Dumbrăveni? Kezdjük az elején: a település első neve volt Ebesfalva, a névadás motívuma állítólag az volt, hogy a bethleni Bethlen család itt tartotta vadászkutyáit. Első lakói szászok voltak, de később magyarok és románok is beköltöztek. 1447-től az Apafi család uradalmi központja. 1552-ben Apafi Gergely megvásárolta a Bethlenek birtokrészeit is, majd várkastélyt épített a településen. A kastély körül új jobbágytelkek jöttek létre. 1584-ben az Apafi és a bethleni Bethlen család itt kötötte azt az egyezséget, melynek értelmében az egyik család kihalása esetén minden vagyona a másikra száll át. 1590-ben Apafi Miklós főispán Küküllő vármegye székhelyévé tette. 1605-ben a várat őrsége sikeresen megvédte a medgyesi németek támadásával szemben. Itt született 1632. november 3-án I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem. 1660-ban ide menekült Kemény János elől Bethlen János. 1661-et írtunk, amikor történt az a bizonyos kopogtatás Apafiért a szultán üzenetével, amely a marosvásárhelyi táborba hívta, ahol fejedelemmé választották. Itt halt meg 1688-ban Bornemissza Anna erdélyi fejedelemasszony.
Az első örmények 1692-ben költöztek ide Gyergyóból, 1696-ban II. Apafi Mihály már privilégiumokkal látta el őket. Az Apafi család kihalta után 1713-ban, a korábbi megállapodás értelmében a helység uradalmával együtt a Bethlenek tulajdonába került. 1733-ban III. Károly király Elisabethopolis (Elisabethstadt) néven örmény várossá emelte, új nevét az örmény katolikus plébánia védőszentjéről, Árpád-házi Szent Erzsébetről kapta. A város megkapta a szabad kereskedés jogát a Birodalom egész területén. 1746-ban pallosjogot nyert és Szamosújvár kivételével az összes Erdély területén élő örményt a fennhatósága alá helyezték. Az örmények felső rétege szarvasmarhával, borral és gyapjúval kereskedett és évközben rendszerint az Erdély és Bécs közötti utakat járta. Az állandóan a városban élők többsége valamilyen mesterséget űzött, a legtöbben tímárok voltak. 1758–59-ben szisztematizálták a városképet, széles utcákat, rendezett utcafrontokat alakítottak ki. A magyarokat a Nagy-Küküllő felé eső külvárosba, a románokat a régi Ebesfalva helyére költöztették. A főtéren fölépítették az ún. áruházat, a tőzsérek árukészletének tárolására. 1786-ban szabad királyi városi címet kapott. Az örmények nyelvcseréje, ahogyan Szamosújvár esetében is történt, valószínűleg a 19. század közepére fejeződött be. 1843-ban a Raphael Gharamian madrászi milliomos által alapított örmény katolikus gimnázium már magyar tannyelvvel indult meg. Az örmény nyelv iskolai tantárgyként és a liturgia nyelveként élt tovább. 1848-ban az örmények a forradalom mellé álltak. Mivel kölcsönöket nyújtottak Bemnek, a császáriak kétszer is a szabad rablás engedélyezésével sújtották a várost. Az 1840-es években az egykori 50–60 kereskedőből már csak 5-6 maradt a városban. Jellemző, hogy területe sem növekedett, a mai belterület nem sokkal nagyobb a száz évvel ezelőttinél. Örmény lakossága több hullámban elhagyta, mára a városban alig laknak leszármazottjaik. Házaikat a 19. század közepétől részben szászok vásárolták meg, evangélikus egyháza 1862-ben alakult meg.
A főtéren álló, impozáns méreteivel magasan a város fölé emelkedő örmény katolikus nagytemplom 1766 és 1783 között épült barokk stílusban. Benne copf stílusú talapzaton áll Péter és Pál apostolok szobra 1780-ból, Simon Hoffmayer alkotásai. A főtértől nem messze az Apafi-várkastély kissé romos épületét a két világháború között börtönné alakították át. 2010-ben a város örmény történetét bemutató kiállítást nyitottak benne. A főtértől a vasútállomás felé vezető úton emelkedik az 1896-ban felépített Igazságügyi Palota. Itt székelt egy időben Nagy- és Kis-Küküllő vármegye törvényszéke. Az épület udvarán volt a fegyház is. Ma a volt Igazságügyi Palotában kisegítő iskolát működtetnek. A volt mechitarista, ma római katolikus templom (1795), mögötte a zárda épülete (1753). 1773-ban az Erzsébet vendéglő épületében szállt meg II. József. Egyik részét ma a Târnava Hotel, a másikat a városi könyvtár foglalja el. A volt “alsó” örmény templom 1771-ben épült, 1927 óta az evangélikusoké. A református templom az Avram Iancu utcában, az unitárius templom a Dumbravii utcában van.
Trianon után a település előbb Ibașfalău néven futott hivatalosan, ma pedig Dumbrăveni a román neve. Nekünk magyaroknak és az örményeknek persze Erzsébetváros, vagy ha jobban tetszik: Ebesfalva.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Szent Erzsébet templom előtti tér.

Holdvilág – talán azért olyan szép ez szó, mert nemcsak egy égi jelenséget nevez meg, hanem egy hangulatot is: a csend és a fény találkozását az éjszakában. Lehetséges, hogy így gondolhatták ezt a Nagy-Küküllő völgyében is a középkorban, mert mindjárt két település is ezt a nevet kapta a vidéken. A Holdvilágok versenyéből aztán a Medgyestől keletre fekvő Holdvilág került ki győztesen: a Medgyestől nyugatra fekvő Holdvilágnak kellett felvenni a Csicsó előtagot, hogy a két közeli falut könnyebb legyen megkülönböztetni egymástól. A névadásra persze van földhöz ragadtabb magyarázat is, e szerint az elnevezések egy holdsarló alakú földdarabra utalnak.
Holdvilág első említése egyébként 1309-ből maradt fenn Hulduualach néven. Középkori templomát 1602-ben lengyel zsoldosok rabolták ki és gyújtották fel. Száz év múlva újra csatazajtól volt hangos a vidék: 1704. január 28-án itt zajlott le a holdvilági csata, ekkor a Guti István vezette erdélyi kuruc haderő súlyos vereséget szenvedett. Természetesen – ahogy a környéken majd mindenhol – a középkori evangélikus erődtemplom a falu fő látványossága. A Szent Mária tiszteletére szentelt templomot 1446-ban említik először; 1724–1730 között két tűzvészt követően újjáépítik, majd 1828–1834 között ismét átépítik. A templom várfalait 1893-ban és 1906-ban lebontják, mára csak a harangtorony és a templom maradt meg. A templom ma az önkormányzathoz tartozik, akik 2022-ben valamit javítgattak rajta; a kulcs is a városházán van, bár a templombelső nem oly gazdag, mint például a közeli Berethalmon.
Holdvilágra érdemes augusztus második hétvégéjén ellátogatni, ekkor rendezik a Tubarózsa Fesztivált. A két napos ünnep során virágzó tubarózsa kerteket lehet megtekinteni, helyi termékeket lehet kóstolni, vannak koncertek és művészeti programok. Az esemény a környék egyik legszebb nyári rendezvénye, amely egyszerre ünnepli a természetet, a mezőgazdasági hagyományokat és a helyi kulturális életet.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

