Amikor a Chopokról elénk tárult a Magas-Tátra

Az első valódi magashegységi élmény? Sokan valószínűleg a Chopok vagy éppen Tále mellé tennék az x-et, hiszen a legtöbb anyaországban élő síelő az Alacsony-Tátra déli lejtőin húzott először síbakancsot lábára, és állta ki a sort a „lanovkánál”. Számunkra is itt kezdődött a Kárpátokkal köttetett házasság: anno a 20. század 90-es éveiben egy szép április napon fenn álltunk a Chopok alatti menedékház mellett, és a kristálytiszta időben a Magas-Tátra ormaiban gyönyörködtünk. Ez sok mindent eldöntött.
A következő nyáron már arra készültünk, hogy végigsétáljunk az Alacsony-Tátra száz kilométeres főgerincén, hogy ne csak egy lopott órára, hanem napokon át gyönyörködhessünk az Alacsony-Tátra főgerincéről való kilátásban. Gerincvándorlásunkat a nyugati oldalon, a Dóvali-hágónál kezdtük egy szép júliusi nap délutánján, hogy pár nap múlva a Király-hegy 1946 méteres ormán álljunk, az Alacsony-Tátra keleti végén.
Ennyi előzetes élmény után már alig vártuk, hogy a Hazajáróval is bejárhassuk az Alacsony-Tátrát. Természetesen az egész hegységet nyúlfarknyi 26 percben lehetetlen bemutatni, ezért a leglátványosabb részre, a Gyömbér és Chopok vidékére koncentráltunk, méghozzá úgy, hogy a Garamtól átszeljük a hegységet a Vágig. Már csak a megfelelő időjárást kellett kifogni, és ez össze is jött 2011 januárjában, ezzel az első téli magashegyi élményhez juttatva a Hazajárót. Mondjuk az, hogy anticiklon volt, az nem jelentette azt, hogy nem kellett megszenvedni a gyönyörű képekért. A hatalmas szél miatt csak Kosodrevináig járt a felvonó a Dél-Chopokon, ezért onnan a jeges szélviharban gyalog kellett felmenni a Chopokra. Másnap a felhők megostromolták a gerincet, ezért a Chopok-Gyömbér-Chopok túra nem az volt, amit szerettünk volna: a Magas-Tátra paravánja nem igazán látszódott. Némi dilemma után úgy döntöttünk, maradunk még egy napot fent a Chopok-házban, hátha szerencsénk lesz. És lám szerencsénk is volt, szenzációsan tiszta időre ébredtünk. A probléma csak az volt, hogy a kameránk bepárásodott a hőmérsékletkülönbség miatt, mikor visszatértünk a mínusz 10 fokból a ház plusz 20 fokos melegébe. Ez miatt nem tudtunk addig forgatni, míg egy hajszárítóval ki nem szárítottuk a kamerát. No de aztán lefelé a Deményfalvi-völgybe kiélveztük a túra minden percét.
Technikai problémák persze később is jelentkeztek a forgatások során. Főleg miután bővült a repertoár, és a nagykamera, illetve a gopro kamera mellé bejöttek a különböző akciókamerák és a drón. A technikai újítások aztán odáig fajultak, hogy a nagykamera és a gopro teljesen kikopott, az utolsó évadokra előbbit felváltotta egy kiváló minőségű telefon a megfelelő szoftverrel, amit kiegészített a drón. Bezzeg 1996-ban hol volt még a kamerás telefon, mikor először megpillantottuk a Magas-Tátrát a Chopokról…

A forgatás időpontja: 2012. január 25-27.
Hazajárók: Kenyeres Oszkár, Pintér János
Szereplők: Nagy Árpád, Scheirich László
Operatőr: Schödl Dávid
Hangmérnök: Tóth József
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Kiss Attila
Vágó: Kiss Gyula
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Köszönet: Jakab Sándor, Magyarországi Kárpát Egyesület, Roskó János
Írta és rendezte: Moys Zoltán