"Sok előkelő magyar családnak volt a torontáli síkokon birtoka. Élénk hadiélet is folyt itt, amidőn a Hunyadiak diadalmas hadai állottak őrt a Duna mentén és védelmezték Európát a keleti barbárok hordái ellen. De mindez csak homályos emlék már, mert amit a honfoglaló magyarok egy félezredév alatt alkottak, azt a tatárok és a törökök mind elpusztították; elvágták azt az életeret, amelyen a jelen a múltból táplálkozik."
A múltat a jövővel újra összefűzni jöttünk a Bánság déli végeibe, a Pancsovai-löszöshát délibábos rónájára. Ahol a régmúlt dicsősége után a török iga, az osztrák katonai kormányzat, majd annak nyomán a betelepített balkáni népek morzsolták fel a magyarságot. A termékeny torontáli síkon a legdélibb magyar nyelvszigeteket már az újabb korokban idetelepült székely falvak jelentik. A délvidéki harangok már nem diadalt hirdetnek, inkább vészt jósolnak, de a remény is kihallatszik zúgásukból, mert vannak még, akik éltetik a hitet.