Gacska-vízkelet

A Gácska folyó alighogy felbukkan a hegylábnál, vize hamar el is tűnik a poljén. Amilyen rövid felszíni pályafutása, annyira különleges. Előtörő forrásai széles és mély sziklamedencéket vájtak ki maguknak. Az ember meg jött, és a poljére zuhanó víz sodró erejét a maga hasznára fordította. A Gácska-vízkeleteinél malmok őrölték hajdan a gabonát és fűrészek szelték a fát. A régi épületek munka híján ma már a turizmust szolgálják.

Vízvár

Vízvár ma már főleg az alatta merész kanyarokat leíró, mellékágakat, holtágakat és kavicszátonyok kialakító Dráva természeti értékeiről ismert. Itt áthajózhatunk a magyar Grand Canyonon. A folyót övező legmagasabb, 25 métert is elérő heresznyei partfalat nevezik így csodálói.

Mezőfényi homokdűnék

A Károlyi-síkság természetvédelmi terület, hiszen egyedülálló módon csak itt található Erdélyben kocsányos tölgyerdő homokos területen. A síkság egyik rezervátuma a ’fényi homokbucka. Két melegkedvelő növény, az Ezüstperje és a Magyar csenkesz csak itt él meg.

A csendes fényi erdők népes szürke gém populációt is rejtenek lombkoronájukban.

Alvó szerzetes sziklák

A hatalmas fekvő emberi alakra hasonlító lepusztult mészkő-képződményeket nevezi így a néplélek, talán arra emlékeztetve, hogy a kereszténység első képviselői ezen a vidéken a bencés rendi remete szerzetesek voltak.

Révi-szoros

A Körösfőnél eredő Sebes-Körös itt, Rév mellett tör át az úgynevezett Cholnoky-mészkőtömbön. A Révi-szoros valamikor az egyik legfontosabb kapu volt Erdély és az Alföld között. Ezen a völgyön keltek át a honfoglaló népek, és a középkortól a kereskedők is itt bonyolították áruforgalmukat. Tutajokon szállították az erdélyi árut, főleg sót és fát Belső-Magyarország felé. A Révi-szorosban fontos vámszedőközpont működött. A tutajok a sziklafalba épült toronynál, a Tündérvárnál kötöttek ki, míg az erőd mögötti barlang a vámként elkobzott áruk tárolására szolgált.

A változatos élővilágú szoros a Sebes-Körös és a felszín alatti vizek közös munkája révén alakult ki. Míg a Körös felülről, a beszivárgó, felszín alatti vizek belülről emésztették a mészkövet, ami karsztosodáshoz vezetett. Jellegzetességét barlangjai és magas sziklafalai adják, amelyek a barlangászok mellett a sziklamászókat is vonzzák.

1940-ben, amikor a II. bécsi döntéssel Észak-Erdély visszatért hazánkhoz, Révre a Szegedi Magyar Királyi 18. zászlóalj vonult be. Fogadásukra hatalmas ünnepséget rendeztek és a szorosban a „Laposkő” nevű sziklában kőbe is vésték a felszabadulás emlékét. A kommunizmusban igyekeztek eltüntetni a feliratot, ám nem sikerült teljesen, néhány betű ma is kivehető és az emlékekből úgysem törölhetők ki a hazatérés mámoros pillanatai.

A szoros régen csak gyalog vagy tutajjal volt járható. Kivételes szépségét a Nagyvárad és Kolozsvár között 1870-ben megnyílt vasútvonal tárta fel a nagyközönség előtt.

A szoros közepe táján egy pazar vízesés zuhan a Sebes-Körösbe.

Tündérkert

A kék jelzésről letérve, az Arcser oldalában különleges világ várja a vándort. Páratlan természeti képződmény a Tündérkert, mivel hatalmas sziklák védik a betörő szelek ellen, így a benti melegebb klímának köszönhetően rengeteg virág nyílik itt.

Kolostor-szikla

A kitörések során kitódult láva hatalmas vulkáni takaróval borította be a Madarast. Az erózió azóta erősen megtépázta a hegyet: már csak a pusztítva teremtő erők vulkáni anyagból faragott formái adnak ízelítőt ősmúltjából. A vulkanizmus egyik jellegzetes emléke a Kolostor szikla névvel illetett andezitkiemelkedés. A remekbe szabott tornyok egyben pazar kilátóhelyül is szolgálnak.

Kopácsi-rét, Kopács

A Kopácsi-rét mocsaras, erdős-mezős zuga az ősi pannon táj egyik utolsó apró emlékdarabkája, egyben Európa egyik legjobb természeti állapotban megőrzött ártéri területe.

A Dunai-puszta legelőin a természettel szerves összhangban gazdálkodnak. Ennek jelei az őshonos szürke marhák, amelyek minden évszakot a legelőn töltik.

A Kopácsi-rét Természetvédelmi Park, jól kiépített fahíd labirintusa az ártér rejtett kincseihez vezet. Nagyobb áradások idején hatalmas területeket áraszt el a víz, a holtágak és a lápterületek között kisebb-nagyobb talajszigetek emelkednek. A régi időkben ember volt a talpán, aki eligazodott az ingoványban. Persze ma már megváltozott a kép, az útvesztőkön kényelmes tanösvény vezet és sajnos az évtizedek vízszint csökkenése lassan elapasztja a tavakat és mocsarakat. A ritka és veszélyeztetett növény- és állatfajok miatt a Kopácsi-rét Európa egyik legjelentősebb vizes élőhelye. Főleg hatalmas halállományáról és madárvilágáról ismert. Amióta korlátozzák a halászatot, a kopácsiak elsősorban a természetvédelemre és a turizmusra építenek.

A víz mellett fekvő Kopács református temploma is a megújuló magyar közösség erejét hirdeti. A 1991-es háborút megszenvedett épület a magyarok összefogásával épült újjá.

Az évszázados elszigeteltségnek, a vízzel való sajátos kapcsolatának köszönhető természeti és néprajzi „ősállapot” megőrzéséről és átörökítéséről szól a falu legnagyobb ünnepe, a Kopácsi-halásznapok.

Évről-évre ezrek jönnek össze, hogy közösen ünnepeljenek és emlékezzenek a halászősökre.

A központban természetesen a halételek vannak, melyek közül a halpaprikás és a csiptetős ponty a legismertebbek.

Zengő-kövek

Az Öreghavas csúcsplatója oldalában érjük el a Zengő-köveket. Az „Éneklő köveknek” is hívott kristályos kőzetű sziklakibukkanás neve onnan ered, hogy erős szélben gyakran misztikus, sípoló hangot hallat.