A Gla­voi-rét­ről a sár­ga pont jel­zé­sű ösvé­nyen halad­va érhe­tő el a Pádis-hegy­ség egyik leg­hí­re­sebb üre­ge, az Esz­ki­mó-jég­bar­lang. Az üreg­ben min­den évben két hatal­mas jég­tömb kelet­ke­zik, amit Czá­rán Gyu­la az esz­ki­mó­nak és a fele­sé­gé­nek neve­zett el. A dolog pikan­té­ri­á­ja az, hogy az esz­ki­mó min­den évben kény­te­len új fele­sé­get válasz­ta­ni magá­nak, tud­ni­il­lik a nyá­ri hóna­pok­ban a bar­lang bel­se­jé­ben lévő nyí­lá­son keresz­tül a besüt a nap, és az esz­ki­mó mel­let­ti kisebb jég­töm­böt, a fele­sé­get min­den évben követ­ke­ze­te­sen elol­vaszt­ja.

A jég­bar­lang­tól alig egy kilo­mé­ter­re dél­ke­let­re emel­ke­dik a sár­ga kör jel­zé­sen meg­kö­ze­lít­he­tő Gal­bi­na-szirt, ahon­nan szép idő­ben remek kilá­tás tárul a Biha­ri karszt szép­sé­ge­i­re.

A kék jel­zé­sen halad­va érjük el Közép-Euró­pa leg­lát­vá­nyo­sabb karszt­együt­te­sét, a Cso­da­vá­rat. A Cso­da­vár úgy ala­kult ki, hogy a Vár-patak leg­mé­lyeb­ben fek­vő pont­ja­ként össze­gyűj­ti a kör­nyék fel­szín alat­ti vize­it. Ezek a víz­fo­lyá­sok addig váj­ták, szé­le­sí­tet­ték a fel­szín alat­ti üre­ge­ket, amíg azok a hatal­mas kőfel­szín nyo­má­sá­tól és a föld­ta­ni moz­gá­sok­tól besza­kad­tak.

A Ponor-rétet átszel­ve érjük el a Ponor-for­rást, vagy­is a Ponor-víz­ke­le­tet. Ez a három­lép­csős víz­rend­szer máso­dik foka, ez az a hely, ahol a Pádis-fenn­sík­ról eltű­nő pata­kok itt, a Ponor-réten meg­je­len­nek, majd gyor­san el is tűn­nek, hogy a Cso­da­vár­nál kerül­je­nek újra elő.

A múlt­ba vesző legen­da sze­rint egy­kor egy móc járt sze­ke­ré­vel a körö­sök vidé­kén, ami­kor hatal­mas szél­vi­har tört ki. A vihar föl­kap­ta a mócot és sze­ke­res­től-lovas­tól ide, a Pádis fölé maga­so­dó szik­la­csúcs­ra helyez­te. Az orom­ról ragyo­gó kilá­tás mutat­ko­zik az egész fenn­sík­ra, és a Bihar-hegy­ség gerin­cé­re.

Az Ara­gyá­sza bar­lang egy szűk kijá­rat után mere­dek falú kanyar­gós szur­dok­ká válik. Ez a bámu­la­tos Medú­za-zúg, ami a bar­lang tete­jé­nek besza­ka­dá­sa után kelet­ke­zett. A lán­cok segít­sé­gé­vel végig­jár­ha­tó kanyon az idil­li For­tu­na liget­ben vég­ző­dik. Az üde réten a kris­tály­tisz­ta Fere­dő-pata­kot követ­ve lépünk be a Meleg-Sza­mos szé­dí­tő­en szűk és mély szik­la­kat­la­ná­ba. Egé­szen párat­lan élmény a hatal­mas szirt­fa­lak keretel­te med­ré­ben követ­ni az ifjon­ti hév­vel dübö­rög­ve útnak indu­ló Meleg-Sza­most. A kanyon nyu­ga­ti pere­mé­ről lát­ha­tó a Cukor­sü­veg szik­la­tor­nya. Tény­leg, mint egy kele­ti kira­ko­dó­vá­sár, nehéz elsza­ba­dul­ni a tüne­mé­nyes lát­ni­va­lók­tól nyüzs­gő Sza­mos-Bazár­tól.

A kör­nyék leg­szebb kilá­tó­pont­ja a Vara­só-havas. A Vara­só-havas tete­jé­ről kör­be­te­kint­ve cso­dá­la­tos lát­vány nyí­lik a Bihar-hegy­ség gerin­cé­re, a Sza­mos-Bazár szik­lá­i­ra és az Erdé­lyi-szi­get­hegy­ség szí­vé­re, a Pádis utá­noz­ha­tat­lan vilá­gá­ra.