Ha jól számolom, akkor idén már 7. alkalommal veszek részt az október végi, Strahl Zoltán emlékére rendezett Őszi Hazajáró túrán. Bár már csukott szemmel, hátrafelé is végigmegyek rajta, mégsem unalmas. A táv nem hosszú, de szintemelkedés azért van jócskán, a túrában pedig benne van a Visegrádi-hegység esszenciája.

Az előző nap igen csapadékos időjárás volt, de nagy dagonya nem jellemezte a túrát. A Rám-szakadék volt az egyetlen igazán saras, vizes szakasz, de ahhoz a környezethez hozzá tartozik. Reggel 8 óra után néhány perccel vágtunk neki a túrának. A sípályánál megcsodáltuk a kilátást, majd elkezdtünk leereszkedni Király-kút felé.

Az első ellenőrzőponton a kunyhónál egy kis szíverősítő után még erekszedtünk kicsit a Király-völgybe, majd következett a combos emelkedő az Akasztó-hegyre. A reggeli hűvöskés időjárás egyből megszűnt. A hegygerinc elérése után folytattuk utunkat a Prédikálószék felé, ahol a túra második ellenőrzőpontja volt. A kilátás innen is fergeteges, de lefelé a Vadálló-kövek mentén is csodálatosan szép volt az őszi erdőrengeteg látványa.

A Vadálló-kövek után mindig oda kell figyelni a csúszós lejtmenet miatt, bár szerintem most egy fokkal jobb volt, mint a nyári nagy szárazságban. Akkor szerintem csúszósabb tud lenni. A harmadik ellenőrzőponton a Szentfa-kápolnánál beiktattunk egy zsíros kenyerezést is pálinkával és egy kis pihenés után nekivágtunk a Rám-szakadéknak. Ahogy korábban is írtam, ez a szakasz saras, vizes volt, de a Rám-szakadék így a legvadregényesebb. Következett a hosszú, monoton emelkedő a sárga jelzésen Dobogókőre, majd felérve a hegygerincre hamarosan elértük a célt a Báró Eötvös Loránd Menedékházban.

Kitűnő túra volt még így sokadjára is. Köszönjük a Hazajáró Honismereti és Turista Egyletnek és a többi segítőnek, hogy évről-évre töretlenül ilyen tökéletes minőséggel kerül megrendezésre ez a túra.

Az eredeti forrás itt tekinthető meg.