Az Árpá­dok korá­ig kell vissza­la­poz­nia annak, aki Nek­cse múlt­já­ban kuta­kod­na. II. And­rás kirá­lyunk már nevén nevez­te, 1403-ban váro­si rang­gal ren­del­ke­zett, s ekkor már állt „Castrum Nek­che­war” is. Aztán meg­ér­ke­zett a török, s jól befész­kel­te magát Nek­csé­re, egé­szen 1687-ig. A béké­sebb idők­ben her­ce­gek és tábor­na­gyok bír­ták, míg a 18. szá­zad már a befo­lyá­sos szla­vó­ni­ai gró­fi csa­lá­dot, Pejács­e­vi­c­he­ket talál­ta itt, akik úgy elnyom­ták a népet, hogy isko­lát nyi­tot­tak kas­té­lyuk­ban, s a kör­nye­ző föl­dek meg­mű­ve­lé­sé­re sok magyart tele­pí­tet­tek be főleg Zalá­ból és Bács­ká­ból. Aztán eljött a szép új vörös világ, és a gró­fok­nak nem volt mara­dá­suk, a köz­pont­ban két kas­té­lyuk emlé­kez­tet rájuk. Ma már nehéz elkép­zel­ni, de 100 éve még min­den tize­dik ember magyar volt Nek­csén. Viszont az Óvá­ros­ban, ha meg­sza­kí­tá­sok­kal is, de több mint 800 éve zúg­nak a feren­ces temp­lom harang­jai. A Szent Antal temp­lom és a kolos­tor kihe­ver­te már a török idő­ket, ami­kor jani­csár­lak­ta­nya­ként műkö­dött. És túl van már a dél­szláv hábo­rún is, ami­kor a szerb és hor­vát erők közöt­ti har­cok­ban a város több épü­le­té­vel együtt súlyo­san meg­sé­rült. Nek­cse 1991. szep­tem­ber 21.-én sza­ba­dult fel a szerb ura­lom alól, azóta ez a város ünnep­nap­ja. Ezután ala­kí­tot­ták meg a hor­vát had­se­reg 132. nek­csei dan­dár­ját, mely később jelen­tős sze­re­pet ját­szott Szla­vó­nia védel­mé­ben és a Papuk-hegy­ség fal­va­i­nak fel­sza­ba­dí­tá­sá­ban.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a kas­tély bejá­ra­ta.
Magas­ság: 150 m
A kas­tély nyit­va: hét­köz­nap 8:00–15:00, szom­bat 9:00–21:00

Cson­kán ros­ka­doz­nak hét évszá­zad súlya alatt Rahol­ca várá­nak falai. Még­is, érzé­kel­tet még vala­mit egy­ko­ri nagy­sá­gá­ból. Szla­vó­nia leg­na­gyobb erő­dít­mé­nyé­nek cson­ka fala­i­ról messze réved­ve nem­csak a távol­ba vesző Verő­cei-síkot és a Pozse­ga-hava­sát lát­juk, de fel­sej­le­nek előt­tünk a rég­múlt idők emlé­kei is. Rózsa­vár moz­gal­mas tör­té­ne­té­ből nehéz kibo­goz­ni, hány­szor cse­rélt gaz­dát, de hiá­ba tor­zsal­kod­tak érte, 1543 for­ró nya­rán meg­jött a török, hogy fel­per­zsel­je itt a magyar éle­tet. Elfog­lal­ta a várat, s hosszú táv­ra be is ren­dez­ke­dett ide­lent. Ahogy Evli­ja Cse­le­bi leír­ja, a rahol­cai szan­dzsák­bég szük­ség ese­tén ötezer har­cost tudott kiál­lí­ta­ni. 1687-ben sike­rült vég­re kita­ka­rí­ta­ni az osz­mánt, de a fel­sza­ba­du­lás egy­ben elhoz­ta Rahol­ca várá­nak pusz­tu­lá­sát is. A rahol­cai vár­tól két kilo­mé­ter­re dél­re, egy 680 méte­res tetőn van­nak Óvár marad­vá­nyai, ame­lyet való­szí­nű­leg mene­dék­vár­nak épí­tet­ték veszély ese­té­re.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vár.
Magas­ság: 369 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a rahol­cai tótól (825 méter; 30 perc; 121 méter szint­emel­ke­dés).

