"Magyar turista ritkán vetődik e vidékre. Mert itt Burgenlandban nincsenek alpinistákat vonzó, égbetörő havas ormok – csak ,,Burg"-ok, várak mindenfelé. Nem is olyan régen még úgy tanultuk az iskolában, hogy Magyarország nyugati természetes határai: a Lajta-folyó és a Rozália-hegység. A turisták békeévekben is elhanyagolták ezt a bájos hegyvidéket. Ki törődött volna akkor a Rozáliával, mikor sokkal szebb és hatalmasabb hegyeink voltak! Világháborúnak és szerencsétlen békekötésnek kellett következnie, hogy megtudjuk: mit veszítettünk el."
Az elveszett hegyeink iránti vonzalom csábította a Hazajárót is az Alpokaljára, Sopron vármegye és Alsó-Ausztria történelmi határvidékére. Mert nemcsak keleten, de nyugaton is megvannak még ezeréves határunk emlékei. Igaz, a Rozália-hegység szerényebb kivitelű, mint a keleti őrhegyeink, de a hepehupás, erdős vonulat is tartogat ritkaságokat. És itt vívódnak tovább nemcsak egymással, de az elmúlással is a kuruc és labanc magyarok szellemei és kézzel fogható emlékei.