"Merő karszt… Közepe táján, hatalmas mészkő fennsíkok, amelyek lomhán terpeszkednek el. Innen a völgyből tekintve félelmetes, szaggatott homlokzatú hegyek, de tetejükre hágva meglepődve torpanunk meg a fennsík szelídségén. Odafönn nyoma sincs annak a hirtelen nekirugaszkodásnak, ami alulról, a fennsík lábától nézve szinte megszédített. Idefönn csupa alacsony tető, csupa enyhe hajlat. A kicsi tetőkön erdőfoltok, a keskeny hajlatokban rétszőnyegek. S mindez annyira szokatlan rendetlenségben szinte össze-visszaságban, hogy e kúszaság maga is ámulatba ejt..."
Eljött az ideje, hogy a kárpáti hegyóriások után az alacsonyabb, de annál változatosabb felszínformájú tájékon, történelmi hazánk legnagyobb karsztvidékén, a Gömör-Tornai-karszton is ámulatba essen a Hazajáró. A sziklagyepekkel, karsztbokorerdőkkel, széles rétekkel és víznyelőkkel díszített, hatalmas mészkőtáblát az évmilliók alatt a folyóvizek alaposan megdolgozták és hét fennsíkra szabdalták, a hullámos felületű felszín alatt pedig kisebb-nagyobb üregek ezreit, cseppkőképződményekben gazdag barlangokat vájtak ki, amelyek ma már a világörökség részét képezik. De a víz mellett a gyarló emberi szándék is belehasított e vidékbe, amikor a trianoni sorompó tájakat, városokat, embereket választott el egymástól. Ám a Hazajáró nem ismer határokat: az Alsó-hegyről indulva a széles Szilicei-fennsíkot keresztülszelve a Felső-hegyig körbejárjuk a Tornai-medencét. Közben ellátogatunk a karsztot övező apró, magyar lakta falvakba, hogy kezet szoríthassunk nemzeti hagyományaikat hűen őrző honfitársainkkal.