A Papu­kot átsze­lő „Val­lis Hon­es­ta”, azaz a Tisz­te­let völ­gyé­nek déli kijá­ra­tát őrzi Szla­vó­nia leg­ki­sebb váro­sa, Kut­je­vó. A közép­kor­ban Gotó­nak hív­ták a tele­pü­lést, amit Ugrin kalo­csai érsek ala­pí­tott, ami­kor a 13. szá­zad­ban Zirc­ről tele­pí­tett ide cisz­ter­ci szer­ze­te­se­ket. Fel is virág­zott az apát­ság, de ezt a zugot sem kerül­te el a török, elűz­te a „fehér bará­to­kat,” az apát­ság elpusz­tult. 1698-ig kel­lett vár­ni, ami­kor meg­ér­kez­tek a jezsu­i­ták, hogy a közép­ko­ri romo­kon új hit­éle­tet kezd­je­nek. Az új temp­lo­muk mel­lé kas­télyt is épí­tet­tek, ami a rend fel­osz­la­tá­sá­ig nyá­ri rezi­den­ci­á­juk volt. A kas­tély körül ma szép, gon­do­zott park terül el farit­ka­sá­gok­kal.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a temp­lom előt­ti tér.
Magas­ság: 234 m
Nyit­va: 0–24

„Val­lis aurea-nak, arany völgy­nek nevez­ték a róma­i­ak az Orl­ja­va és a Lon­dza folyók áldott lapá­lya­it, ha nem a Papuk hegy ölé­ben levő arany­erek­re gon­dol­tak is, hanem csak a vidék ter­mé­keny vol­tát, eny­he éghaj­la­tát és a táj sze­líd szép­sé­gét akar­ták jelez­ni. S még ma is meg­ér­de­mel­né e nevet az a mély völgy­kat­lan.” (Hodin­ka Antal: Pozse­ga és vidé­ke, 1901)

Ma már épí­tett örök­sé­ge­i­kért is nevez­het­jük Arany-völgy­nek a Pozse­gai-meden­cét. Neve­ze­tes közép­ko­ri emlé­ket őriz Pozse­ga­szent­pé­ter. A köz­ség szí­vé­ben egy régi vár sír­ja vissza azo­kat a régi idő­ket, ami­kor még kirá­lyi hite­les­hely, „locus cre­de­bi­lis” volt. A pozse­gai tár­sas­káp­ta­lant Ugrin kalo­csai érsek ala­pí­tot­ta 1221-ben. A tele­pü­lést 1537. janu­ár 15-én fog­lal­ta el a török, emi­att levél­tá­rát előbb Pécs­re, majd a Fel­vi­dék­re mene­kí­tet­ték. A vár­ban, ezt köve­tő­en török hely­őr­ség állo­má­so­zott. A keresz­tény lakos­ság­nak meg­en­ged­ték, hogy fából egy kisebb temp­lo­mot emel­hes­se­nek, mely­nek helyé­re 1765-ben épült fel a mai Szent Péter Pál plé­bá­nia­temp­lom. A vár zár­va van.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vár előt­ti tér.

„Veli­ka nagy falu, mely mint­egy két kilo­mé­ter­nyi hosszan fész­ke­lő­dött be a Veli­an­ka patak szűk völ­gyé­be. Az ember akár azt hihet­né, hogy vala­mi alpe­si völgy­ben áll. De Veli­ká­nak nem­csak a táj­ké­pi szép­sé­ge lebi­lin­cse­lő, hanem az a sok tör­té­ne­ti emlék is meg­ra­gad­ja a figyel­met, melyet a tisz­tes isten­há­za látá­sa tár elénk.” (Hodin­ka Antal: Pozse­ga és vidé­ke, 1901)

