Kézdiszék — Március idusa a Mezőföldön
Hazajáró műsorok

Kézdiszék — Március idusa a Mezőföldön

158. rész
"Ha Háromszék természeti szépségben ritkítja párját, erkölcsi becsben méginkább tulszárnyalja honunk minden más vidékét; igen, mert e szék minden időben a hősök hazája volt."
Orbán Balázs: Háromszék (1868)

A hősök hazá­ját ott talál­juk messze távol, de még ide­ha­za, Szé­kely­föl­dön. Ott, ahol a Kár­pá­tok nem gyű­rő­dik tovább kelet felé, inkább vissza­ka­nya­ro­dik. Ez az a tal­pa­lat­nyi föld, a Bodo­ki-hava­sok, a Neme­re és a Három­szé­ki-hava­sok koszo­rúz­ta Fel­ső­há­rom­szé­ki-meden­ce, ami talán a leg­töb­bet áldoz­ta a magyar sza­bad­ság oltá­rán. A nem­ze­ti önvé­de­lem, a szel­le­mi kul­tú­ra ter­mé­keny föld­je: a tör­té­nel­mi Kéz­di­szék. A hét ősi szé­kely szék egyi­ke volt, míg­nem a 16. szá­zad­ban Sep­si­szék­kel és Orba­i­szék­kel egye­sül­ve már Három­szé­ket alkot­ta. Szék­he­lyén, Kéz­di­vá­sár­he­lyen és attól kelet­re a Feke­te­ügy öntöz­te, jó ter­mő­föl­dek­kel bíró Mező­föld tele­pü­lé­se­in régi temp­lo­mok és kúri­ák, szel­le­mi nagy­sá­gok emlé­kei és hazá­juk­hoz ren­dü­let­le­nül hű szé­kely test­vé­re­ink hor­doz­zák ’48 örök­sé­gét és vise­lik, amit a sors rájuk mért.

Látnivalók / Székelyföld / Háromszék

A Kele­ti-Kár­pá­tok és a Neme­re árnyé­ká­ban fek­szik tör­té­nel­mi hazánk leg­ke­le­tibb váro­sa, Kéz­di­vá­sár­hely. Váro­si rang­ját a 15. szá­zad­ban kap­ta, köz­pont­ja az egy­ko­ri piac­tér, ami ma is bővel­ke­dik régi épü­le­tek­ben. Itt van mind­járt az 1857-ben épült Tanács­ház épü­le­te, ami ma az Inc­ze Lász­ló Céh­tör­té­ne­ti Múze­um­nak ad ott­hont. 1902-ben meg­épí­tik a Viga­dó épü­le­tét, a mai Műve­lő­dé­si Házat, és a Kise­gí­tő Taka­rék­pénz­tá­rat. Ma a Pol­gár­mes­te­ri Hiva­tal műkö­dik ben­ne.

 

Kéz­di­vá­sár­hely egy­kor refor­má­tus több­sé­gű város volt. Erről tanús­ko­dik a főté­ren álló, Szé­kely­föld leg­je­len­tő­sebb, leg­na­gyobb refor­má­tus temp­lo­ma, ami ezer férő­he­lyes.

 

Kéz­di a sza­bad­ság váro­sa. Az 1848-as har­cok ide­jén jelen­tős hadi­anyag­gyár­tás folyt itt, töb­bek között ágyú­ön­tés is. Nem is cso­da, hogy a főte­ret Gábor Áron szob­ra díszí­ti.

 

Az önvé­del­mi harc­ra emlé­kez­tet az 1823-ban meg­nyi­tott szé­kely kato­na­ne­vel­de is. Ala­pí­tói talán nem is gon­dol­ták, hogy 25 év múl­va szá­mos itt nevel­ke­dett kato­na har­col majd hazá­já­ért.

Bővebben...

Nevét közép­ko­ri temp­lo­ma védő­szent­jé­nek, Szent Kata­lin­nak köszön­he­ti. Mező­föld a temp­lo­mok mel­lett a kúri­ák föld­je is. A Sin­ko­vits-udvar­ház a 19. szá­zad­ban épült. Ami­kor meg­jöt­tek a vörö­sök, úgy fel­sza­ba­dí­tot­ták a Sin­ko­vits csa­lá­dot, hogy örö­kö­se­it kite­le­pí­tet­ték és ősi bir­to­ku­kat álla­mo­sí­tot­ták.

Így jutot­tak ebek har­min­cad­já­ra épí­tett örök­sé­ge­ink, de a szel­le­mi nagy­sá­gok emlé­két nem lehet lerom­bol­ni. Mert min­den falu­ra jut leg­alább egy kivá­ló magyar lélek Mező­föl­dön. Katol­ná­ra mind­járt egy test­vér­pár, Bálint Bene­dek ipar­mű­vész és a nagy kelet­ku­ta­tó, tur­ko­ló­gus, Bálint Gábor.

