Zólyom­lip­cse, nevé­ből is adó­dik, szász ala­pí­tá­sú, sza­ba­dal­mát a 14. szá­zad­ban Károly Róbert kirá­lyunk­tól kap­ta. A pálo­sok is meg­te­le­ped­tek itt és a közép­kor­ban volt idő, ami­kor a bánya­vá­ros jelen­tő­sé­ge felül­múl­ta Besz­ter­ce­bá­nyá­ét. Ez per­sze már csak a rég­múlt, ami­re néhány meg­ma­radt pati­nás épü­let és szo­bor emlé­kez­tet.

Zólyom­lip­cse vára a 13. szá­zad­ban épül­he­tett, kirá­lya­ink, király­né­ink majd magyar főúri csa­lá­dok ked­velt rezi­den­ci­á­ja volt. 1667-ben falai között halt meg az össze­es­kü­vő, Wes­se­lé­nyi Ferenc nádor. A 19. szá­za­di tűz­vész után az 1930-as éve­kig árva­ház műkö­dött ben­ne. A zeg­zu­gos vár­kas­tély ma már szo­ci­á­lis ott­hon­ként szol­gál.

Zólyom vár­me­gye szék­he­lye a Kör­mö­ci-hegy­ség, a Nagy-Fát­ra és az Ala­csony-Tát­ra lába­i­nál fek­vő Besz­ter­ce­bá­nya. Fény­ko­rát IV. Béla király­nak köszön­he­ti, aki szász tele­pe­sek behí­vá­sá­val fek­tet­te le a város alap­ja­it. A kör­nye­ző hegyek érce­i­nek köszön­he­tő­en hamar a Magyar Király­ság egyik leg­je­len­tő­sebb bánya­vá­ro­sa lett. Koráb­bi góti­kus arcu­la­tát az 1500-as tűz­vész során elvesz­tet­te, de az újjá­épí­tés utá­ni bel­vá­ro­si pol­gár­há­zai ma is remek­be sza­bott műem­lé­kek. Itt min­den ház­nak tör­té­ne­te van. az egyik pél­dá­ul Beth­len Gábor, erdé­lyi feje­de­lem háza volt. A haj­da­ni IV. Béla téren talál­ha­tó óra­to­rony érde­kes­sé­ge, hogy fer­de.

Mária Teré­zia püs­pö­ki szék­hellyé tet­te Besz­ter­ce­bá­nyát, köz­pont­ja a Xavé­ri Szent Ferenc temp­lom.

A Thur­zó-ház­ban műkö­dött a Thur­zó-Fug­ger Réz­bá­nyá­sza­ti Tár­sa­ság.

Besz­ter­ce­bá­nya leg­ré­geb­bi épü­le­te a 13. szá­zad­ban épült Szűz Mária Menny­be­me­ne­te­le temp­lom. De nem ez az egyet­len közép­ko­ri épü­let a város­ban. A város­há­za a rene­szánsz idők­ből szár­ma­zik, de az ún. Mátyás-ház is, ame­lyen még lát­ha­tó Hunya­di Mátyás és fele­sé­ge, Beat­rix címe­re.

Óhe­gyen vezet keresz­tül a hazán­kat Len­gyel­or­szág­gal össze­kö­tő leg­fon­to­sabb főút­vo­nal. Az Ala­csony-Tát­ra és a Nagy-Fát­ra közöt­ti hágón, 960 méter maga­san, cso­dás kör­nye­zet­ben fek­szik Dóval. A fát­rai oldal­ról a Zólyom-csúcs, szem­ben az Óhe­gyi-Tát­ra köz­pon­ti tömb­je, a Kecs­ke-hát kere­te­zi.

A falu a 17. szá­zad­ban kelet­ke­zett s hamar a kör­nye­ző szén­ége­tő tele­pü­lé­sek köz­pont­ja lett. Arcu­la­ta nap­ja­ink­ra erő­sen meg­vál­to­zott. Ma már nép­sze­rű hegyi üdü­lő­hely, a téli és nyá­ri spor­tok és a hegyi turisz­ti­ka fon­tos köz­pont­ja. Ren­ge­teg szál­lo­da, fel­vo­nók, kivá­ló síte­re­pek, és hegyi ösvé­nyek vár­ják a hegyi spor­tok sze­rel­me­se­it. És innen indul kelet felé az Ala­csony-Tát­ra főge­rin­cén végig­ve­ze­tő, közel 100 km hosszú piros jel­zé­sű ösvény is.

Korit­nyi­ca­für­dő már a XVI. szá­zad­ban für­dő­hely volt itt, majd a monar­chia ide­jén, a 19. szá­zad­ban fej­lő­dött nép­sze­rű für­dő­te­lep­pé. Vasas, szén­sa­vas, kese­rű­vi­zes for­rá­sai kivá­ló gyógy­ha­tás­sal van­nak az emész­tő­szer­vi bán­tal­mak­ra.

