Felkai-tó

Sokáig nézegettük a Gerlachfalvi-csúcsot ostromló felhőket, amelyek egyre lejjebb ereszkedtek, elvéve tőlünk még azt az apró örömöt is, hogy a Kárpátok legmagasabb csúcsának látványában gyönyörködjünk. A Sziléziai-háznál állva gyorsan meg is született a döntés: hiába van itt velünk a hegyi vezető, nincs sok értelme így felmenni a „haza legmagasabb oltárára”.
Maradt tehát a Felkai-völgy, de persze nem úgy tekintettünk rá, mint a ló helyett a szamárra, hisz tudtuk mennyi kincset rejt a Sziléziai-ház és a Lengyel-nyereg közti szakasza. A Sziléziai-ház mai formájában persze nem tartozik a kincsek közé. Mai alakját 1968-ban nyerte el, a „Gerlach alatti palota” – ahogyan a korabeli lapok nevezték – azóta fogadja ezzel a szocreál külsővel látogatóit a Felkai-tó felett, 1676 méteren. Egyébként az első házacskák (Hunfalvy-ház, Blasy-ház, Felkai-turistalak) még a XIX. században épültek itt, majd 1895-ben a Kárpát Egyesület Sziléziai osztálya húzott fel egy földszintes faházat. Ez égett le 1962-ben, hogy helyére kerüljön a hegyi szálló, amelyet több irányból is meg lehet közelíteni. Ótátrafüredről a sárga, Tátraszéplakról a zöld, míg Tarajkáról a piros jelzésen érhetünk ide 2 óra alatt. A Poprádi-tótól már keményebb menet vár ránk a piroson, hisz onnan ki kell mászni az Osztervát, majd a Gerlachfalvi-csúcsot oldalazva, három óra alatt érhetünk a Felkai-tóhoz.
Szóval a Felkai-tó partján mi a völgyön felvezető zöld jelzést választottuk, amely a Lengyel-nyeregig pont két órás túrát jelent. A Felkai-völgyteraszokon felfelé vezető út feltárását is a Kárpát Egyesület Sziléziai osztályának köszönhetjük, ennek emlékét egy szikla oldalában – csodák-csodájára épségben megmaradt – emléktábla is őrzi. A Felkai-vízesés mellett felbaktatva a második teraszra, a tavasszal különleges virágoknak otthont adó Virágoskert elnevezésű havasi rétre érünk. Innen indul egyébként a Gerlachfalvi-csúcsra vezető legnépszerűbb mászóút, a Felkai-próba. A völgy harmadik teraszán, 1945 méteren terül el a Felkai-Hosszú tó. A tengerszem partján egy másik híres mászóút, az egész Tátra leghosszabb, mintegy 800 méteres szakadéka, a Karcsmar-folyosó beszállását láthatjuk, amelyen keresztül a hegymászók elsősorban télen hódítják meg a Gerlachfalvi-csúcsot. A Felkai-völgy felső végének törmelékmezeje már fokozottabb figyelmet igényel, a bezáruló katlan egyre meredekebb útszakaszán vasláncok segítségével kapaszkodhatunk fel a főgerincre, a Tátra északi és déli oldalát összekötő legnépszerűbb átjáróhoz, a Lengyel-nyeregbe.

A Felkai-völgy felső részét őrző Sziléziai-ház megközelítése:
Felsőhágiról (Vyšné Hágy) a sárga, majd piros jelzésen 3 óra 30 perc.
Tátraszéplakról (Tatranská Polianka) a zöld jelzésen 2 óra.
Tátraszéplakról (Tatranská Polianka) az aszfaltozott úton 2 óra 15 perc.
Tátraotthonból (Tatranské Zruby) a kék, sárga majd zöld jelzésen 2 óra.
Újtátrafüredről (Nový Smokovec) a sárga, majd zöld jelzésen 2 óra 25 perc.
Ótátrafüredről (Starý Smokovec) a kék, majd piros jelzésen 2 óra 15 perc.
Tarajkáról (Hrebienok) a piros jelzésű Felső turistaúton (Magisztrális út) 2 óra 5 perc.

Aktuális időjárás a Sziléziai ház honlapján, ahol a friss szállásárak is fent vannak. (A Hazajáró Egylet tagjainak mi intézzük a szállásfoglalást; hívd Jakab Sándort: 00421/908433762)

Fotó: Nagy Árpád

(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Sziléziai-ház.)