Bővebben...

Szent Már­ton püs­pök emlé­két őrzi Már­ton­fal­va. Itt is van szép Árpád-kori temp­lom. És neve­ze­tes kúria is: a Hor­váth-Lázár udvar­ház, ahol 1849-ben tanács­koz­ni gyűl­tek össze a szé­ke­lyek és úgy hatá­roz­tak, hogy nem alkusz­nak, ők bizony foly­tat­ják az önvé­del­mi har­cot.

Bővebben...

Kézd­imár­kos­fal­va híres szü­löt­te Bara­bás Mik­lós, aki a reform­kor­ban érett a „nem­zet fes­tő­jé­vé”.

Dál­nok­ról indult el 1514-ben Dózsa György, miu­tán Bakócz Tamás esz­ter­go­mi érsek a keresz­tes­ha­dak vezé­ré­vé nevez­te ki.

De a magyar átok végül úgy hoz­ta, hogy 40 000 fős parasz­ti hadá­val urai ellen for­dult. A halál fia lett Dózsa György, de téved, aki az elnyo­mó neme­si hata­lom elle­ni osz­tály­harc már­tír­ját lát­ja ben­ne. Már csak azért is, mert bizony ő maga is nemes volt.

Dál­nok utol­só házai már a Bodo­ki-hegy­ség dél­ke­le­ti pere­mét csik­lan­doz­zák. Itt, a Csó­kás-hegy nyu­ga­ti lej­tő­jén egy ősidők óta hasz­nált for­rás fakad. A Csó­kás népi fere­dőt 2012-ben a szé­kely für­dő- és közös­ség­épí­tő kalá­ka­moz­ga­lom tag­jai újí­tot­ták fel. A for­rás édes-kénes lúgos gyógy­vi­ze sok­fé­le baj­ra nyújt gyógy­írt.

Bővebben...

Fel­ső­cser­ná­ton népe élt a kör­nye­ző táj, a bővi­zű patak és mel­lék­ágai ter­mé­sze­ti adott­sá­ga­i­val. Mol­nár mes­te­rek nem­ze­dé­kei nőt­tek fel a völgy­ben, ahol volt, hogy több tucat vízi­ma­lom őröl­te a búzát. Aztán az új idők árjai elmos­ták több­sé­gü­ket, de jöt­tek új mol­ná­rok, akik össze­fog­tak, nem hagy­ták vesz­ni az elő­dök hagya­té­kát, s for­dí­tot­tak egyet a tör­té­ne­lem őrlő­ke­re­kén.

A Szőcs Ilo­na tisz­te­le­tes asszony vezet­te Hol­nap Cser­ná­ton Egye­sü­let által fel­újí­tott régi malom­ban műkö­dő Malom­kert pan­zió több mint turis­ta­köz­pont. Cél­ja a hagyo­mány­őr­zés, érték­te­rem­tés és az érté­kek tovább­adá­sa.

Bővebben...

Fel­ső­cser­ná­ton fölött, a Nagy­pa­tak és Ika-patak hatá­rol­ta szik­la­ge­rin­cen egy rég elfe­le­dett vár magá­nyos, Cson­ka-tor­nya emel­ke­dik.

Bővebben...

Itt szü­le­tett 1712-ben az első magyar iro­da­lom­tör­té­nész, Bod Péter refor­má­tus lel­kész, a Magyar Athe­nas szer­ző­je.

Kiállt török ost­ro­mo­kat, vil­lám­csa­pást, föld­ren­gést, és Isten kegyel­mé­ből meg­ma­radt Alsó­cser­ná­ton román kori erő­dí­tett refor­má­tus vár­temp­lo­ma is.

A Damo­kos-kúri­át is halál­ra szán­ta a kom­mu­niz­mus. Az 1950-es évek­ben elha­nya­gol­va, gaz­dát­la­nul élte vég­nap­ja­it. Ám a falansz­te­ri idők­ben, 1973-ban a Gond­vi­se­lés új gaz­dát kül­dött. A hely­tör­té­nész, idő­sebb Hasz­mann Pál lázas mun­ká­val ide gyűj­töt­te össze a kör­nyék kal­ló­dó tár­gyi és szel­le­mi örök­sé­ge­it. Hiva­tá­sát fia­ik és csa­lád­tag­ja­ik viszik tovább. Az ala­pí­tó­já­ról elne­ve­zett táj­mú­ze­um több mint holt tár­gyak gyűj­te­mé­nye. Olyan élő és orga­ni­kus szel­le­mi ments­vár, ahol min­den kal­ló­dó ember ott­hon­ra talál, és új erőt nyer a küz­de­lem­hez. Erről is gon­dos­ko­dik a múze­um veze­tő­je, Hasz­mann Pál.

Bővebben...