"Ne sírj, ne sírj édesanyám, szabad lesz még a mi hazánk..."
A Garam, kiszabadulva a vulkáni hegyek szorításából, lelassítja lépteit, és a Kisalföldön találja magát. Nyugatról az Újbányai-hegység folytatásaként a Dunáig alacsonyodó dombsor kíséri az útját. Alsó völgyének szívében őrzi Felső-Magyarország kapuját az ősi Léva, amelyet egyszer áldott, máskor megvert a sors keze, míg végül egy idegen államban találta magát. Ha valahol, ezen a vidéken a kitelepítések és a lakosságcsere gyökeresen átrajzolta az etnikai viszonyokat. A hegyek és a síkság találkozásánál húzódó nyelvhatár erőszakos délre tolásával Bars vármegye ősi, színmagyar tájéka néhány évtized alatt elvesztette magyar többségét. Léva és környéke így egyszerre szól a kitelepítettek tragédiájáról, de az itt maradottak küzdelméről is.