A Papuk déli völgy­be­já­ra­tá­nál strá­zsá­ló szép fek­vé­sű Veli­ke fölött egy ősi vár rom­jai omla­doz­nak. Mere­dek erdei ösvény vezet a helyi­ek által csak Török­vár­nak emle­ge­tett tekin­té­lyes romok­hoz. A várat még a tatár­já­rás ide­jén épít­tet­ték a Pozse­ga-hava­sa egyik merész kiszö­gel­lé­sé­re, de nem tudott ellen­áll­ni az osz­mán­nak. 1532-ben tör­tént, hogy Kőszeg ost­ro­má­ból vissza­tér­té­ben, egy török csa­pat – ha már itt járt – elfog­lal­ta. A török után csak rom­jai marad­tak. A falu­ban álló kato­li­kus temp­lo­mot Szent Ágos­ton tisz­te­le­té­re szen­tel­ték, való­szí­nű­leg a 13. szá­zad máso­dik felé­ben épült. A falu­ban a Geo­p­ark szék­he­lye mel­lett talál­juk a Pan­non Ten­ger Házát, amely­ben inter­ak­tív és mul­ti­mé­di­ás esz­kö­zök segít­sé­gé­vel ismer­het­jük meg a mio­cén kori Pan­non-ten­ger élő­vi­lá­gát. Szin­tén a falu­ban talál­juk az Adre­na­lin par­kot, amely­nek kaland­pá­lyá­in is kipró­bál­hat­juk magun­kat.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vár.
Magas­ság: 408 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a falu­ból a piros kör jel­zé­sen, a Cira­ki­je­va utcá­ból (600 méter; 20 perc; 114 méter szint­emel­ke­dés).

„Kilá­tó­pon­tok­ban a hegy­ség szű­köl­kö­dik, de van gyö­nyö­rű erde­je s az erdő­ben Isten leg­drá­gább aján­dé­ka: „tisz­ta lég, mely­től a láb erőt kap s a lélek­nek szár­nya nő.” (Déry József)

Való­ban kevés kilá­tó­pon­tot talál­ni a Papuk­ban, de a köz­pont­já­ban fek­vő Ivac­ka gla­va meg­éri a fáradt­sá­got. Remek kilá­tás nyí­lik innen a szom­szé­dos főcsúcs­ra, a Papuk­ra, de jó idő­ben észak felé a dunán­tú­li hegyek is fel­tűn­nek.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a hegy­csúcs.
Magas­ság: 913 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a Papu­kon átke­lő Veli­ke és Dar­nóc közöt­ti útról (2,5 km; 1 óra; 175 méter szint­emel­ke­dés).

A Papuk csú­csai még az ősi Pan­non-ten­ger­ből emel­ked­tek ki, való­sá­gos szi­ge­tek­ként. A bük­kö­sök­kel borí­tott hegy­vi­dé­ken jó néhány kilá­tót talál­ni. Ilyen hely a Nevol­jas is, amely alatt egy mene­dék­ház is van. A Nevol­jas-nye­reg­ből lehet meg­kö­ze­lí­te­ni, ahol az 1991-es har­cok hősi halot­ta­i­nak emlék­mű­ve áll.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a kilá­tó.
Magas­ság: 739 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a Papu­kon átke­lő Veli­ke és Dar­nóc közöt­ti útról (1,3 km; 30 perc; 15 méter szint­emel­ke­dés).

