A néphagyomány szerint a bihari Erdőhát egyik dombján temették el Árpád vezért. Ezért is lett a domb melletti falu neve Árpád. Ami tény, Árpád települést az 1390-es évek végén Zsigmond király adományozta a Csáky családnak, akik az 1800-as évek közepéig birtokosok is maradtak itt. Utánuk a falu a Markovits családé lett, akiknek kastélyát a kommunisták államosították. A kastély kívülről megtekinthető. A 18. századi református templom kertjében a magyar összetartozás és a történelmi haza oszthatatlan egységének jelképe, a Magyar Szent Korona emlékhelye dobogtatja meg a magyar szívet.
A faluban nevelkedett az erdélyi népi irodalom egyik ösvényvágója, Erdélyi József, aki Trianon után a csonkahonba menekült, de micsoda sors: az 1945-ös szovjet kommunista megszállás után visszaszökött Erdélybe, s Árpádon bujkált. 1947-ben aztán csak visszatért családjához Budapestre, ahol végül három évre ítélték. Emléktábláját a templom falán találjuk, míg a jelvényszerző mozgalom igazolópontja a református templom található Szent Korona emlékhely.
Erdélyi József: A magyarokhoz
Kinek hazád hét szakadék ország
s börtönöd saját maradék országod,
hol nyomorít tenger adósságod!
A villámló-dörgő fellegekre
tekints fel és örök Istenedre
bízd a jövőt, magad élj a mával,
véred-jogod csepp maradékával.
Tekints körül a vak villámfényben,
lásd magadat szomszédod szemében,
nyújtsd kezed a kezét nyújtónak
s vigasztald, hogy minden jól lesz holnap.
