"Ki is ne ismerné Csallóköz régi hagyományos Aranykert nevét!? – mellyet a rege és történet egyiránt sajátságos visszaemlékezéseivel kisér. Mint hazánk s a Duna legnagyobb szigete, valóban már mintegy magában elzárt külön világot és kertet képez. Népe nemzetünk egyik saját eredetiségű ős sarja; és beékelve különféle nyelvű népek közé, a magyarságnak legvégső őrse."
Ipolyi Arnold már csak az égi aranykertből láthatta, ahogy e mesevilágot letépik hazánkról. A Kisalföldön, a Duna, a Kis-Duna és a Vág-Duna ölelésében elnyújtózó Csallóköz, Európa legnagyobb szárazföldi szigete, a rege szerint egykor a tündérek birodalma volt. Van benne valami, hisz tényleg természeti kincsekkel és termékeny földekkel megáldott síkvidék. Szigetvilága egykor a folyók és mocsarak áthatolhatatlan birodalma volt, csak a Duna feltöltő munkája után vált emberi életre alkalmassá. Lél törzse birtokba is vette, és fel is virágoztatta a kincses szigetet, amelyen az idők során sajátos népi kultúra és igen gazdag épített örökség halmozódott fel. Aztán Pozsony vármegye színmagyar Aranykertjét elcsatolták, magyarok ezreit deportálták, helyet csinálva az új telepeseknek. Ám dacára minden vésznek, Csallóköz magyarságot őrző szerepe mindmáig megmaradt.