A Papuk leg­lá­to­ga­tot­tabb turisz­ti­kai att­rak­ci­ó­ja két­ség kívül a Jan­ko­vac-tó és kör­nyé­ke. A XVIII. szá­za­dig német üveg­gyár­tók működ­tet­tek itt üveg­hu­tát, de a fa elfo­gyá­sa után Jan­ko­vics József helyi föld­bir­to­kos az üveg­hu­ta helyén vadász­kas­télyt épít­te­tett, majd piszt­ráng­te­nyész­tés cél­já­ból két tavat ása­tott ki. A vizet a szik­la­fa­lon keresz­tül vezet­tet­te el a Kovács-patak­ba, ezzel lét­re­hoz­va a 36 méte­res Skakavac‑, avagy Szöcs­ke-víz­esést. A Papuk Ter­mé­szet­vé­del­mi Park jól kiépí­tett turis­ta­köz­pont­já­ban egy mére­tes turis­ta­ház is a ván­do­rok ren­del­ke­zé­sé­re áll. Ez volt egy­kor Jan­ko­vics József vadász­há­za. Innen indul a „gró­fi túra­ös­vény”, ami rög­tön a fes­tő­vá­szon­ra való piszt­rán­gos tavak part­já­ra vezet. Felet­te a hegy­ol­dal­ból a Jan­ko­vac-patak bugyog elő, hogy cser­mely­ként indul­jon hosszú útjá­ra. Nem vélet­len, hogy ez az idil­li kör­nye­zet meg­ih­let­te a völgy név­adó­ját, Jan­ko­vics József gró­fot, aki ezen a vad vidé­ken talált ott­hon­ra, s ez a zug lett vég­ső nyug­he­lye is. Sír­ja a hegy­ol­dal­ban lévő bar­lang­ban lát­ha­tó.
Egy másik, legen­dás bar­lang is nyí­lik a hegy­ol­dal­ban: „A mon­da is körül­fon­ta ágas­bo­gas szá­la­i­val Jan­ko­vac nevét, de nem rózsás mese­be­li fényt szőtt köré, hanem a török kor­szak hadi emlé­ke­i­ből növe­ked­ve, Boja­nió Mak­szim­nak, a merész haj­dú­nak hősi tet­te­it von­ta be dicsé­ret­tel. 12 évig élt egy bar­lang­ban Jan­ko­vac köze­lé­ben a nél­kül, hogy kéz­re került vol­na, mert a nép segí­tet­te a haj­dú­kat, mint a sza­bad­ság elő­har­co­sa­it. De vég­re ütött az ő órá­ja is, mikor üldö­ző­i­vel dacol­va, be merész­ke­dett lép­ni a közel falu­ba, a hol meg­lep­ték és agyon­lőt­ték.” (Hodin­ka Antal: Pozse­ga és vidé­ke, 1901)
A Gróf-ösvény innen az “üve­ge­sek teme­tő­jé­hez” vezet, itt temet­kez­tek a Jan­ko­vac-völgy első lakói, a 18. szá­zad­ban ide­köl­tö­ző német üveg­gyár­tó mes­te­rek. A teme­tő­től a völgy leg­szebb lát­ni­va­ló­já­hoz, a Ska­ka­vac-víz­esés­hez vezet az ösvény, majd onnan vissza a rajt­hely­hez.
A Jan­ko­vac-völgy­ben a sorom­pó­nál belé­pőt kell fizet­ni, kész­pénz legyen nálunk. A belé­pő hét­köz­nap 1 euro/fő, hét­vé­gén és ünnep­nap 2 euro/fő, 7 éven alu­li­ak­nak ingye­nes.
A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Jan­ko­vics József vég­ső nyug­he­lyé­ül szol­gá­ló bar­lang.

Magas­ság: 561 m
Nyit­va: bár a bar­lang ráccsal van lezár­va, de a Gróf-túra­ös­vény 0–24-ben láto­gat­ha­tó
Meg­kö­ze­lí­tés: a Gró­fi túra­ös­vé­nyen (680 m; 20 perc; 83 m szint­emel­ke­dés). Amennyi­ben kör­be­men­nénk a Gró­fi túra­ös­vé­nyen, az 2 km és kb. 1 órás út 175 méter szint­emel­ke­dés­sel.

A Jan­ko­vac-völgy és talán az egész Papuk-hegy­ség leg­nép­sze­rűbb lát­vá­nyos­sá­ga a Szöcs­ke-víz­esés, ami nevé­hez mél­tón 30 méter magas­ról szök­dell lefe­lé a szik­lá­kon. Szla­vó­nia leg­na­gyobb víz­esé­se lenyű­gö­ző mész­tu­fa gátat épí­tett a mész­kö­ves szik­lá­kon. A Jan­ko­vac-patak a víz­esés alatt talál­ko­zik a Kovács-patak vizé­vel, hogy közös erő­vel tovább sza­lad­va, pom­pás kanyont váj­ja­nak maguk­nak a szik­lák között.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a víz­esés.
Magas­ság: 460 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a Jan­ko­vac-vadász­ház­tól 300 méter.

A Papuk-hegy­ség­ből észak­ra folyó Dje­dovi­ca-patak völ­gyé­ben kivé­te­les ter­mé­sze­ti kép­ződ­mé­nyek­re, az egy­kor itt műkö­dött vul­kán meg­kö­ve­se­dett lává­já­ból kelet­ke­zett bazalt­osz­lo­pok­ra lel­het a kirán­du­ló. Az egy­ko­ri kőbá­nya terü­le­tét 1948-ban nyil­vá­ní­tot­ták védet­té. A leg­ré­gibb kőze­tek kora a 70 mil­lió évet is elér­he­ti.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja az egy­ko­ri bánya­ud­var.
Magas­ság: 269 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: Atyi­na felől.

