A Kis-Duna mel­lék­vi­ze a Tőké­si-ág külön­le­ges­sé­ge, hogy nincs for­rá­sa – a meder alján fel­tö­rő talaj­víz­ből táp­lál­ko­zik, ezért vize rend­kí­vül tisz­ta. Foko­zot­tan védett terü­let, rend­kí­vül gaz­dag vízi­vi­lág­gal ren­del­ke­zik.

A ter­mő­föl­dek­ben bővel­ke­dő Csal­ló­köz­ben a gabo­nát évszá­za­do­kon át vízi­mal­mok segít­sé­gé­vel őröl­ték meg. A Duna ága­in több száz műkö­dött, ám a 20. szá­zad­ban zömük elpusz­tult. Egyik utol­só hír­nök­nek maradt meg az 1922-ben épült alsó meg­haj­tá­sú duna­tő­ké­si malom.

Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, s ahogy a búza őrlé­sét, úgy a gabo­na ara­tá­sát is moto­ri­zál­ták már. A vízi­mal­mok mel­lett már a kézi ara­tás is a múl­té, de a föld és a ter­més azért maradt a régi.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 107. rész: Csallóköz — Az Aranykert öröksége