A Küküllőt övező dombvidéken szinte minden falunak jut egy-egy impozáns evangélikus erődtemplom. A váldhídi templomot 1390-ben építették gótikus stílusban. A gyakori török támadások miatt a 16. században sokszög alaprajzú, sarkain vaskos tornyokkal megerősített, magas várfallal vették körül. Mivel a Bocskai-féle felkelés idején a váldhídi szászok a Habsburgok mellé álltak, a fejedelem hajdúi 1605-ben megtámadták a települést. A szászok az erődtemplomba menekültek. Azonban ellenállásuk gyorsan megtört és bántatlanság fejében megadták magukat. A harcokban a templom is megsérült. A hajdúk elvonulása után a helybeliek helyreállították a templomot, ám oltárát és orgonáját csak 1809-ben, illetve 1811-ben újították fel. A szászok kényszerű elvándorlása után a szép épületegyüttes gyorsan pusztulásnak indult. Védőfala több helyen megrepedt, déli saroktornya napjainkra le is dőlt. Bár kívülről rossz állapotban van, belül megújult, ezért is érdemes felkanyarodni ide Erzsébetváros felől.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

Szászsárosnak, ami az előnye, az egyben a hátránya is volt a történelem során: jelesül, hogy a Nagy-Küküllő mentén települt. Ez előny volt békeidőben, mert központi helyzete okán minden hamarabb ért ide, hátrány volt nehéz időkben, mert az ellenséges hadak könnyebben megtalálták. Mikor az idetelepült szászok a tatárjárás után megalapították a települést, gondolták egy darabig most nem kel harcolni. És ez így is volt egy ideig, ám 1438-ban egy török betörés elpusztította Szászsárost. Ekkor már állt a mai templom elődje, amit a 14. század első felében építették gótikus stílusban, háromhajós, torony nélküli templomként. A várfalat eredetileg három bástyával és két toronnyal a 15. században építették. Ebből a periódusból csak a szentély maradt fenn, 1438 után az oldalhajókat a keleti oldal kivételével lebontották, ezzel kereszthajót alakítva ki. 1605-ben a falut Bocskai István csapatai dúlták fel, és az erődtemplomot is elfoglalták. 1848 októberében a román parasztfelkelők Szászsáros határában vertek meg egy székely csapatot. A szászok kivándorlása után cigányok, románok és a két Küküllő közti falvakból magyarok költöztek be; a templomnak még a 2000-es évek elején is magyar harangozója volt. A Szent Ilona tiszteletére szentelt erődtemplomot 1810-ben barokkizálták, hajóját megmagasították. Ma is látogatható, pár lejt kell cserébe bedobni a perselybe. Amennyiben nincs nyitva, ezeket a telefonszámokat kell hívni: +40740912465, +40752882290.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

Medgyes környékén csak úgy hemzsegnek a szász erődtemplomokkal ékesített települések. Baráthely is pont ilyen település Medgyestől keletre, a Nagy-Küküllő bal partján. A baráthelyi erődtemplom egy főút melletti parkban található. Késő gótikus építmény, melynek falára a 16. század végén egy úgynevezett fali krónikát festettek. A krónika Ádám és Éva teremtésétől V. Radu havasalföldi fejedelem Erdélybe meneküléséig tartalmaz jeleneteket. Baráthelyet szász telepesek alapították, első említése 1283-ból maradt fenn Mons Mariae (Mária hegye) néven. A helyi templomot eredetileg Szűz Mária tiszteletére szentelték. A 19. század végéig megőrizte 90% feletti szász többségét. A helység a 18. század végén élte virágkorát. Miután II. Józsefnél sikeresen bepanaszolták a mocsaras talajra épült, beomlással fenyegető templom rossz állapotát, a községet Segesvár felé bővítették és a Nagy-Küküllő vizét elterelték, ezzel a községet körülvevő mocsarat kiszárították. 1903-ban elkezdődött a szászok kivándorlása Amerikába. A két világháború, a kommunista rendszer és az 1990-es utolsó nagy kivándorlási hullám következtében a szászok száma jelentősen lecsökkent. Sajnos a templomba sem lehet könnyen bejutni, de kívülről is impozáns látványt nyújt.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

Szászbuzd a klasszikus példája annak, hogy ha egy település nem tranzitútvonalon fekszik, hanem elbújva a királyföldi dombok közé, akkor bizony neve keveset szerepel a krónikákban. Szászbuzd kapcsán nem jegyeztek fel véres csatákat, az idegen hadak valószínű nem vették a fáradtságot, hogy a Nagy-Küküllő mellékvölgyeibe is behatoljanak. Szászbuzdról így annyit tudni, hogy nevét 1356-ban említette először oklevél, gótikus szász evangélikus erődtemploma a 14. században épült, amit a 15. században átalakították. A templom azóta is ott emelkedik a falu felett és őrzi annak kifaggathatatlan titkait. A titkokról azért sem tudunk meg sokat, mert a lakosság láthatóan teljesen kicserélődött, és az új betelepülők szinte semmit sem tudnak a szász múltról. A templomhoz egy árkádos lépcsőn juthatunk fel, ajtaja tárva-nyitva van, az oltár, a szószék és a padok is megvannak még.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

Jó tudni, hogy vannak még magyar oázisok az elsilányult pusztaságban. Ilyen oázis Küküllőalmás is, ahol az Árpád-kori gótikus erődtemplom a mai napig a magyar közösséget szolgálja. Gótikus erődtemplomában a kórus déli részén Szent György legendáját ábrázoló freskó maradványai találhatók, mellette látható Pál apostol, velük szemben a túloldalon pedig Jézus freskója. A templomszentélyben lévő felirat arról árulkodik, hogy a templomot 1633-ban újították fel.
Nagyon régi múltja van a Küküllőalmási Református Egyházközségnek is, amely egykor anyaegyháza volt a medgyesi református egyháznak, jelenleg pedig a somogyomi egyházközségnek. Ahogyan a Hazajáróban Hajdú-Nagy István református lelkész fogalmazott: „217-en vagyunk jelenleg, élni akaró, templomát szerető, vallását gyakorló reformátusok. Itt a küküllőalmási gyülekezetben is valósággá válik Reményik Sándor verse a templomról és az iskoláról; mert mi itt templom is vagyunk, vallást is gyakorlunk, a magyar nyelvet pedig itt gyakorolják az itt élő magyarok, kicsitől nagyig. Itthon voltunk eddig is, és most is itthon vagyunk, itthon akarunk maradni.”
Isten tartsa meg őket! Amennyiben erre járunk, hívjuk bizalommal lelkész urat (0040743796759), aki megmutatja a templomot, és mesél a küküllőalmási gyülekezet jelenlegi helyzetéről.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a református templom bejárata.

A két Küküllőt elválasztó dombok között bújik meg Somogyom. Öt temploma hirdeti, akármilyen kicsi is volt, megfértek benne a különböző felekezetek és nemzetiségek, a magyartól, a szászon át a románig.
Somogyomban van református, római katolikus, görögkatolikus, ortodox és evangélikus gyülekezet is, igaz utóbbi csak néhány hívet számlál. Az evangélikusok 15. században épült temploma egy csodát is rejt, amit 2021-ben tártak fel! Ez egy közel 100 négyzetméteres Szent László legenda.
Somogyomban közel 200 magyar ember él, 100 körüli a római katolikusok, 80 a reformátusok száma. A református templom 1866-ban épült, hál’ Istennek sikerült az elmúlt években felújítani, kívül-belül. A református és az evangélikus templom megtekintése után szembeötlő igazán az a kontraszt, hogy Erdélyben mi lesz a sorsa egy elnéptelenedett egyház és nemzet templomával, akik elmenekültek és hátrahagyták az évszázados értékeket, illetve, hogy fest annak a nemzetnek a temploma, amely még élni akar. Reméljük, hogy évszázadokig Somogyom büszkesége lesz mind a református, mind a remélhetőleg szintén megújuló evangélikus templom… főleg, ha odabent Szent László harcol a nemzetért.
Amennyiben meg szeretnénk látogatni a két templomot, Hajdú-Nagy István küküllőalmási református lelkészt kell keresni (0040743796759), ugyanis Somogyom Küküllőalmás leányegyháza. Egyéb telefonszám: +40269254355.

