A ter­mé­sze­ti kör­nye­zet mit sem vál­to­zott a Kis-Fát­ra déli részé­nek nevet adó, ősi múl­tú Raj­ecen. Azon kívül szin­te min­den. Az ókor­ban erre, a Raj­csán­ka men­tén húzó­dott a Bal­ti­kum­ból az Adri­á­ig veze­tő Boros­tyán­kő út. A mai tele­pü­lést a 12. szá­zad­ban bete­le­pü­lő néme­tek ala­pí­tot­ták. Hatá­rá­ban vár is volt, ami­nek mára nyo­ma sem maradt. Nem úgy a főtér sok szép régi épü­le­té­nek, melyek Raj­ec kivált­sá­gos múlt­já­ra emlé­kez­tet­nek. A tér köze­pén áll a régi lábas­ház, a város­há­za. De érde­kes a helyi múze­um épü­le­te is, ami szebb korok­ban még sör­főz­de volt. A király­ság­ról mesél a góti­kus ere­de­tű Szent Lász­ló temp­lom is.

Raj­ecen túl egy lakat­lan és hasz­no­sí­tat­lan „sza­bad erdő” ter­jedt, az ide tele­pe­dett néme­tek el is nevez­ték Fre­i­wald-nak.

A régi búcsú­já­ró­hely közép­ko­ri temp­lo­má­nak már csak a szen­té­lye áll. 1865-ben mel­lé épí­tet­ték az új temp­lo­mot, Szűz Mária szü­le­té­se tisz­te­le­té­re. Ide hoz­ták át ékes­sé­gét, a 16. szá­zad­ban fara­gott kegy­szob­rot is.

A kegy­temp­lom mel­lett a fát­ra­vi­dék fafa­ra­gó hagyo­má­nya­i­nak egy egé­szen lenyű­gö­ző pél­dá­ját talál­juk. Egy helyi szlo­vák fafa­ra­gó évti­ze­des mun­ká­já­nak gyü­möl­cse a Szlo­vák Bet­le­hem­nek keresz­telt mes­ter­mű.

Fri­vald­ná­das­nak cso­dás vizű szent­kút­ja is van, aho­vá évszá­za­dok óta zarán­do­kol­nak a tes­ti-lel­ki gyó­gyu­lás­ra vágyók.

A Nyit­ra folyó for­rás­vi­dé­ke a Facs­kói-hágó. Innen a Klak csú­csá­ra vezet az út, ahon­nan tisz­ta idő­ben remek kilá­tás fogad­ja a ván­dort a Nagy-Fát­ra, a Sztrá­zsa-hegy­ség és a Kis-Fát­ra észa­ki része felé.

Ha magá­nyo­san is, de áll még Turóc­áb­ra­hám­fal­va ősi temp­lo­ma. Kert­jé­ben magyar neme­si csa­lá­dok sír­bolt­jai kötik össze az eget a föld­del, a múl­tat a jelen­nel. Mert akár­mi­lyen észa­kon is vagyunk, ezek a han­tok is azok­ról az idők­ről mesél­nek, ami­kor a magyar­nak még veze­tő sze­re­pe volt a Turó­ci-meden­ce tör­té­nel­mi szín­te­rén.

Turóc vár­me­gye egy­ko­ri szék­he­lye Znió­vár­al­ja. A Kis-Fát­ra egyik vég­nyúl­vá­nyán mere­dez­nek, Znió, vagy más néven Turóc várá­nak rom­jai. A Hont­páz­mány nem­be­li And­rás, a For­gá­chok őse épít­tet­te a 13. szá­zad­ban. Ami­kor 1241-ben a tatár fenye­ge­tett, IV. Béla király itt lelt mene­dék­re. Hálá­ból a meg­me­ne­kü­lés emlé­ké­re, a Magya­rok Nagy­asszo­nya tisz­te­le­té­re 1253-ban a vár alatt temp­lo­mot épít­te­tett és meg­ala­pí­tot­ta a zniói pre­mont­rei kon­ven­tet. 1586-ban a jezsu­i­ták vet­ték át a kolos­tort. Páz­mány Péter is élt a falai között, míg Kál­dy György itt for­dí­tot­ta magyar­ra a kato­li­kus bib­li­át. Így lett a kol­lé­gi­um az ellen­re­for­má­ció egyik Fel­ső-magyar­or­szá­gi köz­pont­ja.

