Világosnak eredetileg a várat nevezték, majd a várról kapta nevét az alant fekvő település is, ahol 1190-ben alapítottak ciszterci apátságot. A település 1331-től uradalmi központ volt, Szent Márton-templomát 1403-ban említik először. A 16. századra már mezővárosi rangot vívott ki magának, és több hullámban megindult a románok betelepülése is, az addig magyarok, szerbek, németek lakta Világosra. Olyan városrészek születtek, mint Magyarvilágos, Németvilágos, Románvilágos. A még színesebb palettáról a szlovákok gondoskodtak, akik a XVIII. században kerültek ide.
A 18. század elején Világos gyorsan visszanyerte középkori jelentőségét mint uradalmi központ, mezőváros és bortermelő település. 1746-ban megszűnt a határőrség, Világost Arad vármegyéhez csatolták, határőr lakosai jobbágyokká váltak. Arad után a vármegye második legnépesebb települése volt, rendszeresen tartottak benne megyegyűléseket. 1749-ben Rinaldo de Modena a szlovák Bohus Imrét nevezte ki az uradalom igazgatójává, maga később visszatért Itáliába és az uradalom a kamara gondozásában maradt. 1755-ben Grassalkovich Antalé lett az uradalom. 1778-ban az uradalmat a zarándiért cserébe Bohus Imre kapta meg. A Bohus család ettől kezdve százötven évig legnagyobb földbirtokosa volt, akik nemesi előnevüket is innen írták. A település mai sakktáblás szerkezetét, a nyílegyenes, széles utcákkal 1782-ben alakították ki. Az 1840-es évek elején Bohusné Szőgyény Antónia német–magyar vegyes tannyelvű, katolikus iskolát alapított.
Aztán eljött 1848 és a forradalom, amelynek eleinte mindenki örült, Bohus János eltörölte a füstadót, a robotot és a dézsmát. Ennek kihirdetésekor Pop jegyző kifüggesztette Kossuth Lajos arcképét. Ám a nyár folyamán a román lakosság hangulata megváltozott. Szembeszálltak a nagybecskereki honvédtáborba toborzó bizottsággal és kijelentették, hogy nem muszáj embereket küldeni a szerb fölkelők ellen. A magyar jegyzőt és sógorát halálosan megfenyegették, amiért „a császár ellen lázítanak”. Szeptemberben Makóról idehelyezték a Schwarzenberg-ulánusezredet, amelynek bukovinai román tisztjei tovább tüzelték román lakóit a magyar kormány ellen. Október 10-én a román lakosok bántalmaztak négy gyulai nemzetőrt. A következő két hétben a helyzet kritikussá éleződött, a parasztok fegyverkezni kezdtek. Október 23-án Gál László honvédjei körbevették és ágyúzták Óvilágost, majd rohammal letörték az ellenállást.
1849. augusztus 12-én aztán a világosi Bohus-kastélyban leült egymással szemben a teljhatalommal felruházott Görgei Artúr és az orosz Rüdiger vezérkari főnök, és aláírták a világosi fegyverletételről szóló egyezményt. Másnap, 1849. augusztus 13-án a közeli szöllősi mezőn zokogva letette a fegyvert a magyar Honvédsereg. Görgei unokatestvére, Bohusné Szőgyény Antónia, aki segélyakciókkal támogatta a ’48-as elítélteket, drámai sorokban emlékezett vissza a gyásznapra: „Lélekrázó jelenetek játszódtak le akkor. Kevés hely van a földön, hol annyi férfikönny elhullott, mint ekkor Világoson. Sohasem éreztem kínzóbb, mélyebb fájdalmat, mint mikor e bús halottas menetet, egy sírba induló hős nemzet halotti kíséretét néztem; néztem kínos könnyekkel szememben, áldó jó kívánatokkal szívemben; néztem soká, ameddig csak szemem elkísérheté. Ó, vajha a sok vér, mely elomlott, a sok könny, mely elfolyt édes hazám földjére, egy szebb jövőnek volna harmata!”
Bohusné 1849 után segélyakciót vezetett és a börtönökbe zárt rabokat látogatta, amiért Haynau többször magához hívatta. Tevékenysége miatt férjével is szembekerült, Bohus János ugyanis a bécsi udvari politika híve volt és alkalmazottai között magyarokat nem, csak szlovákokat és románokat tűrt meg. Az 1861-es választáson Bohus Zsigmond ellenében Gheorghe Popa vármegyei alispánt választották országgyűlési képviselőnek. 1865-ben Bohus János a saját és az Anton Mocsonyi párthívei közötti, emberéletet is követelő összecsapások miatt visszalépett és így közfelkiáltással választották meg képviselővé Mocsonyit.
A földszintes, klasszicista Bohus-kastély 1824 és 1838 között épült, jórészt a vár köveinek felhasználásával. Ma Ioan Slavici és Emil Monția emlékmúzeumának ad otthont, de látható benne Görgei íróasztala is, amelyen aláírta a világosi fegyverletételt. (Nyitva előzetes egyeztetés alapján.) A kastély mellett áll a Bohusné Szőgyény Antónia által 1884-ben fölállított közkút, és a báróné 1910-ben készült szobra is. A világosi fegyverletételnek is volt emléke a szöllősi mezőn: a múlt század kilencvenes éveiben felállítottak ott egy kopjafát, de az nagyon rövid idő alatt eltűnt. (Ellenben Kisiratoson készült egy emlékmű, ami a fegyverletételre emlékeztet.)
Járt azért magyar haderő Világosnál ezután is: 1919 februárjában a Székely Hadosztály egyik százada nézett körül a településen, és ha már itt volt, kivégezte a magyarok ellen izgató román nemzeti tanács helyi vezetőjét. 1944 szeptemberében az I. Horthy Miklós páncéloshadosztály vonult be Világosra, mire a lakosság az erdőbe menekült. A visszavonulás után még egy húsz fős egység tovább harcolt a vár romjai között, de miután elestek, tényleg nem maradt senki közülünk, csak az a 200 magyar, aki ma is itt él Világoson.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja Bohusné Szőgyény Antónia szobra a kastély parkjában.