Az evangélikus templomról bővebben a Teleki Alapítvány jóvoltából: a templom a 19. században nagyon rossz állapotban volt, életveszélyesnek nyilvánították, 1859-ben az alapjaitól kezdve állították helyre. Az iratok szerint külső és belső falképeit ekkor lemeszelték. A somogyomi evangélikus templom falképeiről az első adatot Michael Schlichting 19. század első feléből származó rajza szolgáltatja. A rajz a somogyomi templom déli homlokzatát ábrázolja. A diadalív és a szentély déli ablaka között jól kivehető a Szent Kristóf egész alakja, vállán a gyermek Jézussal. Minden bizonnyal ekkor még ez a falkép értelmezhető állapotban volt. 2002-ben a falképek nagy felületeken váltak láthatóvá a hámló mészrétegek alól. Egy 2003-ban végzett felújítás során az északi hajófal közép részén két egymás alatti jelenetet tártak fel. A két jelenet Szent Katalin életéből ábrázol jeleneteket: Szent Katalin Maxentius császár előtt, és Szent Katalin vértanúsága. A további falkutatások, feltárások során sikerült beazonosítani az északi hajófal legalsó regiszterében Szent Péter vértanúságát és az Utolsó ítéletet és egy eddig ismeretlen Szent László-legendát. A legenda becsült összfelülete 4o négyzetméter. A szentély déli falán egy rendkívül ritka ikonográfiai ábrázolást, egy ún. „élő kereszt” jelenetet sikerült beazonosítani. Ezen ikonográfiai ábrázolás egyetlen megfelelője a középkori Magyar királyság területén a felvidéki Pónyik római katolikus templomában található. A külső falfelületeken egy nagyon lepusztult állapotú mész-homok alapú vakolatfelület látható. Ez a vakolatfelület feltehetően részben még középkori, részben az 1854-59-es javításkor lett felhordva, ez volt ugyanis az utolsó nagyobb szabású javítás, amikor vakolásról is szó esik. A nyugati kapuzat bélletének réz-zöld és vörös színű színezése az esőtől védettebb csúcsívben maradt fenn. A csúcsív fölött, a vakolat felületén zöld színnel festett növényi ornamentika látható. A déli szentélyfal közép részén, az ablaktól nyugatra egy téglalap alakú vakolt felületen Szent Kristóf és a gyermek Jézus töredékes alakja látható. A szentély keleti oldalán, az ablak alsó szélétől lefelé egy téglalap alakú falképes vakolat látható. A képmezőben három glóriás fej látható, az alakok elrendezéséből, mozdulataiból feltételezhető, hogy egy Pieta-ábrázolás.
2019-ben és 2020-ban történt a restaurálás a magyar kormány által létrehozott Rómer Flóris-terv keretéből, a Teleki László Alapítvány lebonyolításában. Kiss Lóránd és munkatársai feltárták és konzerválták a hajó északi falán a legfelső regisztert. A somogyomi Szent László-legenda kitűnik rendkívüli részlet gazdagságával (építészeti elemek, fegyverzetek, páncélok stb.), illetve néhány olyan részlettel melyekkel az eddig ismert legenda ábrázolásoknál nem találkozunk (pl. a Szent László bárdját hordozó apród).

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a református és evangélikus templomok előtti tér.

Ha el akarjuk képzelni, hogy néz ki az állandóság, lépjünk be Darlac erődtemplomába. Tanulmányozzuk a közel 800 éve faragott gyámköveit, olvasgassuk jó félezer éves falfestményeit, s nézzünk szembe szent királyainkkal, Lászlóval és Istvánnal…
Darlac lutheránus temploma a 15. század elején épült gótikus stílusban, a korábbi román stílusú templom helyett. 1500-ban boltozták, sík mennyezetű, de szentélye keresztboltozatos. A templomban levő szobrok valószínűleg még az első templomból maradtak meg, a 13. század végén vagy a 14. elején készülhettek. Érdekesség, hogy az épületnek még a külső falait is freskók díszítik.
A templomot könnyű kinyittatni, csak érdeklődni kell a szemközti kocsmában, de van egy hívható telefonszám is: +40735564994.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

