Borostyánkői-hegység – Őrzők a Pinka völgyében
Hazajáró műsorok

Borostyánkői-hegység – Őrzők a Pinka völgyében

92. rész

“A bájos Dunántúlnak, a hol a természet nem olyan buja és adakozó, mint e gyönyörű ország némely más vidékén, de nem is terméketlen: ennek az áldott Dunántúlnak egyik szemefénye a mi Vasmegyénk. Ez a határvármegye kapuja és bástyája volt az országnak nyugat felé. A kapun bejött a mi jó volt, a bástyáról visszavettetett az ellenség. Kultúrájában, esztétikájában, érzületében mindig tündöklött a haza szolgálatában.”

Rákosi Jenő: Vas vármegye

Itt, a bájos nyugati Őrvidék déli részén, ahol az Alpok vad vonulatai a Dunántúl szelíd dombságával találkoznak, emelkedik a Borostyánkői-hegység. A Gyöngyös-patak és Pinka folyók között elterülő, alig 900 méter magas hegyvidéken szántóföldek és legelők váltakoznak a főleg fenyves erdőkkel, amelyek között apró községek szorítottak maguknak helyet. Történelmi hazánk nyugati gyepűjének védelmére telepített székelyek maradékai élnek itt a később várak láncolatával is megerősített határvidékén. Az állandó háborúskodásokban megtizedelődött magyarság pótlására érkezett németek és horvátok fokozatosan többségbe kerültek. Így lett végül Trianon után a nyugati határvidék Burgenland néven Ausztria tartománya. Felsőőrség vidékének egyik utolsó szórványszigetére, a Pinka völgyébe is ellátogatunk utánajárni, mi maradt a gyepűőrök utódaiból.

Látnivalók / Történelmi Magyarország / Őrvidék

Máriafalva ősi birtokosa, a Kanizsai család 1409-ben úgy gondolta, hogy méltó templomot illik építeni Mária Mennybemenetele tiszteletére. Az eredmény Őrvidék egyik legszebb gótikus temploma lett. Később többször is átszabták, majd 1882-ben meghívták a jeles budapesti építészt, Steindl Imrét, aki hét éven át igyekezett megszabadítani a barokk jegyeitől és felújítani neogótikus elemekkel. A remekbe szabott épület homlokzata még őrzi a középkori Vághy- és a Káldy-család címereit

A templom belseje már a neogót átalakítások eredménye. A hajó Magyarország szentjeit ábrázoló színes üvegablakai Róth Miksa üvegfestő budapesti műhelyében készültek, „Vas megye közönsége” és “Magyarhon hálás fiai” adományából. Az egyedülálló főoltár is a 19. század végén, Zsolnay-majolikából készült. Ugyancsak a pécsi Zsolnay-gyár alkotása a szószék mellvédje is. A templom szentélyének zárókövét a magyar címer díszíti.

Bővebben...

A Madonnenschössl felől közelítjük meg Borostyánkő városkáját.

Első utunk a temetőbe vezet, ahol a magyarrá lett ír arisztokrata, Egán család sírboltját keressük. Fejet hajtunk a kiváló mezőgazdasági szakember, közgazdász, Egán Ede előtt, aki életét áldozta a magyar királyságért, a ruszin népért. Édesapja, Edward Írországból jött Magyarországra és 1865-ben vásárolta meg a Batthyány családtól a borostyánkői uradalmat.

A 13. században épült királyi vár a tatárjárás után a Németújvári grófoké lett, majd határvárként gyakran cserélte osztrák és magyar gazdáit. A Kanizsai, majd a Batthyány család is tulajdonolta, tőlük vette meg a 19. század végén az Egán család, akiktől végül az Almásyakhoz került. Itt született 1895-ben a híres Afrika-kutató és felfedező, gróf Almásy László. A ma már szállodaként működő várkastély külső falain különleges zöld színű köveket figyelhetünk meg.

A település környéke a szerpentin ásvány lelőhelye. A világon egyedül itt fellelhető zöld féldrágakövet már az őskorban is bányászták. Erről is mesél nekünk a központban a borostyánkői sziklamúzeum, melynek föld alatti világában megismerkedhetünk a nemesszerpentin fejtésével, megmunkálásával, és a környék bányászati múltjával. A könnyen megmunkálható féldrágakövet a mai napig kézzel fejtik ki. Az ásványból aztán az iparművészeti műhelyben különböző ajándéktárgyakat, ékszereket vésnek és csiszolnak a mesteremberek. A zöld különböző árnyalataiban tündöklő kő megmunkálásának legnagyobb alakja, a múzeum létrehozója, Otto Potsch szobrász.

