Godján-hegység — Lenyesett hegytetők az ismeretlenség mítoszában
Hazajáró műsorok

Godján-hegység — Lenyesett hegytetők az ismeretlenség mítoszában

173. rész
"A Godjánt is világosan látjuk, hogy az lenn erdős, derekán és ormozatán pedig begyöpösödött, ferde, pojanás tető. Itt is mély járhatatlan fenyves-völgyek hasogatják a hegységet, itt is magas hegygerinceken és éleken jár az ember; itt is pázsitosak a hegytetők, kövesek és törmelékesek az ormok lejárói, erdősek a hegyvállak; de sűrűbbek a bükkösök, fenyvesek."
Cirbusz Géza: A Godján és Gugu hegycsoport (1906)

Iga­zi ínyen­cek­nek való úti cél a Szö­ré­nyi-hava­sok­nak ez a min­den oldal­ról mere­dek lej­tők­kel körül­ha­tá­rolt, még­is egy­sé­ges fel­épí­té­sű és szer­ke­ze­tű tönk­hegy­sé­ge. A God­ján fenn­sík jel­le­gű gerin­cét iga­zi nagy­ágyúk veszik körül: nyu­gat­ról a Szár­kő, észak­ról a Retyez­át, kelet­ről a Vul­kán és a Mehá­di­ai-hegy­ség, míg dél­ről a Cser­nai-hava­sok hatá­rol­ják. A zárt és nehe­zen meg­kö­ze­lít­he­tő hegyen mene­dék­há­za­kat, tér­ké­pet és turis­ta­jel­zést is csak elvét­ve talál a turis­ta. A hosszú, mély és járat­lan völ­gyek­ből fel­ér­ve aztán a Kár­pá­tok egyik leg­sa­já­to­sabb for­ma­kin­cse, a Bor­esz­ku-fel­szín tárul fel. Az égre törő hegy­or­mo­kat mint­ha csak egy lát­ha­tat­lan erő elnyes­te vol­na, nehogy vélet­le­nül meg­kar­col­ják a fel­le­ge­ket. Így aztán nin­cse­nek itt éles gerin­cek, hir­te­len letö­ré­sek, csu­pán lekop­ta­tott kupo­lák sora­koz­nak füzér­ként egy­más után. Még­is, a hegy­ség ten­ger­sze­mek­kel szí­ne­zett össz­ké­pe egé­szen magá­val ragad­ja a ván­dort.

Látnivalók / Erdély / Hunyad
Túra a Godján vadonjába

A Szár­kő, a God­ján és a Retyez­át-hegy­ség hatá­rá­ról, a Gura Apei víz­tá­ro­zó­tól indul túránk a Kis-Lepus­nyik patak völ­gyé­ben. A sebe­sen zúgó patak lenyű­gö­ző lát­vány, de figyel­ni kell, mert a völ­gyé­ből egy jel­zet­len, szűk ösvény kanya­ro­dik fel mere­de­ken a Bor­esz­ku tömb­jé­re.

A vegyes erdő­ből szin­te átme­net nél­kül már­is a gyep­ha­vas régi­ó­ba érke­zünk. Az egész God­ján­ra jel­lem­ző, hogy a tör­pe­feny­ve­sek csak szór­vány­ban for­dul­nak elő háta­in. A pász­tor­ko­dás nagy részü­ket kiir­tot­ta.

A Bor­esz­ku gerin­cé­ről nagy­sze­rű kör­ki­lá­tás nyí­lik. Szem­ben a Retyez­át foga­zott gerin­cei emel­ked­nek.

A hava­si lege­lők­kel fedett gerinc nem éles és kitett, de azért bőven mutat magas­he­gyi, elje­ge­se­dett for­má­kat. Kele­ti olda­lán merész szik­la­fa­lak sza­kad­nak le, s kat­la­na mélyé­ben még ten­ger­sze­met is őriz.

A Nagy-Bor­esz­ku­ról a főge­rinc­re átve­ze­tő sza­kasz elég­gé lapos és több helyen is leala­cso­nyo­dik. Így köröt­tünk még mar­kán­sab­bul hat­nak a God­ján maga­sabb, fel­hő nyal­dos­ta ormai.

Az utol­só mélyebb nye­reg után egy masszív emel­ke­dő követ­ke­zik. Ez vezet fel min­ket a Gal­be­na csú­csá­ra, ami már főge­rin­cet jelen­ti. Érde­mes a Miku­za alat­ti szé­les nye­reg­ben tábo­roz­ni. A God­já­non bár­hol lehet sáto­roz­ni, hiszen ez nem a turis­ták hegye. Az erre­já­ró ván­dor útja során szin­te sen­ki­vel nem talál­ko­zik, eset­leg egy-két pász­tor­ku­tyá­val.

Innen a Szker­só csú­csá­ra, majd a Mor­áru tömb­je felé hala­dunk tovább. A Mora­ru csú­csa alatt, szé­pen kiraj­zo­lód­nak a gla­ci­á­lis kor­sza­kok God­ján­ra jel­lem­ző for­ma­kin­csei: kár­fül­kék, moré­na­sán­cok és ten­ger­sze­mek éke­sí­tik a tájat. Innen hosszú emel­ke­dő után érjük el a hegy­ség tete­jét, a Gugu ormát.

Bővebben...