A Nagy-Küküllő völgyében Székelyföldre igyekvő utazó általában átrohan Medgyesen. Az Aranyművesek tornya azonban olyan csábítóan hívogat a főút mentén, hogy minden utazóban megfogalmazódik a gondolat: „Nagyszebent és Segesvárt már megnéztük, egyszer csak meg kéne állni Medgyesen is”. És lám, aki az Aranyművesek tornyánál belép Medgyesre, az nem csalódik.
Maga az Aranymívesek tornya, a város egykori déli kaputornya, Forkesch-kaputorony néven is ismert, mai alakját 1635-ben kapta; háromemeletes, 1800 körül még toronyórája is volt, felső szintjén szuroköntő nyílások és lőrések nyílnak. Ez a torony is része a külső városfalnak, amelyet a török dúlás után az ide látogató Mátyás királyunk parancsára emeltek. Ez az 1490 és 1534 között épült fal 1736-ban 2400 méter hosszú és átlagosan nyolc méter magas volt, három nagy és négy kisebb kapuja mellett 19 torony és bástya védte. A falak legnagyobb része, 1485 méteres hosszúságban megmaradt. A Steingässerturm kaputoronyként szolgált Dicsőszentmárton felé, 1507 körül épült, eredetileg barbakán is védte. A kurucok 1705-ben megrongálták, de 1745-re barokk stílusban újjáépült. A tőle keletre húzódó, téglából készült falrész pártázata is megmaradt. A Messerschmiedturm (Késesek tornya) tulajdonképpen egy rondella, a 16. század közepén épült. A Wagnerturm (Kerékgyártók tornya) a 16. század közepe és a 17. század eleje között épült, a Kürschnerbastei (Szűcsök bástyája) 16. századi.
Ez tehát a külső városfal, és még nem is láttuk, mi van azon belül! Az óvárosba lépve időutazásban lehet része a turistának. Ahogy Kazinczy Ferenc itt jártakor fogalmazott: „szép csalódásom hamar eltűnt, midőn a kapun bemenve, ezt a minden szabad királyi városok miniatürjét végigpillantám”.
A Főtér felé sétálva rögtön feltűnnek az L alakú patríciusházak. amelyek a 16. században jelentek meg, elsősorban a Főtéren, a Steingassén és a Forkeschgassén állnak. A szőlőművelés egykori jelentőségére utal, hogy a házak alá tekintélyes pincéket építettek. A városképet a barokk épületek uralják, de vannak szecessziós és reneszánsz házak is. A Traube étteremben tartották a városi bálokat, 1849-ben itt szállt meg Petőfi Sándor. A Schuller-ház az egyik legjelentősebb reneszánsz polgárház Erdélyben. Johannes Schuller főbíró építtette egybe 1588 előtt, két korábbi, késő gótikus épületből. Később fogadónak használták, itt szálltak meg az erdélyi fejedelmek, szélkakasa 1675-ből való. A Stephan Ludwig Roth Elméleti Líceum 1948-ig szász evangélikus gimnáziumként működött. Szecessziós épülete Friedrich Balthes tervei alapján 1910–11-ben, a korábbi Heydendorf- és Andrae-házak helyén épült. Az ún. Zur Spinnerin-ház 1909 után épült. Nevét a tetőpárkányán elhelyezett, fonó nőt ábrázoló szoborról kapta. A volt takarékpénztár (Spar- und Vorschussverein) szecessziós épülete 1910-ben épült, Friedrich Balthes tervei alapján. Érdekessége, hogy a főhomlokzaton a szélkakas helyett használt, kovácsoltvas tyúk. A volt kaszinó, a volt Városháza, a Schuster-ház és a Hann-ház is érdemesek a figyelemre.
A város jelképe, az evangélikus templom égbenyúló ferde tornya messziről kiszúrja a szemet. A templom a belsővárban van, amelyet kastélynak is neveznek, és amely tulajdonképpen a templom erődje. Az öt toronnyal védett falgyűrű a 15. század első felében már biztosan készen állt, várnagyát 1450-ben említették először. Az egykori Szent Margit plébániatemplom Erdély egyik legjelentősebb gótikus építménye. A templom csarnoktemplom jellegű, tehát a két mellékhajó a főhajóval azonos magasságú. A boltozatot a hajókban, a bordák találkozásánál Mátyás, a Báthori-család, Nagyszeben és Medgyes címere, a kórusban a zászlót tartó Bárány, Mária a kisdeddel és az evangélisták jelképei díszítik. 1500 körül készült a sekrestye csillagboltozata. A sekrestyében – II. Ulászló monogramja mellett – ószláv nyelvű feliratot tártak fel, amely mögött csehországi kapcsolatot sejtenek. Az 1420 körül festett freskók, egy a nemzetközi gótika hatása alatt dolgozó mester művei 100m² felületen maradtak meg. Szárnyas oltárának táblaképeit a bécsi Schottenstift iskolájához tartozó festő készítette az 1480-as években. A templomban rendszeresen tartanak orgonahangversenyeket. A templom tornya a város szimbóluma. 1550–51-ben magasították meg mai, 68,5 méteres méretére, és négy fiatornyot építettek hozzá annak jelzésére, hogy a város pallosjoggal bír. A toronyban, a város legmagasabb pontján kémlelte a láthatárt a város trombitása, innen kapta a Tramiterturm (Trombitástorony) nevet. A torony egyre vészjóslóbban dőlt észak felé, de 1927-ben betonozással sikerült ferdeségét a függőlegeshez képest 232 centiméterben rögzíteni. A nyugati oldalon álló Glockenturm (Harangok tornya) kaputorony hatszintes, felül faerkéllyel. Az északnyugati Schulturm (Iskolatorony) eredetileg négyemeletes volt. Az északi, hétszintes Seilerturm (Kötélgyártók tornya) a Speckturm (‘Szalonna-torony’) névre is hallgat. A toronyhoz kívülről támaszkodó, 15. századi alapokon 1713-ban épült egykori lelkészlakban született 1796-ban Stephan Ludwig Roth. A sisakszerkezet nélküli, bástyaszerű Mária-torony (Marienturm) felső részét 1500 után módosították. A déli oldalon álló, ötszintes Schneiderturm (Szabók tornya) kőből és téglából épült, felső szintjén szuroköntővel. 1583-ban részben beépítették a régi városházába.
Medgyes neve a magyar meggy szóból ered, mai írásmódja a 19. században alakult ki. Miután első lakói, a székelyek mai földjükre települtek, a tatárjárás után szászok érkeztek, s a 14. századtól már Medgyesszék székhelyeként emlegették. Mivel fontos utak kereszteződésébe települt, igen sűrű lett a történelme a Küküllő vidéki szászok központi városának.
1438-ban Mezid bég betörő török csapatai dúlták fel. Mátyás király 1477-ben 32 zsoldos tartására adott engedélyt a városnak, majd felépült a fent említett külső városfal. 1529-ben János király vezére, Kun Kocsárd ostromolta, végül 1530-ban hosszas ostrom után kapitulált. Ide menekült 1534-ben Lodovico Gritti erdélyi kormányzó, de Majláth István, Szapolyai János és a havasalföldi vajda Medgyes várát ostromló serege a falakon rést lőve betört, és Majláth parancsára lefejezték. 1545-ben Medgyesen mondták ki a szászok az ágostai hitvalláshoz való csatlakozásukat. A város történetében meghatározó jelentőségű volt az 1552-es év. Ekkor I. Ferdinándtól szabad királyi városi kiváltságot kapott, egyben a Kétszék néven egyesített Medgyes- és Nagyselykszék székhelye lett. Lezárult tehát a környékbeli mezővárosokkal vívott gazdasági és presztízsharca, és egyértelműen a Küküllő vidéki, szászok lakta területek, egyben a Küküllő menti borvidék központjává vált. A 16–17. században számos erdélyi országgyűlést tartottak benne. Itt kérték fel a lengyelek Báthory Istvánt királyuknak, itt választották fejedelemmé előbb Báthory Andrást, majd Bocskai Istvánt. 1588-ban az itteni országgyűlés határozta el a jezsuiták száműzését Erdélyből és nagykorúsította János Zsigmondot. 1658. január 9-én az országgyűlés itt fosztotta meg II. Rákóczi Györgyöt fejedelmi trónigényétől, majd január 24-én ismét fejedelemnek ismerte el. 1603-ban Székely Mózes serege pusztította, 1611-ben Forgách Zsigmond vezetésével a császáriak foglalták el, akiket ugyanazon évben Báthory Gábor hadai űztek ki. 1705-ben Forgách Simon ostrommal foglalta el a császáriaktól, 1706-ban már a vezérlő fejedelem tartott benne országgyűlést. A szászok 1848-ban is a magyarok ellen fordultak, még több önállóságot követelve maguknak. A szász lázadás vezetőjét, Stephan Ludwig Roth-ot a magyar haditörvényszék kivégeztette. 1849. január 18-án vonult be Bem főserege. A császáriak ellencsapása után Zsurmay Lipót őrnagy február 9-én visszafoglalta. Február 15-én itt csatlakozott Bemhez Gál Sándor székely hadereje. Március 2-án Czetz verte vissza Puchnernek a város felé törő seregét. Bem március 3-án, szuronycsatát követően hagyta el a várost.
Az ellenségeskedés odáig fajult, hogy 1919-ben a medgyesi szász gyűlés már Szászföld Romániához csatolása mellett foglalt állást. Ha tudták volna, hogy 25 év sem telik el, és a teljes jogfosztottság, a deportálás és elűzetés vár rájuk… Elnézve, mivé lett hajdan virágzó közösségük, épített és szellemi örökségük, ma már talán máshogy gondolnák a szászok. Mert mi, magyarok még itt vagyunk. A megcsappant, de erős közösség egyik újkori bástyája az unitárius templom kertjében a Millennium Ház.
A medgyesi magyarság másik fontos bástyája a katolikus templom. A ferencesek a 15. században telepedtek meg a városban, Szent Erzsébetnek szentelt templomukhoz kolostor is tartozott. Tudták jól a barátok, hogy a jövőt a templom mellett az iskola jelenti: a Báthory István fejedelem nevét viselő megújult intézmény a környék magyar ifjúságának szellemét és jellemét pallérozza. A városban először 1803-ban említettek 14 református családot; 1829-ben jutottak saját imaházhoz a Badergassén. 1869-ben kapták meg a várostól az Új bástyát, amelynek helyén 1888-ban építették fel mai templomukat.
Medgyesen tehát mindhárom történelmi egyházunk képviselőit megtalálhatjuk, és szerencsére elmondható, hogy egy eléggé összeforrott és együttműködő közösségről beszélhetünk, annak ellenére, hogy a magyarság lélekszáma itt is rohamosan fogy. Jelenleg Medgyesen körülbelül 3500-4000 magyar él, ez 8-9 százalékát teszi ki a város lakosságának. A 90-es évek elején még majdnem tízezer magyar élt itt, „de ez bennünket azért nem keserít el, mert tovább folytatjuk életünket, megfogyatkozva, de azért zajlanak az események, és pont ezért dolgozunk, hogy különböző civil szervezeteink által magyar vonatkozású rendezvényeket, eseményeket szervezzünk és fenntartsuk a magyar életet Medgyesen.” A medgyesi magyarok honlapja friss hírekkel.
A Szent Margit evangélikus templom hétfő kivételével minden nap 11:00 és 17:00 óra között van nyitva, téli időszakban csak 11:00 és 15:00 óra között; a belépő 2026-ban 15 lej, 18 év alatt és nyugdíjasoknak 5 lej. A templom honlapja.
A Szent Erzsébet katolikus templom 9:00 és 17:00 óra között van nyitva, belépő nincs.
A református templomot az Egyesülés utcában találjuk, az unitáriust a Millennium Házzal pedig a Bratianu utcában.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Főtéren lévő szökőkútnál van.

