"Tarkő tündér két szép lánya, Maros és Olt elhatározták, hogy megkeresik a Fekete-tengerhez száműzött édesapjukat. A tündér folyóvá változtatta őket, s meghagyta nekik, hogy együtt haladjanak. Ám a civakodó testvérek külön utakon indultak el. Maros csendesen átfolydogált a mezőkön, míg a Dunába ért. Olt a hegyeken vágtatott át, de igencsak elfáradt. Meghallva testvére, Maros hangját, boldogan ölelkeztek össze a Duna habjaival. Ahol a Duna beömlik a Fekete-tengerbe, meglátták édesapjukat, aztán örökre elnyelték őket a tenger hullámai."
Az Olt és a Maros legendája Gyergyóba vezeti a vándort. A Keleti-Kárpátok erdő borította vonulatai tűnnek elé, tetejükön harmatos hegyi legelőkkel és kaszálókkal, fel-felbukkanó mesebeli mészkőszirtekkel, és vadonjában az egymástól karnyújtásnyira eredő ikerfolyóival, a Marossal és az Olttal. A Maros mentén, mint Tündérországnak egy külön tartománya, széles medence terül, ahol apró falvak múlatják az időt. Dolgos katolikus székelyek élnek itt, jó ezer éve barátságban a természeti kincsekkel, az erdővel, a fával, az állatokkal és a földdel, ami néha éppoly kemény, mint maga a székely.