A Pozse­ga-hava­sa észa­ki domb­haj­la­tán, a közel ezer­éves Atyi­na viha­ros tör­té­nel­met tud­hat maga mögött. Közép­ko­ri vára már a 14. szá­zad ele­jén állt, az alat­ta álló közép­ko­ri Szent Mik­lós plé­bá­nia­temp­lo­mot pedig már 1334-ben emlí­tik a kró­ni­kák. A mai Szűz Mária tisz­te­le­té­re szen­telt plé­bá­nia­temp­lo­ma 1494-ben épült, de ekkor emel­ték az Újla­ki­ak a feren­ces és kla­rissza kolos­tort. Ezt a fej­lő­dést vág­ta ket­té a török, mikor 1543-ban elfog­lal­ta az atyi­nai várat és vele a tele­pü­lést. A török idők­ben a kolos­to­rok és a temp­lom is elpusz­tul­tak. 1686-ban sike­rült vissza­fog­lal­ni Atyi­nát, amely során a vár tel­je­sen elpusz­tult, mára csak néhány fal maradt belő­le. A temp­lo­mot a 18. szá­zad­ban épí­tet­ték újjá, sőt ami­óta a lourdes‑i szűz­anya szob­ra ide került, híres zarán­dok­hellyé vált. Mikor Atyi­na 1920-ban Hor­vát­or­szág­hoz került, a tele­pü­lés negye­de még magyar volt. A szer­bek és a hor­vá­tok között 1942-ben tört ki az első véreng­zés, mikor a hor­vát usz­ta­sák 200 szer­bet gyil­kol­tak meg itt. Ennek elle­né­re 1991-re Atyi­na 2/3‑a szerb volt, amit meg is szállt a jugo­szláv nép­had­se­reg. Mire a hor­vá­tok fel­sza­ba­dí­tot­ták 1991 decem­be­ré­ben a tele­pü­lést, a szer­bek már 45 hely­be­li hor­vá­tot gyil­kol­tak meg, és a házak több­sé­gét, illet­ve a temp­lo­mot is lerom­bol­ták. Cse­ré­be a hor­vá­tok is fel­gyúj­tot­ták a szer­bek pra­vo­szláv temp­lo­mát. Ha ehhez hoz­zá­vesszük, hogy a Jan­ko­vich-csa­lád egy­ko­ri kas­té­lyát a helyi parasz­tok nem­ze­ti és anti­fe­u­dá­lis hevü­le­tük­ben 1918-ban szin­tén fel­gyúj­tot­ták, akkor tény­leg azt lát­juk, hogy Atyi­na viha­ros tör­té­nel­met tud­hat maga mögött.
A XXI. szá­zad­ban egy­elő­re nem tör­tént sem­mi hadi tudó­sí­tá­sok­ba való ese­mény, Atyi­na éli a jól meg­ér­de­melt békés hét­köz­na­po­kat. A vár­rom, a pra­vo­szláv temp­lom és a góti­kus épü­let­ré­sze­ket rej­tő Sar­lós Bol­dog­asszony plé­bá­nia­temp­lom is vár­ja a kirán­du­ló­kat, és ezt teszi a Geo­ló­gi­ai Infor­má­ci­ós Köz­pont is. A 2021-ben átadott láto­ga­tó­köz­pont érde­kes kiál­lí­tá­sok­kal, három­di­men­zi­ós mozi­val segít meg­ér­te­ni, hogy miért a Papuk Hor­vát­or­szág geo­ló­gi­a­i­lag leg­vál­to­za­to­sabb hegy­sé­ge. Hon­lap­ján magyar nyel­vű menüt is talá­lunk.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vár­rom.
Magas­ság: 253 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a Geo­ló­gi­ai Infor­má­ci­ós Köz­pont­tól 200 méter­re torony­iránt a hegy olda­lá­ban.

A Papuk dél felé futó gerin­cén ülő csúcs nem túl izgal­mas hely, hisz be van erdő­sül­ve. Ellen­ben a csúcs alat­ti Tau­ber-szik­lák meg­érik a fáradt­sá­got. Tete­jük­ről pom­pás kilá­tás nyí­lik a hegy­ség­re, és az alat­tunk lévő Veli­ke várá­ra.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a csúcs.
Magas­ság: 667 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: Veli­ké­ről turis­ta­jel­zé­sen (2,2 km; 1 óra 20 perc; 375 méter szint­emel­ke­dés).