Lomnici-csúcs

A 2632 méteres Lomnici-csúcs több mint ezer évig volt a Magyar Királyság legmagasabbnak hitt pontja. Persze, hogy a legmagasabbnak hitték, hisz a Szepességből bástyaként emelkedik ki. Aztán jött a modernség, meg a műszerek, és azok arra jutottak, hogy a Gerlachfalvi-csúcs bizony 23 méterrel magasabb a Lomnicnál. Odalett az első hely, de a népszerűség maradt a régi. Jöttek is messzi földről szerencsét próbálni a hegymászók. Közülük aztán a skót Robert Townson érte el először hivatalosan a csúcsot, 1793. augusztus 17-én. A derék skót aztán megmászta még a szomszédos Fehér-tavi-csúcsot is, majd leereszkedett Késmárkra. Betért az első vendégfogadóba, és elmesélte az összes vendégnek hol is járt aznap. Nagyot néztek erre az öreg cipszerek, hisz hallani lehetett mindenfélét ekkoriban, még valami jakobinus őrültségről is meséltek a nyugatról érkező kereskedők, de hogy valaki megmássza azt az égbenyúló ormot… Talán még egy hordót is csapra vertek, hisz az ilyesmit illik megünnepelni.
Ma hivatalosan csak felvonóval lehet feljutnia csúcsra: a Kőpataki-tó állomástól induló 15 személyes kabin 851 méter szint legyőzésével 1748 méter fesztávolsággal éri el a csúcsot, ezzel a drótkötélpálya hosszú ideig világviszonylatban is az első helyen állt szintkülönbség tekintetében. Felérve a csúcsra a csillagvizsgáló kutatóállomás épületébe érkezünk, amely körül kilátó épült ki. Dél felé a Szepesség dimbes-dombos tájéka, a többi irányban pedig a Tátra grandiózus sziklaalakzatai bűvölnek. Kelet felé a Bélai-Tátra mészkőgerince húzódik, nyugati irányba fordulva a Gerlachfalvi-csúcs, a Tátra csúcs, a Tengerszem csúcs és a Kriván is megmutatja magát. Közvetlenül alattunk a Tarpataki-völgy és végében az Öt-tavi katlan terpeszkedik. Ahogyan említettük, sokáig a Lomnicot tartották a Tátra legmagasabb csúcsának, erre utalnak korábbi nevei is. Szólították Vaternak, Grossvaternak és Königsbergnek is. Végül Greiner Lajos erdész mérései 1838-ban elhozták trónfosztását, de a Lomnic 2632m-es magasságával így is Tátra harmadik legmagasabb csúcsaként büszkén emelkedik a Szepesség fölé.

Fotó: Scheirich László

(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Lomnici-csúcs kilátója.)

Kőpataki-tó

A legenda szerint 1708-ban Buchholtz György, a Tátra egyik első hegymászója és kiváló ismerője fogadásból beúszott a Kőpataki-tó közepén található sziklához, hogy abba örök mementóul belevésse a nevét. Ma már persze természetvédelmi okokból sem vállalkoznánk hasonló fogadásra, de ami fájóbb, az az, hogy lassan a fogadás tárgya tűnik el. Az 1754 méter magasan fekvő Kőpataki-tó vize ugyanis 1937 óta a mentési munkálatok ellenére eltűnőben van. Ehhez minden bizonnyal hozzájárultak a közeli építkezések. Itt van ugyanis a lomnici felvonó egyik állomása, és a Kőpataki-menedékház is. A ház mellett nevezetes sziklaüreget láthatunk. A „Tüzelőkőnek” nevezett szirt és hasonló társai a tátrai turistaszállások megépülése előtt a kincskeresőknek, pásztoroknak és az első turistáknak szolgáltak alvóhelyül. Innen egyébként megkapó a látvány a Lomnic-csúcs, a csipkézett tarajú Villa-gerinc, a Késmárki-csúcs és a Hunfalvi-csúcs alkotta katlanra. Erre túrázott a hegység első név szerint ismert hegymászója, a késmárki Frölich Dávid is, akinek a Tátra első túrabeszámolóját is köszönhetjük. A cipszer polihisztor 1639-ben megjelent művében írta le, hogy késmárki diák korában két osztálytársával együtt, a magasabb régiók kutatása céljából eme csúcsokon túrázott.

Túralehetőség márpedig akad erre bőven, hisz a tátrai Felső-körút is itt halad át Tarajka illetve a Zöld-tó felé. Tátralomnicról nem csak a felvonóval jöhetünk fel ide, hanem a zöld jelzésen is, ami 2 óra 45 perces utat és 900 méter szintemelkedést jelent. A Start állomásról induló kék jelzés is ide a Kőpataki-tóhoz vezet, igaz ezt egy 3 órás kerülővel teszi. A Kőpataki-tótól ülős felvonóval juthatunk fel a Lomnici-nyeregbe, ahonnan a zöld jelzésen egy 600 méteres sétával érhető el a Nagy-Lomnici-torony kilátópontja, ahonnan pompás kilátás tárul elénk.