A Bánya-patak szűk völ­gyé­ben fek­szik a kör­nyék egyik leg­szebb fek­vé­sű fal­va, Úrvölgy. A völgy haj­dan érc­le­lő­he­lye­i­ről volt híres, a néme­tek főleg réz­ér­cet bányász­tak itt, melyet szer­te Euró­pá­ba szál­lí­tot­tak. A 17. szá­zad végén az úrvöl­gyi bányák­ban írd és mond 800 mun­kás dol­go­zott, aztán jött a hanyat­lás és 19. szá­zad végén a bányá­kat vég­leg bezár­ták.

A köz­pont­ban a bánya­igaz­ga­tó­ság egy­ko­ri szék­he­lye, az úgy­ne­ve­zett Klo­pács­ka a 16. szá­zad­ban épült. Ahol egy­kor a bányát igaz­ga­tó urak sürög­tek forog­tak, ott most pan­zió üze­mel. Fator­nya még meg­van, de már elné­mult ben­ne a kopog­ta­tó, amely jel­leg­ze­tes kerep­lő hang­já­val több száz éven keresz­tül, egé­szen 1910-ig szó­lí­tot­ta mun­ká­ba a bányá­szo­kat.

Az Árpád-kori plé­bá­nia­temp­lo­mot 1254-ben emel­ték, román stí­lu­sá­ból sokat veszí­tett a későb­bi átala­kí­tá­sok során. A főtér­ről már 4 évszá­za­da ezen a 162 lép­cső­ből álló fedett folyo­són jut­hat­nak fel a hívek Isten házá­ba.

Árpád-kori bányász­fa­lu Óhegy. Elő­ször itt kezd­ték a besz­ter­cei néme­tek a bányá­sza­tot, majd miu­tán a kész­le­tek egy­re job­ban kime­rül­tek, a 18. szá­zad végén került át a köz­pont Úrvölgy­be. Óhegy lakói később szén­ége­tés­sel, faki­ter­me­lés­sel és kézi­mun­ká­val fog­la­la­tos­kod­tak.

De Óhegy, más néven Öreg­er­dő híres búcsú­já­ró­hely is. Az 1448-ban épült Mária temp­lom Bol­dog­asszony kegy­szob­ra elé Fel­vi­dék min­den részé­ből érkez­nek a külön­bö­ző nem­ze­ti­sé­gű zarán­do­kok.

A Pra­szi­vá és a Sza­la­tin tövé­ben, a Lúzs­nai-kat­lan­ban hosszan elnyú­ló hegyi falu Lúzs­na. A falu köze­pén álló kőke­reszt külö­nö­sen ked­ves szá­munk­ra. Fel­ira­ta néma tanú­je­le a Tát­ra-vidék magyar múlt­já­nak. A tele­pü­lést 1669-ben Thö­kö­ly Ist­ván árvai főis­pán ala­pí­tot­ta fel­ső-árvai gorá­lok bete­le­pí­té­sé­vel. A bányá­szat hanyat­lá­sa után lakói főként állat­tar­tás­sal és erdei mun­kák­kal fog­lal­koz­tak, ma már a turiz­mus is fej­lő­dő ipar­ág erre­fe­lé.

A köz­ség ide­á­lis észa­ki kiin­du­ló­pont az Ala­csony-Tát­ra főge­rin­cé­re. Csak egy-egy komo­lyabb csúcs­ra kell mere­de­keb­ben kapasz­kod­ni, mint pél­dá­ul a Lati­bo­ri-hegy­re. Innen kelet­re már egész szé­pen kiraj­zo­ló­dik a Cha­be­nyec súlyos tömb­je. A sűrű­sö­dő szik­la­ki­buk­ka­ná­sok, az erő­sö­dő szél és hűvö­sebb leve­gő jel­zi, hogy a Cha­be­nyec hatal­mas gyep­ha­vas jel­le­gű grá­nit tömb­je már közel 2000 méter­rel emel­ke­dik a ten­ger­szint fölé.  A magas­he­gyi élményt erő­sí­ti, hogy a csúcs észa­ki olda­la­it szik­lás sza­ka­dé­kok és kat­la­nok sze­gé­lye­zik. A Cha­be­nyec­ről azon­ban cso­dá­la­tos kör­ki­lá­tás tárul elénk. Észak-nyu­gat­ra a Kis- és a Nagy-Fát­ra vonu­la­tai sej­le­nek elő. Észak­ra alat­tunk a Lip­tói-meden­ce ter­pesz­ke­dik, felet­te a Lip­tói-hava­sok para­ván­já­val. Kelet­re a mel­lék­ge­rinc kiemel­ke­dé­se, a Szkal­ka, mögöt­te a főge­rin­cé­ből kinö­vő leg­ma­ga­sabb csú­csok, a Deres, a Cho­pok és a Gyöm­bér sora­koz­nak.