1686-tól a Zichy gró­fok­hoz tar­to­zott Divény.  Ma már velük is csak a teme­tő­ben talál­koz­ha­tunk, ahol las­san a fel­irat is elko­pik sír­ja­i­kon. Pedig ere­je tel­jé­ben még töb­bek között olya­nok­kal fog­la­la­tos­ko­dott a Zichy csa­lád, hogy újra épí­tet­te a góti­kus ere­de­tű plé­bá­nia­temp­lo­mot.

Kezük nyo­mát őrzi a szé­pen meg­újult kas­té­lyuk is. A Zichyek emlé­kei mel­lett azért maradt még vala­mi a Balas­sák örök­sé­gé­ből is. Kiál­lí­tá­si tárgy lett a 15. szá­za­di, hárs­fá­ból fara­gott Imma­cu­la­ta szo­bor­ból is, amit még Balas­sa Meny­hért rabolt el a Csáb­rá­gi vár­ból.

1945-ig ada­tott meg a Zichyek­nek Divény. Aztán meg­ér­kez­tek a kom­mu­nis­ták, és elűz­ték innen az épí­tő­ket. Ott­ho­nu­kat kira­bol­ták, pusz­tu­lás­ra szán­ták, de mára már szé­pen meg­újult a kas­tély.

A rom­ja­i­ban is tisz­te­le­tet paran­cso­ló Divény várá­nak tör­té­ne­te a Kacsics nem­zet­sé­gig nyú­lik vissza. A 14. szá­zad már a Loson­czy­a­kat talál­ja itt, aztán jöt­tek a Balas­sák, akik hiá­ba erő­sí­tet­ték, 1575-ben a török túl­erő bevet­te váru­kat. Ami­kor a 17. szá­zad­ban a hír­hedt Balas­sa Imre örö­köl­te meg, még annyi béke se köl­tö­zött a falai közé, mint előt­te. Nóg­rád vár­me­gye leg­na­gyobb bir­to­ko­sát mint­ha az ördög száll­ta vol­na meg: fosz­to­gat­ta a kör­nyé­ket és olyan tivor­nyá­kat csa­pott, hogy az egyi­ken még a fele­sé­gét, Lip­pay Bor­bá­lát is kiha­jí­tot­ta az abla­kon. Bizony meg­gyűlt a baja Wes­se­lé­nyi Ferenc nádor­ral, aki előbb bör­tön­be zár­at­ta, majd miu­tán meg­szö­kött és tovább garáz­dál­ko­dott, kiver­te őt Divény­ből. Majd Balas­sa Imre a vár­hegy alatt egy kas­télyt épí­tett magá­nak. Meg is hív­ta a vár újdon­sült német parancs­no­kát és tiszt­je­it egy lako­má­ra, ami­nek végén embe­re­i­vel leka­sza­bol­ta a meg­ré­sze­gült kato­ná­kat és azok ruhá­ját fel­ölt­ve vissza­fog­lal­ták a várat. No, ez volt az utol­só csepp a pohár­ban: a bécsi udvar 1679-ben meg­ost­ro­mol­ta Divényt: Balas­sát elfog­ták, vagyo­nát elko­boz­ták, várát fel­rob­ban­tot­ták.

A Loson­ci-meden­ce felett maga­so­dik az Oszt­rovsz­ki-hegy­ség. Elér­ve a Jávort a fenn­sík kicsú­cso­so­dá­sai, pere­me­i­nek ande­zit szik­lái kivá­ló ter­mé­sze­tes kilá­tó­ként szol­gál­nak. A Buda­szál­lá­si-szik­lák is tart­ják még magu­kat a hegy olda­lá­ban. Egy bar­lan­got is rej­te­nek, amit a tót atya­fi­ak, mint sok­fe­lé a Fel­vi­dé­ken, itt is a hír­hedt rab­ló­ve­zér­ről, Jáno­s­ik­ról nevez­tek el.

Gács­fa­lu góti­kus Szent György­nek szen­telt temp­lo­mát a Loson­czy csa­lád emel­tet­te, ami mel­lett van egy 17. szá­za­di harang­to­rony is. A szen­tély­ben Szent György ábrá­zo­lá­sok és reno­vá­lás­ra váró közép­ko­ri fres­kók idé­zik meg a lovag­kort. De van itt egy gyö­nyö­rű szár­nya­sol­tár is, egy tiro­li mes­ter mun­ká­ja, nem téve­dés, a 21. szá­zad­ból.

Gács gyö­nyö­rű kas­téllyal büsz­kél­ked­het. A 13. szá­zad­ban már a Tomaj nem­zet­ség­be­li Loson­czy­ak vára maga­so­dott itt, majd a 16. szá­zad végé­től, ami­ko­ris Loson­czy Anna férj­hez ment For­gách Zsig­mond­hoz mind a kas­tély, mind a kör­nyék­be­li tele­pü­lé­sek a For­gá­chok bir­to­ka­i­hoz tar­toz­tak, egé­szen 1945-ig. A kom­mu­niz­mus után fel­újí­tott kas­tély ma már szál­ló­ként műkö­dik, de a kas­tély még ma is a bol­dog béke­idők han­gu­la­tát őrzi. Pél­dá­ul a folyo­só­kon a magyar kirá­lyo­kat ábrá­zo­ló rene­szánsz fal­fest­mé­nyek is dísz­le­nek még.

For­gách János nem­csak kas­télyt épí­tett Gácson, de 1767-ben ő ala­pí­tot­ta Magyar­or­szág első posz­tó-manu­fak­tú­rá­ját is, ami a had­se­reg egyik leg­na­gyobb beszál­lí­tó­ja volt.

Gács­ról indult el a nap­úton a helyi gyógy­sze­rész famí­lia sar­ja, Csont­váry Koszt­ka Tiva­dar is.

Losonc egy­kor Nóg­rád vár­me­gye keres­ke­del­mi, gaz­da­sá­gi és ipa­ri köz­pont­ja volt. Refor­má­tus temp­lo­ma 1851-ben épült az egy­ko­ri góti­kus-rene­szánsz temp­lom helyén, ame­lyet 1849. augusz­tus 9‑én a cári csa­pa­tok fel­gyúj­tot­tak, így az enyé­sze­té lett. Kato­li­kus temp­lo­ma a 18. szá­zad­ban épült.

Losonc jel­leg­ze­tes épü­le­te az 1857-ben épült Viga­dó és a Város­há­za, melyek hom­lok­za­tát a város címer­ál­la­ta a peli­kán díszí­ti.

A refor­má­tus teme­tő való­sá­gos zarán­dok­he­lye a hely­be­li magya­rok­nak, de a turis­ták­nak is.

A Ráday-krip­tá­ban nyug­szik II. Rákó­czi Ferenc feje­de­lem sze­mé­lyi tit­ká­ra, Ráday Pál erdé­lyi alkan­cel­lár.

Kár­mán József író sír­he­lyét 1897-ben avat­ták fel.