Szászivánfalva erődtemplomára tekintve újra csak az a kérdés jut az ember eszébe: mekkora jövőbe hit kellett ahhoz, hogy ekkora templomok épüljenek? Ez az istenháza már 1420-ban állt, mint Szűz Mária tiszteletére állított plébániatemplom, kettős, ovális várfala a 16. században épült. Növényi motívumokkal díszített szentségfülkéjén az 1491-es dátum is látható. Sekrestyéjének ablaka román ízlésű, ajtaja gótikus, nyugati, csúcsíves kapujának kőkerete különösen szép, a szentély keresztboltozatának gyámkövei szépen faragottak. A Keresztrefeszítést ábrázoló oltárképe 1515-ben készült. 1951-ben fedezték fel középkori falfestményeit; ekkor bemeszelték őket, de 2014-ben renoválták azokat. A templom erődített harangtornya 34,5 méter magas, három harangja közül egy 1496-ban, egy másik 1556-ban készült.
A Küküllő déli mellékvölgyében fekvő falu mindig szász volt. 1945-ben 129 szász lakosát négy évre kényszermunkára hurcolták a Szovjetunióba, közben a háborúból visszatérő ivánfalvi szász hadifoglyok az Odera menti Frankfurtba települtek le. Ma már románok és cigányok élnek itt. Híres volt boráról, határában a második világháború után földgázt termeltek ki. Patakját Medgyes felett 1972-ben felduzzasztották; a tó szépen fest a falu határában.
A templom 5 lejes belépővel látogatható. A kulcsot a szomszédoknál lehet megkapni, ahogy a templom ajtaján hagyott cédulán szerepel. A google maps-on megadott telefonszám: +40765038408.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

Muzsna olyan gazdag bortermelő mezőváros volt, hogy jelentősége a középkor végén a szomszédos Medgyesével vetekedett. 1396 és 1520 között például 21 muzsnai diák tanult a bécsi egyetemen. Barcsay Ákos 1658-ban részleges erdélyi országgyűlést tartott benne, melynek feladata az adók emeléséhez való hozzájárulás volt. 1662-ben előbb Kemény János seregei fosztották ki, majd tizenhárom hétig benne állomásozott I. Apafi Mihály kétezer török katonája. Később is sokat szenvedett a katonaságtól – 1696 és 98 között császári zsoldosokat kvártélyoztak be itt. A másfél évszázados nélkülözés után, 1720-tól gazdasága ismét fellendült, lakossága német anyanyelvű ausztriai telepesekkel, románokkal és cigányokkal gyarapodott. 1847 és 1849 között itt szolgált lelkészként Stephan Ludwig Roth. Ő alapította a helységben az első erdélyi szász óvodát 1848. április 9-én. Roth 1848 márciusában még elfogadta Erdély és Magyarország unióját, de aztán átállt a román nemzeti mozgalomhoz és az osztrák támogatástól várta a szászok sorsának jobbrafordulását. A székely felkelők már 1848 októberében felgyújtották Muzsnát, majd itt tartóztatták le Roth-ot a forradalmi magyar hatóságok 1849. április 10-én. A „szász lázadás” leverését követő tisztogatások keretében Kossuth Lajos utasítására a Csány erdélyi kormánybiztos által felállított rögtönítélő bíróság „a magyar haza, alkotmánya, polgári szabadsága és független állása” elleni tevékenység vádjával halálra ítélte. Roth mellszobrát 1999-ben állították fel a parókia előtt.
1944-ben, a szovjet csapatok bevonulása után német zuhanóbombázók támadták. 1945. január 14-én 250 szász lakosát hurcolták kényszermunkára a Szovjetunióba, akik nyolc fő kivételével 1951-re tértek haza. A szász lakosság túlnyomó többsége 1970–78 és 1986–92 között Németországba emigrált. Az új hazában 1983-ban tartották első falutalálkozójukat. A faluban főként a közösség marginális helyzetű, nagyrészt szász–cigány vegyes házasságban élő tagjai maradtak, akik az 1990-es években újraszervezték közösségi életüket. Korábbi híres, főként a neuburger szőlőfajtán alapuló bortermelése megsínylette a szászok kivándorlását, a kiskapusi koromgyár szennyezését és a szőlőbirtokok felaprózódását. A község élére 1996-ban magyar nemzetiségű polgármester került.
A késő gótikus teremtemplom 1485 és 1498 között épült. Különösen értékes az emeletes sekrestyébe vezető ajtó, pálcatagos díszítésű, gyámköves kerettel és baldachinnal, valamint a tizenkét méter magas, toronyszerű, csipkézett szentségház, a nagyszebeni Andreas Lapicida munkái. A templomot az 1640-es tűzvész után 1658-ra állították helyre. Oltárát 1834-ben Csűrös József készítette. Nyugaton sokszögű, keleten ovális védőfala és különböző védőművei 1500 után épültek. A védőfalba északkeleten részben beépítettek egy középkori temetőkápolnát. A nagy kaputorony 1589-re, a nyugati torony 1592-re készült el. Délen 1616 és 41 között egy zwingerrel (külső fallal) egészítették ki. A Neugasse 206. szám alatti lakóház 1724-ben épült. A parókia mai formáját az 1794-es újjáépítés alakította ki. A templom minden nap 11:00 és 17:00 óra között várja a látogatókat, 2026-ban a belépő 12 lej.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

Az 1289-ben Alma néven említett Szászalmád közepén egy hatalmas szász erődtemplom áll. A 15. század végén egyszerű, majdnem ovális várfallal vették körül, amelyben, a 4 világtáj felé néző torony van beépítve. A keleti a kaputorony, a nyugatiban pedig 1914-ig egy víztartály működött, az erőd vízellátására. A falban mindenütt lőrések vannak, amelyet a forró szurok öntésére is alkalmaztak. Az 1966-os restaurálás során az erődtemplom visszanyerte eredeti alakját. Hétfő és szombat kivételével meg is lehet nézni a templomot 11:00 és 15:00 óra között.
Szászalmádon több szász portát is átalakítottak vendégházzá, így a település a falusi turizmus egy kiváló példája. Az erdőtemplom alatti „kék házban” tavasztól őszig egy kávézó működik, amelyet Paskuj Róbert vezet, így magyar szóra is számíthatunk Szászalmádon.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a „kék ház” terasza.

