Zólyomlipcse, nevéből is adódik, szász alapítású, szabadalmát a 14. században Károly Róbert királyunktól kapta. A pálosok is megtelepedtek itt és a középkorban volt idő, amikor a bányaváros jelentősége felülmúlta Besztercebányáét. Ez persze már csak a régmúlt, amire néhány megmaradt patinás épület és szobor emlékeztet.

Zólyomlipcse vára a 13. században épülhetett, királyaink, királynéink majd magyar főúri családok kedvelt rezidenciája volt. 1667-ben falai között halt meg az összeesküvő, Wesselényi Ferenc nádor. A 19. századi tűzvész után az 1930-as évekig árvaház működött benne. A zegzugos várkastély ma már szociális otthonként szolgál.

Zólyom vármegye székhelye a Körmöci-hegység, a Nagy-Fátra és az Alacsony-Tátra lábainál fekvő Besztercebánya. Fénykorát IV. Béla királynak köszönheti, aki szász telepesek behívásával fektette le a város alapjait. A környező hegyek érceinek köszönhetően hamar a Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa lett. Korábbi gótikus arculatát az 1500-as tűzvész során elvesztette, de az újjáépítés utáni belvárosi polgárházai ma is remekbe szabott műemlékek. Itt minden háznak története van. az egyik például Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem háza volt. A hajdani IV. Béla téren található óratorony érdekessége, hogy ferde.

Mária Terézia püspöki székhellyé tette Besztercebányát, központja a Xavéri Szent Ferenc templom.

A Thurzó-házban működött a Thurzó-Fugger Rézbányászati Társaság.

Besztercebánya legrégebbi épülete a 13. században épült Szűz Mária Mennybemenetele templom. De nem ez az egyetlen középkori épület a városban. A városháza a reneszánsz időkből származik, de az ún. Mátyás-ház is, amelyen még látható Hunyadi Mátyás és felesége, Beatrix címere.

Óhegyen vezet keresztül a hazánkat Lengyelországgal összekötő legfontosabb főútvonal. Az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra közötti hágón, 960 méter magasan, csodás környezetben fekszik Dóval. A fátrai oldalról a Zólyom-csúcs, szemben az Óhegyi-Tátra központi tömbje, a Kecske-hát keretezi.

A falu a 17. században keletkezett s hamar a környező szénégető települések központja lett. Arculata napjainkra erősen megváltozott. Ma már népszerű hegyi üdülőhely, a téli és nyári sportok és a hegyi turisztika fontos központja. Rengeteg szálloda, felvonók, kiváló síterepek, és hegyi ösvények várják a hegyi sportok szerelmeseit. És innen indul kelet felé az Alacsony-Tátra főgerincén végigvezető, közel 100 km hosszú piros jelzésű ösvény is.

Koritnyicafürdő már a XVI. században fürdőhely volt itt, majd a monarchia idején, a 19. században fejlődött népszerű fürdőteleppé. Vasas, szénsavas, keserűvizes forrásai kiváló gyógyhatással vannak az emésztőszervi bántalmakra.

A Bánya-patak szűk völgyében fekszik a környék egyik legszebb fekvésű falva, Úrvölgy. A völgy hajdan érclelőhelyeiről volt híres, a németek főleg rézércet bányásztak itt, melyet szerte Európába szállítottak. A 17. század végén az úrvölgyi bányákban írd és mond 800 munkás dolgozott, aztán jött a hanyatlás és 19. század végén a bányákat végleg bezárták.

A központban a bányaigazgatóság egykori székhelye, az úgynevezett Klopácska a 16. században épült. Ahol egykor a bányát igazgató urak sürögtek forogtak, ott most panzió üzemel. Fatornya még megvan, de már elnémult benne a kopogtató, amely jellegzetes kereplő hangjával több száz éven keresztül, egészen 1910-ig szólította munkába a bányászokat.

Az Árpád-kori plébániatemplomot 1254-ben emelték, román stílusából sokat veszített a későbbi átalakítások során. A főtérről már 4 évszázada ezen a 162 lépcsőből álló fedett folyosón juthatnak fel a hívek Isten házába.

Árpád-kori bányászfalu Óhegy. Először itt kezdték a besztercei németek a bányászatot, majd miután a készletek egyre jobban kimerültek, a 18. század végén került át a központ Úrvölgybe. Óhegy lakói később szénégetéssel, fakitermeléssel és kézimunkával foglalatoskodtak.

De Óhegy, más néven Öregerdő híres búcsújáróhely is. Az 1448-ban épült Mária templom Boldogasszony kegyszobra elé Felvidék minden részéből érkeznek a különböző nemzetiségű zarándokok.

A Praszivá és a Szalatin tövében, a Lúzsnai-katlanban hosszan elnyúló hegyi falu Lúzsna. A falu közepén álló kőkereszt különösen kedves számunkra. Felirata néma tanújele a Tátra-vidék magyar múltjának. A települést 1669-ben Thököly István árvai főispán alapította felső-árvai gorálok betelepítésével. A bányászat hanyatlása után lakói főként állattartással és erdei munkákkal foglalkoztak, ma már a turizmus is fejlődő iparág errefelé.

A község ideális északi kiindulópont az Alacsony-Tátra főgerincére. Csak egy-egy komolyabb csúcsra kell meredekebben kapaszkodni, mint például a Latibori-hegyre. Innen keletre már egész szépen kirajzolódik a Chabenyec súlyos tömbje. A sűrűsödő sziklakibukkanások, az erősödő szél és hűvösebb levegő jelzi, hogy a Chabenyec hatalmas gyephavas jellegű gránit tömbje már közel 2000 méterrel emelkedik a tengerszint fölé.  A magashegyi élményt erősíti, hogy a csúcs északi oldalait sziklás szakadékok és katlanok szegélyezik. A Chabenyecről azonban csodálatos körkilátás tárul elénk. Észak-nyugatra a Kis- és a Nagy-Fátra vonulatai sejlenek elő. Északra alattunk a Liptói-medence terpeszkedik, felette a Liptói-havasok paravánjával. Keletre a mellékgerinc kiemelkedése, a Szkalka, mögötte a főgerincéből kinövő legmagasabb csúcsok, a Deres, a Chopok és a Gyömbér sorakoznak.