Znió­vár­al­ja soká­ig kivált­sá­gos neme­si mező­vá­ros volt, erre emlé­kez­tet­nek régi pati­nás épü­le­tei. 1869-ben itt ala­pí­tot­ták az első szlo­vák nyel­vű kato­li­kus gim­ná­zi­u­mot is.

Szent Mik­lós plé­bá­nia­temp­lo­ma 1250-ben épült.

A Turó­ci-meden­ce köz­pon­ti váro­sa, a Dancs-mes­ter, zólyo­mi főis­pán ala­pí­tot­ta Szent­már­ton. Nevét 13. szá­za­di, Szent Már­ton tisz­te­le­té­re szen­telt temp­lo­má­ról kap­ta.

A tele­pü­lés a Kos­suth csa­lád ősi fész­ke, bir­to­ku­kat még IV. Bélá­tól kap­ták. Itt éltek évszá­za­do­kon át, míg­nem Kos­suth Lász­ló, ügy­vé­di okle­vél­lel a tar­so­lyá­ban Mono­kon vál­lat állás, azt And­rássyak­nál. Itt szü­le­tett fia, Kos­suth Lajos.

Egy szép feny­ves­li­get köze­pén talál­ha­tó az 1960-as évek­ben ala­pí­tott turóc­szent­már­to­ni falu­mú­ze­um. Fel­vi­dék egyik leg­na­gyobb sza­bad­té­ri nép­raj­zi kiál­lí­tá­sa a Kár­pát-meden­ce észak­nyu­ga­ti részé­nek hagyo­má­nyos népi épí­té­sze­tét vonul­tat­ja fel. A falu­mú­ze­um hű képet nyújt az elmúlt szá­za­dok népi mes­ter­sé­ge­i­ről, kis­ipa­rá­ról és min­den­nap­ja­i­ról is.

A Malom-patak völ­gye soká­ig isme­ret­len volt a turis­ták előtt. Aztán az elmúlt évek­ben lel­kes szent­már­to­ni hegy­má­szók kiépí­tet­ték ben­ne a piros sáv jel­zé­sű ösvényt. A vad­re­gé­nyes, szur­dok­ká szű­kü­lő patak­me­der alsóbb sza­ka­sza­in hidak teszik kényel­me­seb­bé az elő­re­ju­tást.

Fel­sőbb sza­ka­szán a szur­do­kot még mere­de­kebb és maga­sabb szik­la­fa­lak öve­zik. Innen kez­dő­dik a Via Fer­ra­ta, azaz egy drót­kö­tél­lel biz­to­sí­tott hegyi sza­kasz, ami­hez már segéd­esz­kö­zök­re is szük­sé­günk lesz.

A szur­dok­völgy tete­jén meg­sza­ba­dul­ha­tunk a beülők­től és a fer­ra­ta szet­tek­től. Innen már könnyű erdei emel­ke­dő követ­ke­zik.

A csúcs­ról, a Nagy­rét­ről végig­pász­táz­hat­juk a Turó­ci-meden­cét. Szem­ben a Nagy-Fát­ra, mögöt­te az Ala­csony-Tát­ra buk­kan elő. Észak­ról a Kri­vá­ni-Fát­ra köszön ránk. Nyu­gat felé fel­tá­rul­nak a Zsol­nai-meden­cé­re eresz­ke­dő Raj­eci-Fát­ra.