Riomfalva 530–560 méter magas dombok tövében fekszik a Hortobágy dombságán tisztes távolban Medgyestől és Szentágotától is. Van elképzelés, amely szerint nevének előtagja a német Richwin személynévből származik, a helyi szászok hagyománya azonban a ‘daru’ jelentésű Reiher szóval hozta összefüggésbe, pecsétjén is ez a madár szerepelt. Szászból már csak 2-3 idős embert találni Riomfalván, tömegesen a 20. század végén hagyták el a falut.
Bortermelése miatt gazdag településnek számított. Iskolája már 1516-ban működött, 1549 és 1590 között 24 riomfalvi tanult a brassói gimnáziumban, ezzel az erdélyi települések közül a hatodik helyen állt, megelőzve Segesvárt. 1532-ben 152 gazdát számoltak össze benne, 1555-ben I. Ferdinándtól vásártartási és bíráskodási jogot kapott, ettől kezdve a 19. századig mezővárosként említették. Sokadalmait Simon és Júda napján tartották, 1578-ban pedig már céhei is működtek. Aztán jött a 17. század és a háborúk, 1702-ben nagy része leégett, majd 1704-ben a kurucok rabolták ki. Lakosságából 1900-ban 119 férfi és 10 nő tartózkodott az Egyesült Államokban. 1945-ben 85 riomfalvi szász nőt és 36 férfit deportáltak a Szovjetunióba, közülük tizennégyen nem élték túl a négy évnyi kényszermunkát.
Riomfalva gazdag múltjára már csak tekintélyes erődtemploma emlékeztet, amelyet a Retterberg nyúlványán 1350 és 1451 között építettek késő gótikus stílusban, a nagyszebeni püspöki templom mintájára. A templom kívül-belül valóságos remekmű. Korabeli kőfaragások láthatók a 25 zárókövön, a szentségfülke keretén és a nyugati kapuzat timpanonján. Felmerülhet a hazát járó utazóban, hogy az 500 éves sekrestyeajtó vajon hány alkalommal nyílhatott már ki Isten szolgái előtt. Ez az ajtó 1516-ban készült, rajta a település címere látható, a szájában halat tartó daruval. Az 1600-as tűzvész után kórusát 1634-re újraépítették. Rokokó oltára Johann Folbarth segesvári mester műve 1775-ből. 1500 körül erődítették – három védőtoronnyal ellátott egyszeres védőfallal vették körül és elbontották a kereszthajót. A tornyok közül ma kettő áll; az egyiket 1861-ben kilenc és fél méterrel megmagasították, és így harangtoronnyá alakították át. Várfalának anyagából 1890-ben iskolát, 1910-ben báltermet építettek. A templom minden nap 9:00 és 17:00 óra közt tart nyitva, a belépődíj 15 lej, ezért ha kérünk még idegenvezetést is kapunk. A nyár folyamán számos kulturális rendezvényt szerveznek a templom falai között, beleértve az orgonakoncerteket is. Telefonszám: +40772267784.
Ahogyan említettük, már csak néhány öreg szász maradt itt, de magyar kézben lévő szálláshelyet találunk Riomfalván. Az Arthur-ház az utolsó szász tulajdonos, Manch Arthur nevét viseli – Hegyi Annának és családjának köszönhetjük, hogy a templommal szemközti komfortos szállás megőrizte a szász hangulatot. Telefonszámok az Arthur-házhoz: 0040748206298, 0040774699035, 0040269258402.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

Az Apafi család egykori birtokközpontja és temetkezési helye, Almakerék. Innen vitték át I. és II. Apafi Mihály, Bornemissza Anna és Bethlen Kata hamvait 1916-ban Kolozsvárra, a Farkas utcai református templomba. A család öröksége a 14. századi Szűz Mária templom. Szentélyének minden porcikája a megfoghatatlant teszi kitapinthatóvá, belső díszítései égi titkokat nyitogatnak. 500 éves szárnyasoltárán Szűz Mária előtt a templom patrónusai, Apafi Mihály és felesége térdelnek védőszentjeik, Virgines Capitales, Alexandriai Szent Katalin, Szent Borbála, Szent Margit és Szent Ágnes kíséretében. A kinyitható táblák belső és külső oldalán Mária életének jelenetei sorakoznak: Krisztus születése, a napkeleti bölcsek imádása, Mária halála és feltámadása, az angyali üdvözlet, Jézus körülmetélése, a vizitáció és Jézus bemutatása a templomban. Az evangéliumi jeleneteket ábrázoló, 14. századi freskósorozat is igazán különleges.
A volt Apafi-kúria eredeti formájában a 16. század végén – a 17. század elején épült. I. Apafi Mihály és felesége, Bornemissza Anna 1679 előtt három helyiséget épített hozzá. 1775-ben hosszú per után a Bethlen család kapta meg az almakeréki birtokot, akik 1830-ban klasszicista stílusban alakították át a kúriát. 1848-ban a felkelő parasztok tönkretették az uradalmi épületeket; ezeket és a kúriát 1908-ban hozták helyre. 1918-ban a falu evangélikus egyházközsége vette meg. Kezdetben a felújítás alatt álló templom helyett imaházként használták, majd községháza és óvoda, a kommunizmus alatt pedig kultúrház működött benne. Ma román kézben lévő panzió, ugyanis közben 1948–49-ben 112 márpodi román család települt be, a század második felében pedig több román család érkezett Révkolostorról.
A templomot minden nap meg lehet nézni vasárnap kivételével; telefonszám a templom bejáratánál, a kulcs egy közeli házban, a belépődíj 8 lej 2025-ben.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom és a kúria közti mező.

Ha üresen és viharverten is, de még állnak Nagykapus evangélikus templomának falai. Már csak az a kérdés, hogy vajon a pusztulás vagy a megmaradás jelképei? Nagykapust egyébként 1219-ben villa Fel Kopusi néven említették először, a szász erődített temploma a 15. században épült. A ma már romladozó védőfal körülbelül 3-4 méter magas volt és volt rajta egy leengedhető kapu is. Ezt láthatták még Bocskai székely hadai is, akik 1605-ben fosztogattak erre. A külső falnál régen még két torony állt, egy északkeleten és egy délnyugaton, ezeket a 19. században bontották le. A templom felújításán szerencsére lelkes kezek dolgoznak; ingyenesen látogatható, a toronyba is fel lehet menni, ahonnan szép kilátás tárul a völgyre. A 350 fős faluban van farmszállás és a kézműves hagyományok sem vesztek még ki.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom alatti tér.

