A Garam jobb part­ján, fon­tos utak keresz­te­ző­dé­sé­ben elte­rü­lő Brez­nó­bá­nya ide­á­lis kiin­du­ló­pont az Ala­csony-Tát­ra gyöm­bé­ri részé­nek beba­ran­go­lá­sá­ra. A Fel­ső-Garam-meden­ce kul­tu­rá­lis és ipa­ri köz­pont­ja. Brez­nó­bá­nya szim­bó­lu­ma az 1830-ban épült Város­to­rony, de az ide­lá­to­ga­tó meg­cso­dál­hat­ja a régi város­há­zát és a góti­kus ere­de­tű, majd a 18. szá­zad­ban átépí­tett római-kato­li­kus plé­bá­nia­temp­lo­mot is. A főte­ret szé­pen fel­újí­tott régi pol­gár­há­zak sze­gé­lye­zik.

Az Ala­csony-Tát­ra máso­dik leg­ma­ga­sabb csú­csa. Innen tisz­ta idő­ben kör­be­te­kint­ve szin­te a Fel­vi­dék összes csú­csa lát­ha­tó.

Az Ala­csony-Tát­ra leg­ma­ga­sabb pont­ja. Inkább szik­lás, így ez a csúcs hason­lít a leg­job­ban a Magas-Tát­rá­hoz. Innen gyö­nyö­rű gleccser­kat­la­no­kat lát­hat a ván­dor.

A csak­nem 15 km hosszú feny­ve­sek­kel borí­tott völgy alsó részén, a Démény-völ­gyi-patak és a Hát­só-patak össze­fo­lyá­sá­nál kes­keny és mély mész­kő­szur­dok­ká válik. Ezek a Gyöm­bér alatt ere­dő szi­laj pata­kok miu­tán a hegyen puha mész­kő­vel talál­koz­tak, a föld alá váj­ták magu­kat, és a Démény­fal­vi-bar­lan­gok világ­hí­rű föld­alat­ti vilá­gát hoz­ták lét­re.

Az 1921-ben, 870 méte­res magas­ság­ban fel­fe­de­zett csepp­kő­bar­lang igen vál­to­za­tos for­ma­vi­lá­gú kép­ződ­mé­nyek­kel ren­del­ke­zik. A jól kiépí­tett útvo­na­lon hat szin­tet bejár­va álmél­kod­ha­tunk a varázs­la­tos csepp­kő­dí­szí­té­sek­ben: a szta­lag­mit­nak neve­zett füg­gő csepp­kö­vek­ben, a szta­lak­tit­nak hívott álló csepp­kö­vek­ben és a ket­te­jük össze­nö­vé­sé­vel kiala­kult osz­lo­pok­ban, a szta­lag­ná­tok­ban. A leg­al­só szin­ten a föld alá bújt Démény­fal­vi-patak itt-ott kisebb tava­kat is alko­tott.

Lazisz­kó falu mel­lett talál­ha­tó Közép-Euró­pa egyik leg­na­gyobb faépít­mé­nye, a Szent­ke­reszt evan­gé­li­kus fatemp­lom. Fes­tői kör­nye­zet­ben fek­szik, de ere­de­ti helyé­ről, Nagy­pa­lu­gyá­ról a ’70-es évek­ben helyez­ték át ebbe a falu­ba. Ere­de­ti helyé­re meg 1693-ban, a pro­tes­tán­sok temp­lom­épí­té­si szán­dé­ka­it szen­te­sí­tő sop­ro­ni ország­gyű­lés után épí­tet­ték, egyet­len vas­szeg fel­hasz­ná­lá­sa nél­kül, mivel a ren­de­let til­tot­ta a temp­lom épí­té­sé­hez a vas és a kő fel­hasz­ná­lá­sát. A hat­ezer férő­he­lyes hatal­mas fatemp­lom barokk beren­de­zé­sé­nek egy részét, pél­dá­ul a fából fara­gott oltárt még ma is meg­cso­dál­hat­juk.