Amikor ránkcsodálkozott a csíki EKE
Kár volt aggódni Csíkban, a ködnek már nyoma sincs a Fügés-tetőn! (Vajon tényleg megisszák odalent?) Mindenesetre itt vár már bennünket a csíkszéki EKE különítménye, kik székelyesen jól végigmérnek bennünket, aztán megkérdezik, ugyan már mi is a tervünk mára, mert nekik csak annyit mondtak, hogy vezetni kell bennünket a Csíki-havasok gerincén. Kánya Józsefnek és Olti Kálmánnak vázoljuk terveinket, miszerint jó lenne, ha a rövid téli napba beleférne a Pogány-havas, a Szép-havas, hogy aztán az Utusalj-tetőnél majd leereszkedjünk Gyimesbe, mindezt forgatva, vagyis 10 percenként megállva egy fertály órára. Ott van még Gál Antal is a szépvízi közbirtokosságtól, aki felajánlja autóját, hogy legalább az első csúcsig azzal menjünk, de ezt visszautasítjuk, mondván, akkor nem lenne meg számunkra gyalogosan ez a szakasz a Kárpátok főgerincéből. Ott ácsorog szótlanul egy negyedik székely is, akinek csak az a dolga, hogy az Ekéseket felfuvarozza a hágóba, majd este értük jöjjön Középlokra. Már-már búcsúzna, de aztán mégis úgy dönt, hogy ő is velünk jön a gerincre. Azt Molnár Sándor barátunk csak egy év múlva vallotta be, hogy akkor csak azért tartott velünk, mert nem sok olyan megszállott túrázóval találkozott eddig, akit bár sürget az idő, mégis gyalogol az autózás helyett. Persze ő nem a megszállott szót használta, de számunkra a kevésbé szalonképes jelző is bók volt. Ebből a túrából aztán nem csak egy szép film született, hanem olyan barátságok is köttettek, melyeknek később sok gyümölcse termett. De ne ugorjunk ennyire előre…
Helyi filmszereplők után kutatva eleinte tehát mindig az Erdélyi Kárpát Egyesület helyi osztályát kerestük, aztán ők mindig küldtek nekünk „hegyi embert”, aki kalauzolt bennünket. Ha faluban forgattunk, és nem ismertünk előzetesen senkit, akkor felütöttük a református.ro címtárát és már tárcsáztuk is a helyi lelkészt, hogy ő kit ajánl a vidéken. Katolikus tájon a katolikus papot kerestük, unitáriuson az unitáriust, evangélikuson az evangélikust. Az tehát, hogy ki szólaljon meg a filmben, az általában előzetesen meg volt szervezve. Hála az égnek mindig megtaláltuk azokat a megszólalókat, akik leginkább át tudták adni egy hely lelkiségét, szellemiségét, a genius locit. Persze sokszor volt olyan is, hogy az utca embere lett megszólítva, főleg, ha valaki már egy előzetes beszélgetésben „sziporkázott”. Ez főleg Székelyföldön fordult elő, ahol szinte mindenki tisztában van környezete értékeivel, legendáival. A Kárpát Haza másik végén, az Őrvidéken viszont szinte „lasszózni” kellett a megszólalókat, hisz az interjút be kellett szorítani egy nordic walking edzés és egy aldis bevásárlás közé.
A Gyimesekben nem voltak ilyen problémáink, hisz megszólaltattuk Berszán Lajos atyát és Deáky Andrást, a Tatros völgy lelkeit. Közben jártunk a Bilibók-tetőn, Hidegségpatakán, és ha 26 percbe nem is fér bele minden, azért nagyjából átjött, miről is szól a „csángók patakországa”.
A forgatás időpontja: 2011. november 20-22.
Hazajárók: Kenyeres Oszkár, Pintér János
Szereplők: Berszán Lajos, Deáky András, Gál Antal, gyimesi gazda, a gyimesfelsőloki líceum diákjai, Kánya József, Molnár Sándor
Operatőr: Schödl Dávid
Hangmérnök: Tóth József
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Kiss Attila
Vágók: Czakó Adorján, Kiss Gyula
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Köszönet: Szabó Károly
Írta és rendezte: Moys Zoltán