Egy újonnan kialakított kilátódomb az Újvörösvágási-kilátó, amit a helyiek csak kuglófnak neveznek. Tetejéről szinte az egész Őrvidéket belátjuk.

A kilátóból tapasztaljuk, hogy a Borostyánkői-hegység nem egységes vonulat, hanem szántókkal, lelelőkkel tagolt, sok tömbből álló hegycsoport. Ezt a változatosságában rejlő vonzerejét ismerték fel a századfordulón a Magyar Turista Egyesület Vas vármegyei osztályának tagjai, akiknek az első turistautak, jelzések és kilátók köszönhetők.

Bővebben...

Az ezeréves határ mentén járunk. Sűrű fenyőerdő vezet a hegység legmagasabb pontja felé.

Éppen 896 méterre magasodik a Hutwisch-csúcsa, amelynek tetején világháborús emlékmű és fakilátó fogad, ahonnan egész Őrvidék talán legszebb körpanorámája nyílik.

Bővebben...

A Németújvári, majd a Kanizsai család régi birtoka volt Pinkafő. A tatárjárás után elnéptelenedett helyre németek települtek, akikkel szinte állandó harc dúlt a birtoklásáért. A 17. században a Batthyány családé lett, akik 1658-ban építették fel kastélyukat.

És a város szélére 1784-ben ők illesztették a tájba a kálváriát is.

Bővebben...

Ahogy az a gyepűkön lenni szokott, Felsőőrön is sok sebet ejtett a történelem. Előbb a török csapatok dúlták fel, aztán – miután rendre a magyar szabadságharcok mellé állt – büntetésként az osztrákok is rendesen idepöröltek. Magyar többsége ellenére a trianoni diktátum Felsőőrt is Ausztriának ítélte. Ám ekkor jöttek a nyugat-magyarországi felkelők, a rongyosok, akiknek sikerült szinte egész Őrvidéket visszafoglalniuk. Fővezérük, Prónay Pál alezredes 1921. október 4-én itt, a városházán kiáltotta ki a Lajtabánságot, amelynek Felsőőr lett a fővárosa. A néhány hétig tartó szabadság után aztán a terület újra az osztrákoké lett…

Ahogy a jellegzetes házak és utcácskák is jelzik, a magyarok legtöbbje a város legrégibb részén, Fölszegen él. 100 éve még több mint háromezren voltak, a 800 német ajkú mellett, ma már felére csökkent a lélekszámuk, de Felsőőr még így is Őrvidék jelentős magyar központjának számít.

Egyik fellegvárukat, Őrvidék egyetlen és Ausztria legrégibb barokk református templomát 1773-ban emelték. A 10 évvel később épült tornácos parókia a hitélet mellett fontos szerepet tölt be a magyar nyelv és a hagyományok megőrzésében és továbbadásában.

Csakúgy, mint a magyarság másik támaszpontja, az 1968-ban megalakult Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, amelynek központjában hűségesen őrzik az elődök örökségét.

Bővebben...

A Flórián kápolna története egybefonódik Felsőőrével. A határőrközösségnek már 1368-ban volt temploma, amit később többször is elpusztított a török, de a hit őrzői mindig újjáépítették.

A helység középkori magyar vitézt ábrázoló címere is a határőrmúltra utal.

És a katonai hagyományokhoz méltón a világháborúkban is helyt kellett állni, erre emlékeztet a központban a hősi emlékmű.

Az elvándorlás és a beolvadás ellenére tovább él itt a magyar szó, sőt, Alsóőr ma a kevés magyar többségű helység egyike Őrvidéken, ahol igen gazdag magyar könyvtár is van.

A mezőgazdasági és kézműves hagyományokat és a jellegzetes őrségi népi építészet nyomait őrzik a tájházak. Ilyen az Alsóőri Múzeum közel kétszáz éves tornácos parasztháza is.

Az ősi Kendszék egyik őrhelyén, Őriszigeten magyar szó, magyar feliratok és magyar emlékek fogadnak. A településnek gazdag múltja van, de jelene sem elhanyagolandó. Az evangélikus és a katolikus temlplomban is magyar nyelven kéri a gyülekezet Isten áldását, a gyerekek pedig az iskolában is magyar nyelven tanulhatnak.

A hit bástyája a román kori Szent László templom, melynek legrégebbi része, az apszis valószínűleg már az 1300-as években állt, míg a templomhajó 16. századi. A szentélyt egyedülálló középkori freskók ékesítik. A növényi díszítőelemek és ókeresztény szimbólumok a távoli múltba repítenek. Megfejtésük még várat magára.

Bővebben...