A Teke­rő­pa­tak és Újfa­lu között húzó­dó Kilyén­fal­va taka­ros háza­it alig több mint 800 szé­kely magyar lak­ja.

„Kilyén­fal­va nem­csak leg­ki­sebb, hanem leg­újabb falu­ja is Gyer­gyó­nak”, írta Orbán Balázs. Per­sze a szé­ke­lyek más­hogy mérik az időt, itt az „új” is leg­alább pár­száz éves. Egész pon­to­san 1616-ban emlí­tik elő­ször a tele­pü­lést a bir­tok­össze­írás­ban.

Az 1761-ben épült temp­lo­mot Mária Mag­dol­na tisz­te­le­té­re szen­tel­ték fel.

Már­ton Áron lel­ki és szel­le­mi utód­ja, Jakab Antal emlé­két a temp­lom mel­lett a közös­sé­gi ház­ban kis könyv­tár és emlék­szo­ba őrzi. A püs­pök közel 13 évig rabos­ko­dott Romá­nia kom­mu­nis­ta bör­tö­ne­i­ben, hitét még­sem tud­ták meg­tör­ni. 1980-ban vet­te át Már­ton Áron helyét és megyés­püs­pök­ként átve­zet­te egy­há­zát a hit- és magyar­el­le­nes rém­ura­lom útvesz­tő­in. Hálát is adott az Isten­nek, hogy kilyén­fal­vi szé­kely­nek terem­tet­te.

A Csí­ki- és a Gyer­gyói-meden­ce víz­vá­lasz­tó­ján, a Gyer­gyói-hava­sok és a Har­gi­ta közöt­ti Geré­ces-nye­reg­ben fog­lal helyet Erdély egyik leg­je­len­tő­sebb hegy­vi­dé­ki üdü­lő­he­lye, Maros­fő.

Rövid, de mere­dek kap­ta­tó után a Csí­kot Gyer­gyó­tól elvá­lasz­tó Vas­lá­bi-hegy­ge­rinc egyik fő csú­csán, a Feke­te-Rez tete­jén talál­juk magun­kat. A fenyők övez­te tenyér­nyi csúcs­tisz­tás nem sok kilá­tás­sal kecseg­tet. Hald­junk tovább a Feke­te-Rez dél­nyu­ga­ti olda­lá­ba, a páf­rá­nyos őser­dő­be, mely­nek mélyén Erdély leg­na­gyobb folyó­ja buk­kan elő. A Maros, mely itt még csak kicsi ér.

Tovább­ha­lad­va a Maros-men­ti feny­ves­ben vissza­té­rünk a Feke­te-Rez szé­les pusz­tá­já­ra, ahon­nan cso­dás kilá­tás nyí­lik a Gyer­gyói-meden­cé­re.

A Lok-pata­ka völ­gye már a hegy­ség leg­ér­de­ke­sebb bar­lang­já­hoz, a Súgó­hoz vezet. A bar­lang bejá­ra­tá­hoz kanyar­gó Bol­dog­asszony papu­csa tan­ös­vény töb­bek között a kör­nyék élő­vi­lá­gát is bemu­tat­ja.

A Súgó-bar­lan­got a múlt szá­zad ele­jén még kincs­ke­re­sők kutat­ták. Tudo­má­nyos fel­tá­rá­sát a II. világ­há­bo­rú meg­akasz­tot­ta. A jára­tot csak a ’70-es évek­ben nyi­tot­ták meg. A kivé­te­les ter­mé­sze­ti érték csak fel­ügye­let­tel láto­gat­ha­tó.

A Kele­ti-Kár­pá­tok egyik leg­je­len­tő­sebb csepp­kő­bar­lang­ja gyű­rő­dé­ses moz­gá­sok során, vetők és repe­dé­sek men­tén, dolo­mi­tos és kris­tá­lyos mész­kő­ben ala­kult ki.

A Súgó varázs­la­tos biro­dal­má­nak szűk folyo­sói kis ter­mek­be tor­koll­nak, melyek­ben külön kis mese­vi­lá­gok vár­nak ben­nün­ket. A vál­to­za­tos csepp­kő­kép­ződ­mé­nyek és szik­la­alak­za­tok a terem­tő erő évez­re­des mun­ká­já­nak gyü­möl­csei.

A mély­ben ural­ko­dó mos­to­ha körül­mé­nyek, a 95 %-os pára­tar­ta­lom, és a 7–9 fokos hőmér­sék­let elle­né­re élő­vi­lá­ga igen vál­to­za­tos. Szá­mos rovar és dene­vér­faj­nak nyújt ott­hont.

A Hegyes-kő után az ella­po­so­dó hegy­há­ton érhe­tő el a Gyer­gyói-hava­sok vas­lá­bi cso­port­já­nak leg­ma­ga­sabb csú­csa, az Olt és a Maros víz­vá­lasz­tó­ját képe­ző Sipos-kő tete­je.

Az elnyú­ló csúcs­pla­tó kör­nyé­két a Rez­hez hason­ló­an fák nőt­ték be, így itt sin­cse­nek jó kilá­tá­sok.

A Nagy-Hagy­más és az Öcsém az út során több­ször is vissza­kö­szön. Kovács­pé­ter hágó­já­nak köze­lé­ben a Maros iker­test­vé­re az Olt buggyan elő a föld­ből.

Ahhoz, hogy elér­jük a Csof­ron­kát, meg kell kerül­ni a Kovács­pé­ter-havast és a Meggyes-tetőt is. A Meggyes alatt a Ló-havas irá­nyá­ba vezet az út, mely­nek nagy­ívű pusz­tá­já­ról már a Gyil­kos-tó kör­nyé­ke és a Békás-szo­ros szik­la­vi­lá­ga is elő­tű­nik.

A Csof­ron­ka süve­gé­re drót­kö­tél segít­sé­gé­vel kapasz­ko­dunk fel. A csú­cson gyo­pár­dí­szes kereszt fogad­ja a ván­dort.