Hazajáró műsorok

Felcsík II. – Karcfalvától Madéfalváig

151. rész

A Csíkországba látogatót hamar rabul ejti a titokzatos táj és nem ereszti könnyen tovább. Így járt a Hazajáró is, nem először. Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. A Hargita és a Csíki-havasok hegyláncai között: Felcsíkon. A Keleti-Kárpátok nyújtotta természetes védelmet a gyepű őrzői erdőtemplomokkal és várakkal is megerősítették. Volt, hogy a nyugati támadókkal szemben is védelmezni kellett az ősi jussot, de a székelyek minden körülményben kiálltak szabadságukért. Épp ez a hajthatatlanság az, ami megtartotta az Olt mentén, a Hargita lábához simuló falvak maroknyi népét.

Látnivalók / Székelyföld / Csíkszék

Csíknagyboldogasszony. A fényes középkort idézi e szép név, amikor Karcfalva mint járási székhely Jenőfalvával, Dánfalvával és Madarassal egy községet alkotott.

Karcfalva egykori központi szerepéről mesélnek városias jellegű épületei is. A négy falu 15. századi közös vártemplomának magas, lőréses várfala jelzi: nemcsak a hit fellegvára volt, de a tatár-török hadak betörései idején is menedéket nyújtott. A 18. században jócskán átalakították, de szentélye átörökített valamit abból a ragyogó korból, amit a gótika fémjelzett.

Bővebben...

Mivel a környék jó minőségű agyagban gazdag, a településen nagy hagyományai vannak a fazekasságnak. Temploma nem régen, 1935-ben épült, miután Dánfalva önálló egyházközség lett.

Bővebben...

Madaras is Nagyboldogasszony egyházközséghez tartozott, mégis, az 1500-as években már volt saját temploma. Miután a 18. században önállósodott, a büszke hívek új, még nagyobb házat építettek Istennek. Itt is sokan fazekaskodtak, sőt, még vashámorai és fejedelmi higanybányája is volt a településnek. És alig egy évszázada a Hargitáról lefolyó Nagy-Madaras patakán még 32 vízfűrész zakatolt. Aztán sok minden megváltozott. De a havasok népe még ma is a természettel, a földdel, az állatokkal szerves összhangban éli mindennapjait. Aki szeretne kicsit belekóstolni ebbe a csíki életbe, azt Felszegen, a 100 éves vízimalom mellett, a Zsigmond Malom Fogadóban Gál Levente szíves vendéglátással várja.

Bővebben...

Madaras alatt, az Olt jobb partján a Hargita egy különálló hegyfoka, a Bogáti-domb emelkedik. Oldalában kőkereszt, körben erődítés, tetején kápolna jelzi, újabb ősi titkokat őrző szakrális helyen járunk. A Rákos ősi várának helyére 1720 körül épült a Szent Jakab kápolna.

A kiváló történész, Hóman Bálint szerint a domb Bogát vezérről kapta nevét, aki Árpád népével jött Erdélybe.

Rákos és Göröcsfalva közös temploma a Cseredombon: maga a misztérium. Már Szent István király idejében állt itt kőkápolna. Sőt, a Cseredomb már a szent király előtt is ősi magyar kultikus hely lehetett. Az elmúlt korokban alaposan átalakított 13. századi erődtemplom tornyát rejtélyes ábrák díszítik. A csillagászati jelek, emberi alakok, állatok és égitestek eredetét és értelmét már sokan és sokszor próbálták megfejteni, de az ősi tudás feltárása még várat magára. A templom egy röpke ideig nagyhírű Mária-kegyhely volt, ám csodatévő Szűzanya-szobrát Székely Mózes reformációt terjesztő katonái 1602-ben tűzre vetették.

A templom mellett a cinteremben is csendesedjünk el egy pillanatra. Itt nyugszik a székely szabadság apostola, az 1764-es felkelés lelki és szellemi vezére, Zöld Péter plébános.

Rákoshoz kötődik Erdély jeles történetírója, Cserei Mihály is. Úgy hírlik, azt hirdette, hogy Erdélyre minden rossz Belső-Magyarország felől jön, így csak félszegen köszönünk be a Cserei-kúriába, amelyik épp abban az évben, 1667-ben épült, amikor a nagy históriás a világra jött. A Cserei család utolsó sarja sem akárki, Mikes Kelemen mátkája, Cserei Zsuzsanna volt.

Cserei Mihálynak egy szobor is jutott a falu központjában. Mellette a Csíkrákos román megszállás alóli felszabadulására emlékeztető kopjafát Szervátiusz Jenő faragta.

Bővebben...

A Galusa-tető vagy más néven Rákosi-Hargita főcsúcsának keleti oldalán, a Várpatak és a Szilas patak közötti kimagasló szirten porladoznak Pogányvár romjai. A név ködbe vesző múltat sejtet. A székely emlékezet szerint a tető az ősi magyar hitvilágot őrző rabonbánoknak volt az egyik kultuszhelye. A vár a középkorban a székely határvédelmi rendszer része lehetett. A 15. századig lakták, majd a császáriak lerombolták.

Bővebben...

Az Asztag-kő felé túrázva egy kis tisztáson erdei házikó esik utunkba. A ház tulajdonosa, Olti László és a felcsíki székelyek itt is nagy szeretettel látják a megfáradt vándort.

A ház alatt nem sokkal található az Asztag-kő. Felette erdei múzeum várja a környék élővilágára kíváncsi látogatókat.

Az Asztag-kő vulkáni képződményétől egész Csíkország elénk tárul.

Bővebben...

Sok víz lefolyt már az Olton, és az élet – úgy ahogy – a régi kerékvágásba került, de Madéfalva népe soha nem felejti és jelképeiben is elevenen élteti az 1764-es esztendő tragédiáját. Minden év január 7-én összegyűlnek az 1914-ben épült Jézus Szíve templomban, hogy együtt emlékezzenek a madéfalvi veszedelem vértanúira. Arra a mintegy 200 fegyvertelen székelyre, akiket példátlan kegyetlenséggel mészárolt le az osztrák katonaság. Bűnük az volt, hogy tiltakoztak a Mária Terézia által szervezett császári határőrségbe való erőszakos besorozás ellen. De az osztrák bosszú elérte a falu népét is… a zsoldosok válogatás nélkül mészárolták a védtelen embereket, sokan elmenekültek, és mint oldott kéve széthullt nemzetünk darabjaiból jutott Moldvába és Bukovinába is. Az évfordulón rendre visszatérnek az utódok és együtt vonulnak végig a falu népével a templomtól az emlékműig.

A veszedelem emlékére 1899-ben turulmadaras kőoszlopot állítottak. Alapjában egy sokat mondó szó: SICVLICIDIVM. Egy újabb misztérium. A szó, melynek római számértékei épp 1764-et adnak ki. A szó, ami örökre bevésődött a csíki néplélekbe.

Bővebben...