A Zarándi-sík szívében fekvő Seprős nevének hallatán turista berkekben minden bizonnyal sokan felkapják a fejüket… „Hol is hallottam erről a településről? Ja igen!! Czárán Gyula!” És valóban, itt, Seprősön született 1847. augusztus 23-án a „magyar turizmus atyja”, a „bihari turistaság apostola”, természetjáró és barlangkutató, az egyik első magyar turisztikai szakember, útépítő, barlangkutató és szakíró. Nem mellesleg földbirtokos.
Seprősről a 18. században hallani először, ekkor Rajnald modenai herceg birtoka volt, majd a királyi koronára szállt. 1750-ben öt össze nem függő házcsoportból állt, utcaszerkezetét is csak 1780-ban szabályozták. 1822-ben I. Ferenc király a seprősi uradalmat a gyergyószentmiklósi örmény Czárán családnak adományozta. A Czárán család 1824-ben újra kívánta osztani a falu határát, ami nem nyerte el a helyi román jobbágyok tetszését. A helyzet odáig fajult, hogy a szolgabíró június 19-én katonákat hívott a faluba, de a jobbágyok fegyverrel űzték el a szolgabírót, a katonákat, majd az odaérkezett alispánt is. A vármegye ekkor egy századnyi katonát vezényelt ki, akik 30 napig tartották megszállva a falut. 1825. szeptember 25-én a vármegye elrendelte a parasztok részleges kártalanítását elvett gyümölcsöseikért. Kissé javítandó a magyarság arányát, 1854-ben a Czárán család húsz dohánytermesztő magyar családot telepített Seprősre, 1882-ben pedig Czárán Tivadar ötezer forintos alapítványt tett magyar tannyelvű, tandíjmentes iskola létesítésére. Az iskola 1887-ben kezdett működni és 1906-ban már négy tanerős volt. Ennek ellenére az 1909–1910-es tanévben 308 diákjából 245 volt román anyanyelvű.
Az 1847-ben született Czárán Gyula is Seprősön végezte az elemi iskolát, középiskolai tanulmányait Aradon kezdte, majd Pozsonyban folytatta. Mérnök szeretett volna lenni, de apja kívánságára jogi tanulmányokat folytatott Budapesten 1865-1867 között, majd Bécsben. Egy súlyos betegség után kénytelen volt befejezni tanulmányait és 1871-ben hazatért Seprősre, hogy betegeskedő apja helyett gazdálkodjon. A gazdálkodás és a jog helyett azonban inkább kirándulni szeretett: beutazta Erdélyt, a Magas-Tátrát és az Alpok-hegységet. Már elmúlt 40 éves, mikor végzett a Selmecbányai Erdészeti és Geológiai Egyetemen. Mikor atyja, Czárán Gergely 1890-ben meghalt, seprősi birtokait bérbe adta és jövedelméből Menyházán villát bérelt, ahol a teleket töltötte, az év többi részén a bihari hegyeket járta.
Így például lemaradt az 1903-as seprősi tisztújításról is, mikor a helyiek többsége a szocialista eszmékkel kampányoló Iosif Mateit szerette volna bíróként látni. A hatóságok katonai erőt vezényeltek a faluba, akik megöltek hét seprősit. A bíróválasztást végül mégis Iosif Matei nyerte.
Az igazukhoz oly harcosan ragaszkodó seprősiek pár évtized múltán is hallattak magukról: 1949. július 31-én lakói fellázadtak a terménybeszolgáltatási rendszer és a mezőgazdaság tervezett kollektivizálása ellen. A sokaság feldúlta az állami gazdaságot és a termelőszövetkezetet, felgyújtották a községháza levéltárát és elvágták a telefonvezetéket. Az állami gazdaságnál tartózkodó három főtisztet megölték. A faluba vezető utakhoz felfegyverzett őröket állítottak, akik megfutamítottak egy három milicistából álló járőrt. A másnap kivezényelt negyven milicista és negyven határőr némi tűzharc után leverte a lázadást. Ötvenhét főt letartóztattak, a rögtönítélő bíróság négy főt halálra, többeket hosszú börtönre ítélt, a kivégzettek holttestét elrettentésül az út közepére dobták.
De ekkor már se híre, se hamva a Czáránoknak: 1958-ban a Czárán család sírkápolnáját lebontották, harangját Málnásfürdőre vitték, a család itt nyugvó tagjainak maradványait a temetőben hantolták el. A két klasszicista Czárán-kastély közül az egyikben a községháza, egy másikban az óvoda működik. Előbbiben született 1847-ben Czárán Gyula, így nem meglepő, hogy a jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kastély előtti tér.