„Berethalom szépen épült vagyonos szász lakosságú nagyközség. Városi kiváltságait Nagy Lajos és Zsigmond királytól kapta. Mint virágzó iparos és kereskedő város sokáig versenytársa volt Medgyesnek, hogy melyik legyen a szék főhelye. A győztes 1553-ban végleg Medgyes lett, de két évtizeddel később az egyházi téren mégis csak Berethalom nyerte el a pálmát. 1572-ben papját, Ungler Lukácsot, evangelikus püspökké választották s így maradt aztán majdnem 300 éven át püspöki székhely.” (Pildner Ferenc: Nagy-Küküllőmegye, 1901)
A püspöki székhely költségei, a látogatók ellátása, a katonai beszállásolások és rekvirálások elszegényítették a várost. Sok lakója menekült el a magas adóterhek miatt. 1704-ben a kurucok ostromolták, majd rabolták ki az erődtemplomot. 1705-ben hat héten keresztül táborozott határában Forgách Simon tizenhatezres kuruc serege. 1848–49-ben férfilakossága Puchner oldalán vett részt a polgárháborúban, de mindkét hadviselő fél megsarcolta. 1867-ben aztán a püspöki székhelyet visszahelyezték Nagyszebenbe, majd a mezővárosból nagyközség lett, de a kegyelemdöfést itt is a kommunizmussal megterhelt 20. század hozta el. A kényszerű deportálások és az önkéntes kivándorlás után 1997-ben végleg megszűnt evangélikus egyházközsége. Ma már csak évente egyszer jönnek el ide a szászok erdélyi világtalálkozójukra, miközben 1984 óta kétévenként tartják meg a németországi Heilbronnban a berethalmi szászok találkozóját.
Ám Berethalom Nagyboldogasszonynak szentelt Árpád-kori erődtemploma ma is úgy tündököl a domb tetején, mint fénykorában. 1486-ban már biztosan erődített volt, mert Mátyás ekkor lakói harmadát felmentette a hadba vonulás alól, hogy a településen álló várat őrizhessék. A munkával 1524-ben készültek el, erre utalnak kapuja felett II. Ulászló és Szapolyai János címerei. Tornyai közül a legérdekesebb a Katolikus torony, melyben a reformáció után kaptak egy kis kápolnát a katolikus valláshoz ragaszkodó berethalmiak. A templom északnyugati oldalán az óratorony (Stundenturm) látható. A Mauzóleumtorony a szász püspökök végső nyughelyét őrzi. Az apró Scheidungshaus meg arra szolgált, hogy a közösség ide zárta a válást fontolgató házaspárokat. Két hetet kellett eltölteniük egy ágyban, egy asztalnál, egy étkészlettel. Négy évszázad alatt – írd és mondd – egyetlen pár akadt, akik a válás mellett döntöttek. A belső és a középső falgyűrű találkozásánál áll a nyugati kaputorony (Rathausturm), amelyben a városháza is működött. Itt végződik a régi kocsibejáró, amelyet belső szakaszán, a Rathausturm és a Szalonna-torony (Speckturm) között ma is mindkét oldalról fal határol. A Szalonna-toronyig a kocsik a külső falgyűrű déli kaputornyán keresztül jutottak be. A gyalogos bejárat a templomerőd túlsó, északnyugati végében nyílik. A középső és a belső fal között ide 1795-ben építettek lépcsőt, amelyet 1845-ben fedtek be faszerkezettel. Az erődöt a domb lábánál, az északkeleti szakasz kivételével még egy külső falgyűrűvel is megerősítették, amelyet három bástya és két torony védett.
A templom hálóboltozatos szentélye a fényes középkort idézi, csakúgy, mint hatalmas szárnyasoltára és misztikus falképei. A templomtérben helyezték el a berethalmi céhek megmaradt zászlóit. Az 500 éves sekrestyeajtó tizenöt zárból álló szerkezete nem csoda, hogy aranyérmet nyert az 1900-as párizsi világkiállításon. És az sem, hogy Berethalom világörökségi címmel büszkélkedhet. Hosszan lehetne még sorolni kivételes értékeit, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy a templom nem pusztán egy bámulatra méltó, de élettelen múzeum, hanem egy olyan megszentelt hely, amely Isten dicsőségét hirdeti a mai napig.
Erdély legjelentősebb erődtemploma télen 11:00 és 15:00 óra között, nyáron 11:00 és 17:00 óra között van nyitva, kivéve a hétfői napot. Belépődíj: 15 lej.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a templom alatti tér.

Talán az olyan helyekre mondják, hogy „megér egy misét”, mint Ecel. És bár istentiszteletet már nem igen tartanak Ecelen, de a Nagy-Kükküllő mellékvölgyeinek egyik legszebb erődtemploma itt található.
Első lakói alighanem székelyek voltak, akik még a szászok betelepedése előtt távoztak. Ők még Eczelnek hívták a falut, a szászok már Hetzeldorfnak nevezték. A medgyesi káptalanhoz tartozó falut már a 14. században városként említik, a király vásárok és heti piacok tartásának jogát adományozta a helynek. A 14. század elején a falu nyugati részén egy háromhajós, kereszthajóval és harangtoronnyal ellátott pillérbazilika épült. 1420-ban a harangtornyot két emelettel megemelték, és egy nyitott rácsos vázzal alátámasztott faljárdával ellátott védőszintet építettek, illetve a hajó és a kórus boltozatait már a 15. század második felében építették. A kórust megemelték és védőszinttel látták el. A kórus déli falában egy háromrészes ülőkés található; a szamárhátívek felett függő ládák és hasított liliomok alkotják a késő gótikus díszítést. Az 1792-ből származó barokk oltár Johannes Folberth mester alkotása. A középső kép a keresztre feszítést ábrázolja. Jobbra és balra Péter és Pál fa szobrai, felettük a feltámadás látható. A csavart oszlopfők, az erős párkányzatok és a korinthoszi fejezetek a barokk formavilág részét képezik. Az oldaldíszek hálózata és díszítése rokokó formákat mutat. A templom kórusában egy nyolcszögletű keresztmetszetű gótikus keresztelőkút található, amely a díszítődíszek formájára emlékeztet. A késő gótikus padok, melyek 1516-ból származnak, berakásos és indás díszítésűek. Ugyanazt a mintázatot mutatják, mint Berethalomban, és valószínűleg a segesvári mester, Johannes Reichmut alkotása. A sekrestyében egy címeres sírkő található. A harántirányban osztott címerpajzs felső mezőjében egy egyenesen álló féloroszlán látható, felemelt manccsal és kilógó nyelvvel. Mancsaiban egy virágszárat tart három virággal. A sekrestye padlásán falfestmény-töredékek találhatók; ezek Szent László legendás csatáját ábrázolják a kunokkal.
A templom kettős körülvevő fallal rendelkezett, délkeleti sarkában megerősített bejárattal, ebből ma már csak a külső maradt meg. 1605-ben Bocskai István fejedelem csapatai feldúlták a falut és a templomot. Mikor 1959-ben az északi tornyot lerombolták, egy földalatti átjáróra bukkannak, amely a tornyot a szemközti 370-es számú parasztházzal kötötte össze. A templom bejáratánál található telefonszámot kell hívni, ha be szeretnénk jutni a templomba, belépődíj 10 lej. A google maps-on a következő telefonszámok vannak fent: +40269515710, 0040754867913.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a templom előtti tér.