A tömegturizmus korában ma már nem olyan könnyű jegyet váltani a lomnici felvonóra, de lehetőség van online jegyvásárlásra. Erről itt olvashatsz bővebben, az online jegyvásárlást pedig itt intézheted. A Kőpataki-tó alatt, a Felső-körút mellett találjuk az 1934-ben épült, mai formáját 1953-ban elnyerő, egész évben nyitva tartó menedékházat. A szűk kapacitású házban 8-an tudnak elaludni egy közös helyiségben. (A Hazajáró Egylet tagjainak intézzük a szállásfoglalást; hívd Jakab Sándort: 00421/908433762.)

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Kőpataki-tó.)

Öt-tavi-katlan

Magyar emlékekkel nem csak a Tátra településein és völgyeiben lehet összefutni, találunk belőle 2000 méter felett is, a Kis-Tarpataki-völgy sziklatornyos völgyfőjében. Bár, ehhez már komolyabb túra vár ránk: Ótátrafüredről a zöldön 3 és fél óra, Tátraerdőfalváról a sárga majd zöld jelzésen 4 óra, míg Tátralomnicról a kék majd zöld jelzésen 4 óra 15 perc az út a Téry-házig, az 1100 méteres szintemelkedésről már nem is beszélve. De figyelembe véve az út közben összeszedhető élményeket, bizton állíthatjuk, hogy a túra minden fáradságot megér.
Bármelyik jelzésen is érkezzünk az említettek közül, a Kis-Tarpataki-völgy bejáratát jelző, 1300 méteren fekvő Óriás-vízeséssel találkozni fogunk. Innen a Zamkovszky-házhoz kapaszkodunk, amely már 1475 méteren van. A házat 1943-ban a neves lőcsei hegymászó, túravezető, Zamkovszky István építette, de a kommunisták hamarosan államosították. A népszerű turistaházban mindig nagy a forgalom, jó a hangulat és bőséges a választék, itt fel tudunk tankolni, mielőtt megkezdenénk két órás hegyi menetünket a zöld jelzésen.

1600 méter körül elérjük az erdőhatárt, a lucokat a törpefenyvesek bozótvilága váltja fel, egyre szélesebb kilátást nyújtva a körénk tornyosuló hegyek felé. Balról a Közép-orom, jobbról pedig a Lomnici-csúcs mellékgerincei kísérik utunkat. A törmelékes sziklagörgetegeket zöldre és barnára festik a zuzmók, a kevésbé kitett köves lejtőkön gyepfoltok zöldellnek, és itt-ott, egy-egy hasadék menedékében ritka virágok is előbújnak.

A jégkorszaki múlt hagyatékain, morénákon átkelve az egyre meredekebbé váló völgyzáródás tetején feltűnik a Tátra legmagasabban fekvő háza, a magyar turisták számára oly kedves Téry Ödön menedékház.

2015 méteres magasságban a Kárpát Egyesület megalapítója, a magyar turista mozgalom egyik legkiemelkedőbb alakja, Téry Ödön javasolta menedékház építését, 1889-ben. A lovak és teherhordó munkások segítségével megépült menedékházat 1899 augusztusában adták át. Az avatóünnepélyen hiába tiltakozott ellene Téry, a tagság róla nevezte el a házat, amely külső megjelenésében szinte semmit nem változott napjainkig. A Téry-ház fölött monumentális a kilátás a majdnem teljes, másfél kilométer átmérőjű kört rajzoló Öt-tavi katlanra, amely felett a gerinc az egész Tátra egyik legpompásabb látványát nyújtja. Hivatalosan innen az egy irányú sárga jelzésen a 2352 méteres Vöröstoronyi-hágón átkelve a Nagy-Tarpataki-völgybe juthatunk. A zöld jelzés a 2378 méter magasan fekvő Kis-nyereg-hágón kel át a Jávor-völgybe.
De ennyi élmény után akár vissza is ereszkedhetünk a 3 órányira fekvő tátrai településekre.

A Zamkovszky-menedékház történetéről itt olvashattok, míg honlapját itt találhatjátok. Férőhely 2, 4 és 5 ágyas szobákban 23 ágy + 2 pótágy. A Téry-menedékházban jelenleg 24 férőhely van, honlapján a friss időjárásról is tájékozódhatunk. (A Hazajáró Egylet tagjainak mindkét házban intézzük a szállásfoglalást; hívd Jakab Sándort: 00421/908433762)