"Látom a honfoglaló népet. Böngér fia, Bars, mint száguld diadalról diadalra, s harcosok ezreinek dobogó paripája nyomán megreszket a föld. Fejszecsapás alatt ledül a bükk, az ekevas-szántotta barázdán sárgul a búzakalász, s a föld mélyében tördeli a kőércet a bányász kalapácsa."
Így indult a magyar élet Bars földjén, Felsőmagyarország szívében. Ott, ahol az Északnyugati-Kárpátok belső vonulata, mielőtt belehalna a Kisalföld széles síkjába, még utoljára felemeli a fejét. Nyugatra a Nyitra, keletre a Zsitva folyókra tekint le a Tribecs völgyekkel fodrozott főgerince. Halmain ősi várak, déli oldalán Zobor-vidék magyar falvai állnak őrt, mint az elhaló múlt és a dülékeny jövő bástyái.