Vannak vidékeink, melyeket hatványozottan meggyötört a 20. század, amikor rárúgta az ajtót ezeréves hazánkra. Ilyen Pozsony dunai előtere is, amelynek csendes falvait és burjánzó vízi világát úgy kiforgatta a sarkából az új világ, hogy elődeink rá se ismernének ősi földjükre. Amit Trianonban nem sikerült elvenni, azt az 1947-es párizsi béke megtette: a csehszlovák hatalom honvédelmi okokra hivatkozva Pozsonytól délre, a Duna jobb partján 5 községnyi területet követelt, amiből hármat meg is kapott. A pozsonyi hídfőn aztán változatos módszerekkel: ki- és betelepítésekkel, sőt, népirtással, majd a Duna-elterelésével rajzolták át Felső-Csallóköz etnikai és természeti képét. De minden rontás ellenére, ahogy a természet kezd újra magára találni, úgy a megmaradt magyarság is őrzi hagyatékát és próbál helytállni a 21. század új kihívásaiban.