Atti­la szi­ge­te a legen­da sze­rint ősi misz­ti­kum­mal bír, hiszen a helyi­ek úgy vélik, hogy a hun vezért annak ide­jén, itt, a Tisza köze­pén temet­ték el, és a sír körül ala­kult ki ez a szi­get.

A vég­te­len­be vesző melen­cei pusz­tán magá­nyo­san, de leg­alább meg­újul­tan áll a 120 éves szél­ma­lom. Egy maradt muta­tó­ban a sok száz közül, melyek nem őrlik már a báná­ti gabo­nát.

A magyar vité­zek Szent Mihály főan­gyal­hoz fohász­kod­tak, hogy tüzes kard­já­val véd­je őket a török­től. Hogy a nádas tere­pen el ne vét­sék egy­mást, jel­szót hasz­nál­tak. Ha moz­gott a nád, csak oda­ki­ál­tot­ták, hogy „Isten”, mire a helyes válasz a „Szent Mihály” volt. Aki meg nem így vála­szolt, — s a török bizony nem ismert se Istent, se Szent Mihályt, — annak sor­sa hamar meg­pe­csé­te­lő­dött. Így ragadt az újra népe­sült falu­ra a név: Szent­mi­hály.

A 18. szá­zad már a Kiss csa­lá­dot talál­ta itt, akik néme­te­ket tele­pí­tet­tek le. Régi kas­té­lyu­kat a szer­bek Tri­a­non után lerom­bol­ták. De áll még a kato­li­kus temp­lom, amit Kiss Ernő hon­véd­tá­bor­nok épít­te­tett 1846-ban.

Ha tud­ta vol­na a legen­dás magyar huszár, Kiss Ernő, hogy 3 év sem telik el, és egy levert magyar sza­bad­ság­harc már­tír­ja­ként vég­zi Ara­don… Ham­vai a kiegye­zés után kerül­tek vég­ső nyug­vó­he­lyé­re, az altemp­lom­ban kiala­kí­tott csa­lád sír­bolt­ba.

Az ava­rok ősi őrhe­lye a 15. szá­zad­ban a török elle­ni har­cok egyik fon­tos dél­ma­gyar­or­szá­gi szín­te­re volt. 1716-ban sza­ba­dult csak fel, de akkor­ra népe már majd­nem tel­je­sen kipusz­tult. Az új népes­sé­gét a magya­rok mel­lett szerb mene­kül­tek és német tele­pe­sek adták. A mező­vá­ros 1778-tól az újjá­szer­ve­zett Toron­tál vár­me­gye szék­he­lye lett. Szí­vé­ben az egy­ko­ri vár­me­gye­há­za mai for­má­ját 1887-ben nyer­te el, Pár­tos Gyu­la és Lech­ner Ödön vízi­ó­ja nyo­mán.

A város az 1848–49-es sza­bad­ság­harc alatt is a dél­vi­dé­ki har­cok egyik leg­fon­to­sabb pont­ja volt. A hon­vé­dő küz­del­mek a báná­ti magyar had­test parancs­no­ka, Kiss Ernő tábor­nok vezér­le­te alatt foly­tak. Az ara­di vér­ta­nú szob­rá­nak Tri­a­non után nem volt töb­bé helye a főté­ren.

A régi helyén 1868-ban épült új, impo­záns szé­kes­egy­ház. A város­hoz egy másik ara­di vér­ta­nú, Lázár Vil­mos hon­véd­ez­re­des is kötő­dik, aki itt szü­le­tett és a kated­rá­lis­ban emlé­kei is van­nak.

A temp­lom két oltár­ké­pét is Szé­kely Ber­ta­lan fes­tet­te. A főol­tár felett Nepo­mu­ki Szent János őrkö­dik. Az egyik mel­lék­ol­tár felett a Magya­rok Nagy­asszo­nya fest­mé­nye is helyet kapott.

Ma a Közép-Bán­ság leg­na­gyobb magyar közös­sé­ge él itt. A magya­rok bás­tyá­ja a temp­lom mel­lett az Emmausz kol­lé­gi­um, amely­nek fő cél­ja egy nem­ze­ti elkö­te­le­zett­sé­gű, keresz­tény ala­pok­kal ren­del­ke­ző magyar értel­mi­sé­gi réteg kine­ve­lé­se, amely hoz­zá­já­rul a dél­vi­dé­ki magyar­ság meg­ma­ra­dá­sá­hoz.

Az écs­kai kas­tély 19. szá­za­di víz­tor­nyá­nak már csak marad­vá­nyai áll­nak a falu szé­lén. A Lázár csa­lád piros kas­tély­nak emle­ge­tett úri­lak­ja viszont meg­újul­va vár­ja a szál­ló­ven­dé­ge­ket.

Titel, Ano­ny­mus sze­rint Zalán bol­gár vezér­nek volt szék­he­lye, aki a bol­gá­rok­tól és a görö­gök­től kért segít­sé­get Árpád magyar­jai elle­né­ben, de hiá­ba.

Aztán jött Szent Lász­ló király és öccsé­vel, Lam­bert her­ceg­gel káp­ta­lant ala­pí­tott itt. Várá­nak a török csa­ták­ban is nagy sze­re­pe volt, de a fenn­sí­kon heves har­cok dúl­tak az 1848–49-es sza­bad­ság­harc ide­jén is. A tite­li fenn­sík vidé­ke a török hódolt­ság után a 18. szá­zad ele­jé­től 1873-ig a Bécs­ből irá­nyí­tott kato­nai határ­őr­vi­dék Tite­li saj­kás kerü­le­te volt.

A szép fek­vé­sű teme­tő­be is ellá­to­ga­tunk, ahol Lei­nin­gen-Wes­ter­burg Károly ara­di vér­ta­nú fia, Lei­nin­gen Ármin a Tisza-Duna sza­bá­lyo­zá­sá­ért fele­lős minisz­te­ri biz­tos sír­em­lé­ke ros­ka­do­zik.

A tiszai tor­ko­lat őre, a róma­i­ak Acu­min­cu­ma, a sze­rém­sé­gi Sza­lán­ke­mén ősi vára rom­ként áll a Duna mel­let­ti lösz­ma­gas­la­ton. A közép­ko­ri kirá­lyi vár a 15. szá­zad­ban volt Bran­ko­vics Györ­gyé, Hunya­di Jáno­sé, Cor­vin Jáno­sé majd kirá­lyi tulaj­don is, mielőtt 1521-ben a török elfog­lal­ta és meg­pe­csé­tel­te sor­sát.

De nem min­dig a török­nek állt a zász­ló. 1691. augusz­tus 19-én tör­tént ezen a neve­ze­tes helyen, hogy a keresz­tény Szent Liga 80 000 főnyi sere­ge súlyos vere­sé­get mért a fran­ci­ák által támo­ga­tott 100 000 főnyi török had­ra. A véres csa­tá­ban 20 000 török hagy­ta ott a fogát és itt adta az éle­tét a hazá­ért Zrí­nyi Mik­lós egyet­len fia, Zrí­nyi Ádám is.