Jól sikerült a szombati gömöri túra. Nagyon jó hangulatban és kiváló időjárási körülmények között zajlott le múlt szombaton a Gömöri Hazajáró Túra.

A jó hangulatot jelentős mértékben köszönhettük Horváth Róbert és a Bokros Benjámin túravezetőknek, továbbá Nagy Gyurinak, a várhosszúréti Buzgó vendéglő lelkes tulajdonosának, de minden helyi résztvevő nemzettársunk igyekezett hozzájárulni a túra sikeréhez.
A Kárpát-haza különböző vidékeiről érkező hazajárók már megszokták túráinkon a helyiek vendégszeretetét, azonban a gömöri túrán ezen túl szinte minden résztvevőt magával ragadott a helyiekből sugárzó természetszeretet és a büszkeség, hogy megmutathatják másoknak is a Szilicei fennsík szépségét.
Kijelenthető, hogy ez a büszkeség teljes mértékben érthető, hiszen az amúgy sem túl nehéz túrát még könnyedebbé tette a kilátókról megtapasztalt csodálatos látvány mellett a sok-sok érdekes és izgalmas történet, amelyet a főképp magyar katonasíroknál történt pihenőkön meséltek túravezetőink. A rövid, de izgalmas előadások nemcsak helytörténeti és történelmi ismereteinket bővítették, de általuk megismerhettük a várhosszúréti magyarok és általában a gömöriek több évszázados küzdelmeit, haza- és szülőföldszeretetükre épülő életüket.

Itt mindenképpen meg kell említeni, hogy egy helyi család évekkel ezelőtt felvállalt egy nemes küldetést: szabadidejükben felkutatják azokat a hősi halált halt honvédokat, akiket a háború idején és azt követően kialakult ellenséges légkör miatt nem tudtak tisztességesen eltemetni. Az Ő jóvoltukból immár több olyan magyar katonasír található ma a Fennsík különböző részein az erdei ösvények mentén, a tisztásokon, ahol síremlék őrzi hazánkért áldozó hőseink emlékét, példát mutatva az utókornak.
Mindezért nagy dicséret illeti a Emődi családot.
A túra végén megtörtént a teljesítésért járó oklevelek és kitűzők kiosztása, amely “ceremónia” a helyi szervezők jóvoltából néhány túrázó számára még emlékezetesebbre sikeredett. A 35, hosszabb vagy még hosszabb ideje fiatal hazajáró túrázó mellett teljesítette ugyanis a távot négy 6 és 10 év közötti Ifjonc is, akik külön ajándékban részesülhettek. Itt is gratulálok Rózának és Leventének.
Ezt követően megtekinthettük a helyi katolikus templomkertben található honvédsírokat és emlékhelyeket, akárcsak a maga szerénységében is elragadó templombelsőt is.

A túrát a finom töltött káposzta és az evés közben-után kialakult jó hangulat tette igazán teljessé. A búcsúzkodás meghatóbb pillanatai közben minden távolról érkező résztvevő megfogadta: ide még biztosan vissza fog térni.

Köszönjük Várhosszúrét!
Köszönjük Gömör!

Külön köszönet illeti Krakkó Rudi barátunkat a beszámolóért és a fotókért, valamint Kálmán Gergőt a lenyűgöző drónfelvételekért.