A Tar­ján törzs ősi szál­lás­te­rü­le­te, a Kacsics nem­zet­ség régi bir­to­ka, egy­kor a Med­ves és a Karancs közöt­ti völgy egy piciny falu­ja volt Sal­gó­tar­ján. Aztán bánya­vá­ros­sá duz­zadt, és Nóg­rád megye szék­he­lye lett. Felet­te az ország­zász­ló beszé­des jel­ké­pe a vidék­nek.

A Magyar Fel­tá­ma­dás bar­lang­ban a szo­bor, ahogy Szent Ist­ván király fel­ajánl­ja a koro­nát a magya­rok nagy­asszo­nyá­nak, nemes egy­sze­rű­ség­gel üze­ni, hogy Mária orszá­ga oszt­ha­tat­lan egy­ség.

Nóg­rád észa­ki szé­lén, egy ősi vul­kán leko­pott bazalt­pe­re­mén mulat­ja az időt Fülek vára. Úgy hír­lik, hogy az erő­dít­mény a Kacsics nem­be­li Ful­kó rab­ló­lo­vag épí­tet­te még a tatár­já­rás előtt. Majd a király­ra szállt, később több­ször gaz­dát is cse­rélt, míg­nem a török 1554-ben csel­lel elfog­lal­ta. Közel 40 évet kel­lett vár­ni, mire a csá­szá­ri­ak fel­sza­ba­dí­tot­ták. Fülek sze­re­pe a három rész­re sza­kadt ország­ban fel­ér­té­ke­lő­dött: több vár­me­gye is itt szé­kelt. A vár­ka­pi­tány, Kohá­ry Ist­ván meg­erő­sít­tet­te, de talán ő sem gon­dol­ta, hogy éppen Thö­kö­ly Imre ellen kell majd védel­mez­nie. A kuruc fel­ke­lők ugyan­is az 1680-as évek­ben török segít­ség­gel elfog­lal­ták és fel­rob­ban­tot­ták a várat, sőt, az egész várost is a föld­del tet­ték egyen­lő­vé.

A vár azóta romos, de a Kohá­ry csa­lád nem hagy­ta vesz­ni a várost. Elő­ször is újjá­épí­tet­ték a hit bás­tyá­ját, a közép­ko­ri feren­ces temp­lo­mot és kolos­tort, majd kúri­át is emel­tek maguk­nak. Így tet­tek a későb­bi bir­to­ko­sok, a Bercht­ol­dok is, kas­té­lyuk ma a gim­ná­zi­um­nak ad helyet.

A Karancs-hegy nyu­ga­ti olda­lá­ban bújuk meg az apró Kalon­da. Egy kis falucs­ka volt Palóc­föld szí­vé­ben, míg­nem egyik nap­ról a másik­ra határ­te­le­pü­lés­sé tet­ték. Las­san ocsú­dik fel az trau­má­ból, a hely­bé­li­ek szí­vós mun­ká­val igye­kez­nek meg­men­te­ni és a hon­is­me­ret szol­gá­la­tá­ba állí­ta­ni érté­ke­i­ket. A régi vízi­mal­mot is szé­pen fel­újí­tot­ták.

Az egy­ko­ri egy­há­zi isko­la épü­le­té­ben nép­raj­zi múze­um vár­ja a láto­ga­tó­kat. A múze­um a paló­cok tár­gyi és szel­le­mi hagya­té­kát őrzi.

Világ­ra szó­ló ősma­rad­vány park vár­ja az ide­lá­to­ga­tót Ipoly­tar­nó­con, amely a Karancs vul­kán kitö­ré­se­kor bete­me­tett mio­cén kori kin­cse­ket őriz. Már a bejá­rat­nál az egy­ko­ri szub­tró­pu­si erdő meg­kö­ve­se­dett fa marad­vá­nyai jel­zik, egy való­sá­gos ősvi­lá­gi Pom­pe­i­ben járunk, ahol miköz­ben pusz­tí­tott a vul­kán, ősi élet nyo­ma­it kon­zer­vál­ta az utó­kor­nak.

A turis­tá­kat tan­ös­vény vár­ja, ahol az itt élt külön­le­ges álla­tok rekonst­ruk­ci­ó­i­val ismer­ked­het­nek meg.

Nóg­rád­sza­kál hatá­rá­ban, az Ipoly­ba ömlő Páris-patak szur­dok­völ­gyét palóc Grand Canyon-nak is hív­ják. A néhol 20 méte­res szik­lák­kal sze­gé­lye­zett kes­keny szur­dok med­re álta­lá­ban szá­raz. Csak nagyobb eső­zé­sek és olva­dá­sok ide­jén zúg ben­ne víz­fo­lyás. Egy ősi folyó nyo­mán kiala­kult üle­dé­kes kőzet­be vág­ta be magát a Páris-patak, fel­szín­re hoz­va a hor­da­lék meg­kö­ve­sült réte­ge­it.

A nép­ha­gyo­mány sze­rint a tatá­rok elől mene­kü­lő IV. Béla pihent meg itt, ami­nek emlé­ké­re leá­nya, Mar­git kápol­nát épít­te­tett. A szá­za­dok súlya alatt meg­rop­pant kegy­ká­pol­nát 1934-ben épí­tet­ték újjá. Búcsúk ide­jén zarán­do­kok szá­zai kere­sik fel a hegy min­den olda­lá­ról.

A vul­kán leg­ma­ga­sabb pont­ja a palóc Olym­pos, aho­va a kápol­ná­tól egy szép erdei ösvény vezet. A régen Törés­nek is neve­zett Karancs tete­jé­re 1989-ben épült kilá­tó, ahon­nan tel­jes kör­pa­no­rá­má­ban gyö­nyör­köd­he­tünk. Kelet­ről Sal­gó­tar­ján fölött a Med­ves vár­ro­mok­kal tűz­delt vidé­ke köszön ránk. Nyu­gat­ra az Ipo­lyon túl a Cser­hát dom­bos vidé­ke hul­lám­zik a Bör­zsö­nyig. Dél­re a Mát­ra bér­ce zár­ja a látó­ha­tárt. A hegy lába­i­nál a Karancs kör­nyé­ki apró fal­vak szó­ród­nak szer­te­szét. Köröt­tük meg­mű­velt szán­tók, lege­lők, erdők tar­kít­ják a hul­lám­zó domb­vi­dé­ket.

A karan­csi lej­tők között, a Bodo­ló hegy alatt ül meg Karancs­be­rény. A közép­ko­ri Min­den­szen­tek temp­lo­ma köré épült tele­pü­lés évszá­za­do­kon át, egé­szen a 19. szá­za­dig a Beré­nyi gró­fok bir­to­ka volt, akik jeles tiszt­sé­ge­ket töl­töt­tek be a kirá­lyi Magyar­or­szá­gon.

A falu­ban komoly lovas­élet zaj­lik. A helyi klub­nak huszár hagyo­mány­őr­zői is van­nak.

A Karancs­be­ré­nyi Lovas­klub ven­dég­há­zá­ban a helyi nép­vi­se­let­ből és a pász­to­rok hagya­té­ká­ból nyílt kiál­lí­tás.