Juraj Jáno­sik uta­zá­sa­it bizony Beny­ovsz­ky Móric is meg­iri­gyel­het­né: szin­te nincs olyan hegy­sé­ge a Fel­vi­dék­nek, ahol ne len­ne leg­alább egy bar­lang, szik­la­szirt elne­vez­ve az 1711 és 1713 között tevé­keny­ke­dő szlo­vák betyár­ról. Ily módon a Polyá­na sem marad­ha­tott ki a sor­ból. A Hor­há­ti-völgy felett emel­ke­dő 200 méter hosszú és 30 méter magas ande­zit­szik­la róla kap­ta újko­ri nevét. A legen­da sze­rint a szik­la­szirt­ben van egy bar­lang, amely­be Jáno­sik kötél­lel eresz­ke­dett le, hogy elrejt­se kin­cse­it.

A geo­ló­gu­sok azt mond­ják, hogy a szik­la­szirt ande­zit­breccsá­ból épült, melyet ande­zit­tu­fa cemen­tált össze. A mál­lás egy kis bar­lang­ra emlé­kez­te­tő nyí­lást is kiala­kí­tott a szik­la köze­pén, illet­ve olda­lá­ban van egy üst­sze­rű mélye­dés. A szik­la­szirt szi­go­rú­an védett, tete­jé­re nem sza­bad fel­mász­ni. Hor­hát­ból a kék jel­zé­sen tudunk ide­sé­tál­ni a völgy­ben, az alat­ta lévő rét­re fel­sé­tál­va tud­juk a leg­job­ban meg­kö­ze­lí­te­ni.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a szirt alat­ti rét.)