Lehet, ha Táblás nem Berethalom szomszédja lenne, – hanem mondjuk valahol a két Küküllő közti dombvidék rejtekében bújna meg, – akkor sokkal kevesebb fény vetülne rá? Mindegy is, mert Táblás Berethalom szomszédja, így aki világörökséget jön nézni, az meglehet, Táblásra is átrándul. Főleg, hogy a kék turistajelzés Berethalommal és Ecellel is összeköti a kis falut. 2025. június 28-án a Megerősített Templomok Alapítvány ezen az útvonalon szervezett terepfutó maratont. A bevétel egy részét a szász erődtemplomok felújítására fordították. Köszönhető ez az innen elszármazott németeknek, akik vissza-visszatérnek, hogy csinosítgassák az ő Tobsdorfjukat és annak mutatós erődtemplomát. A falu először Tóbiásfalva volt, majd lett Táblás, 1899-ben kapta vissza a régi Tóbiásfalva nevet.
Először a 13. század közepén említik, feltételezhetően ekkor már volt temploma, amelyet Szent Tóbiás tiszteletére szenteltek. A ma látható egyhajós, torony nélküli templom már a 15. század végén vagy a 16. század eleje táján épülhetett. A nyugati falon talált felirat szerint 1524-ben a templomot megújították és erődítésekkel látták el. Ebben az időben a szentély és a hajó fölé védelmi emeletet húztak. A középkori szentély megőrizte csillagboltozatát, a szentségfülke a szenvedő Krisztus domborművével a 15. század végén készülhetett. A templom korábbi tornya 1725-ben ledőlt, helyette 1902-ben építettek egy új, különálló, haranglábhoz hasonló tornyot a nyugati homlokzat elé. A templomot 1524-től többszögletű, hét méter magas várfal vette körül. 1901-ben a körítőfalat részben lebontották, hogy építőanyagból új iskolát hozzanak létre. 1957-ben a megmaradt várfalat renoválták.
Templomkulcs ügyében ezt a számot kell hívni: +40269708026.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a templom előtti tér.

A szásszentlászlói templom története van annyira érdekes, hogy az utazó letérjen miatta 1 kilométert a Nagy-Kükkülő völgyéből: a település középkori temploma helyett 1842–44 között a segesvári Samuel Teutsch építőmester épített új templomot. Mivel az új torony még elkészülte előtt összeomlott, meghagyták a korábbi templom 14–15. századi, később erődített tornyát, a védőművek egy részével együtt.
De ha ez nem lenne elég indok a rövid kitérőre, az azért mégis csak az, hogy a település szent lovagkirályunkról lett elnevezve. A helység első írásos említése 1308-ból maradt fenn Sanctus Ladislaus néven. 1348-ban a település a kolozsmonostori apátság birtoka volt, később segesvárszéki szász szabadfalu. A második világháború után a kényszermunkára a Szovjetunióba hurcolt szászok helyére a szigethegységi Mogosról költöztek román telepesek. És még egy érdekes adalék: 1860. augusztus 20-án az átutazó Eötvös Józsefet előbb a falu szász közössége üdvözölte, majd itt fogadta ünnepélyesen Segesvár város követsége is.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a templom előtti tér.

A Medgyes melletti Nagyekemezőn még olyan nem mindennapi dolgok is előfordultak, hogy földgáz tört fel a föld alól. Mindez 1933. július 11-én történt. A 600-700 méter mélységből felszivárgó földgáz két nap múlva lángra is lobbant. A kezdetben hetven méter magas lángoszlopban több éven keresztül napi kb. 14 millió m³ gáz égett el, és egy korabeli visszaemlékezés szerint a tűz „mint óriási fáklya, fél Erdélyt bevilágította”.
De Nagyekemező neve körül is kialakult némi mizéria: magyar neve egyértelműen szántóföldre utal. Német nevét a nagyszebeni prépostság tulajdonlása után kapta, a német Propst ugyanis ‘prépost’-ot jelent. Eredeti román neve a németből alakult ki, mivel azonban a román proști ostobákat jelent, ezért a neve Nagyostobafalvaként értelmezhető. Ezért a románok inkább egyszerűen elnevezték a települést Tarnavának, ami a Küküllő román neve.
Mielőtt a szász telepítésű falu a nagyszebeni prépostság birtoka lett volna 1359-ben, a településtől nyugatra már volt egy népvándorláskori földvár, amit az Árpád-korban is földvárként használtak eleink. A nagyszebeni prépostság 1424-es megszüntetése után Nagyekemező hovatartozása majd négyszáz éven keresztül viták tárgyát képezte. Mátyás ugyan 1469-ben elrendelte, hogy a prépostság egykori falvai a Királyfölddel együtt adózzanak, de Nagyszeben tanácsa már 1494-ben panaszt emelt amiatt, hogy a falut Küküllő vármegye adóztatta. Ezután rendelettel töröltették a vármegye adójegyzékéből, de a szabad szász falvaktól eltérően jobbágyfalu maradt, és az Erdélyi Fejedelemség korában már ismét Küküllő vármegyéhez számították. Az 1780-as években került Medgyesszékhez, majd 1876-ban Kis-Küküllő vármegyéhez csatolták.
A település nem túl látványos ma, de ha csak az evangélikus erődtemplomra koncentrálunk, akkor akár élmény is maradhat egy nagyekemezői kiruccanás. Maga a templom 1505 és 1590 között, késő gótikus stílusban épült. Dongaboltozata 1792-ből való, déli falának három ablakát 1869-ben megnagyobbították. Egyik harangját a 14–15. században, a másikat a 15. század első felében öntötték, keresztelő medencéje szintén középkori. Egykor kilenc méter magas, a 16. század végén épült várfalából csak részletek maradtak fenn, sajnos a mai pótlás igen gyatrán mutat. A templomtól tíz méterre délre áll az 1897-ben, neogótikus stílusban harangtoronnyá átépített egykori védőtorony.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja is itt a torony alatt van.

Mióta a Via Transilvanica útvonala érinti Nemest, azóta érezhetően megnőtt az érdeklődés a zsákfalu evangélikus temploma iránt. Remélhetőleg ez a rossz állapotban lévő templomra is jó hatással lesz, ha már több, mint 600 éve őrködik a nemesi tájban. 1400-ban épült, 1733-ban a beomlással fenyegető hajót lebontották és újjáépítették. Reneszánsz oltára 1520 körül készült, a templom melletti harangtorony 1869-ben épült. Ami még értékesebbé teszik, az a kórust díszítő késő gótikus festmények. Ha ide készülünk, és a templomba is be szeretnénk jutni, ezt a számot kell hívni: +40269257740.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a templom előtti tér.

A Szászújfalu néven is ismert zsákfalut a Via Transilvanica útvonala kapcsolta be a turisztikai vérkeringésbe. Valószínűleg nem véletlenül bökött Apaújfalura az útvonalat kijelölő bizottság: itt is áll egy remekbe szabott evangélikus templom a 15. század óta. Gótikus stílusban épült, Szent Mihály tiszteletére szentelték fel, szentélye keresztboltozatos, keresztelőmedencéje 16. századi. Különálló tornya mellől az egykori kőkerítés falai mára már hiányoznak. Régen a falunak saját fúvószenekara is volt, amely miséken játszott, ma már sajnos őket sem hallhatjuk őket. Ha véletlenül nem gyalog érkezünk ide a Via Transilvanicán, hanem autóval, akkor előtte áthaladunk Rudályon is, ahol szintén áll egy mutatós evangélikus templom a központban.
Amennyiben be szeretnénk jutni az apaújfalui templomba, akkor ezt a számot kell hívni: +40768340607.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a templom előtti tér.

Hiába bújt el Földszin a Nagy-Küküllőt kísérő dombsor mögé, a Via Transilvanica így is rátalált. Nekünk magyaroknak ez azért is kedves, mert a falu evangélikus templomát a Bethlen család építtette 1424-ben. A templom 16. századi szárnyas oltárát már hiába keressük, azt Segesváron őrzik. A templom tornya 1835-ben épült.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a templom előtti tér.