Ahogy az a gye­pű­kön len­ni szo­kott, Fel­ső­őrön is sok sebet ejtett a tör­té­ne­lem. Előbb a török csa­pa­tok dúl­ták fel, aztán — miu­tán rend­re a magyar sza­bad­ság­har­cok mel­lé állt – bün­te­tés­ként az oszt­rá­kok is ren­de­sen ide­pö­röl­tek. Magyar több­sé­ge elle­né­re a tri­a­no­ni dik­tá­tum Fel­ső­őrt is Auszt­ri­á­nak ítél­te. Ám ekkor jöt­tek a nyu­gat-magyar­or­szá­gi fel­ke­lők, a ron­gyo­sok, akik­nek sike­rült szin­te egész Őrvi­dé­ket vissza­fog­lal­ni­uk. Főve­zé­rük, Pró­nay Pál alez­re­des 1921. októ­ber 4‑én itt, a város­há­zán kiál­tot­ta ki a Laj­ta­bán­sá­got, amely­nek Fel­ső­őr lett a fővá­ro­sa. A néhány hétig tar­tó sza­bad­ság után aztán a terü­let újra az oszt­rá­ko­ké lett…

Ahogy a jel­leg­ze­tes házak és utcács­kák is jel­zik, a magya­rok leg­több­je a város leg­ré­gibb részén, Föl­sze­gen él. 100 éve még több mint három­ez­ren vol­tak, a 800 német ajkú mel­lett, ma már felé­re csök­kent a lélek­szá­muk, de Fel­ső­őr még így is Őrvi­dék jelen­tős magyar köz­pont­já­nak szá­mít.

Egyik fel­leg­vá­ru­kat, Őrvi­dék egyet­len és Auszt­ria leg­ré­gibb barokk refor­má­tus temp­lo­mát 1773-ban emel­ték. A 10 évvel később épült tor­ná­cos paró­kia a hit­élet mel­lett fon­tos sze­re­pet tölt be a magyar nyelv és a hagyo­má­nyok meg­őr­zé­sé­ben és tovább­adá­sá­ban.

Csak­úgy, mint a magyar­ság másik támasz­pont­ja, az 1968-ban meg­ala­kult Bur­gen­lan­di Magyar Kul­túr­egye­sü­let, amely­nek köz­pont­já­ban hűsé­ge­sen őrzik az elő­dök örök­sé­gét.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 92. rész: Borostyánkői-hegység — Őrzők a Pinka völgyében