Archives

Ólubló

Ólubló

Miu­tán Lub­ló erőd­je meg­épült, a 14. szá­zad­ban a vár alat­ti város­ban is egy­re nyüzs­gőbb lett az élet. Oly­annyi­ra, hogy a sza­bad kirá­lyi város a keres­ke­dők és a kéz­mű­ve­sek szor­gal­mas mun­ká­já­val Észak-Sze­pes­ség köz­pont­ja lett. Bár ere­de­ti épít­te­tői talán már rá se ismer­né­nek, azért őrzi még a góti­ka jegye­it a Szent Mik­lós­nak szen­telt temp­lom.

És áll még a lába­in a Pro­vin­cia-ház is, ahon­nan a zálog ide­jén a len­gyel szta­rosz­ta a sze­pe­si váro­so­kat kor­má­nyoz­ta. A zálog aztán csak véget ért, a város elvesz­tet­te külön­le­ges jog­ál­lá­sát, a hiva­tal­no­kok és neme­sek pedig sűrűn rakott hin­tó­ik­kal odébb áll­tak és hagy­ták, hogy las­san elbal­lag­jon az idő Lub­ló felett.

Kisszeben

Kisszeben

Árpád-kori tele­pü­lés Kis­sze­ben. A közép­ko­ri Fel­ső-Magyar­or­szág egyik leg­je­len­tő­sebb váro­sa 1406-ban Zsig­mond­tól kapott sza­bad kirá­lyi váro­si jogot. A kivált­ság­hoz mél­tó plé­bá­nia­temp­lom is illett, amit aztán egy­re csak bőví­tet­tek, díszí­tet­tek. Ám a fény­re árnyék vetült. Előbb a refor­má­ció hozott val­lá­si vil­lon­gá­so­kat, majd a kuruc-labanc ellen­tét rom­bol­ta a várost, amit a pes­tis­jár­vány teté­zett be.

A pia­ris­ták 1740-ben vetet­ték meg a lábu­kat Sze­ben­ben, isko­lá­juk gene­rá­ci­ók kivá­ló­sá­ga­it nevel­te, míg­nem 1919-ben a cseh­szlo­vák meg­szál­lók elül­döz­ték őket. Köz­ben azért volt egy 1848–49-es sza­bad­ság­harc is, amely­ben olyan vité­zül helyt áll­tak a hely­bé­li­ek, hogy Kos­suth mél­tán nevez­het­te a várost „hű Sze­ben­nek”.

Zalánpatak

Zalánpatak

A Nyí­res-patak völ­gyé­ben rej­tő­zik az apró Zalán­pa­tak mely­nek hatá­rá­ban ásvány­víz­for­rá­sok buzog­nak fel. A vul­ka­ni­kus Har­gi­ta perem­vi­dé­ké­ből faka­dó bor­víz­for­rá­so­kat és szén­di­oxid gáz­fel­tö­ré­se­ket a szé­ke­lyek a Bugyo­gó-fere­dő kiala­kí­tá­sá­val hasz­no­sí­tot­ták.

Zalán­pa­tak a gróf Kál­no­ky csa­lád ala­pí­tot­ta üveg­hu­ta körül jött lét­re a 17. szá­zad­ban. Ami­kor a kolozs­vá­ri Szent Mihály temp­lom ablak­üve­ge­it cso­dál­juk, gon­dol­junk arra, hogy itt, Erdély első üveg­gyá­rá­ban, az 1860-ig műkö­dő Zalá­ni Üveg­csűr­ben készül­tek.

Ma alig 150-en lel­ket szám­lál a falu, ami hiá­ba bújt el a dom­bok közé, csak ráta­lált egy úr a messzi ködös Alb­ion­ból, s házat is vett Zalán­pa­ta­kon. De mit is keres itt a világ végén is túl az angol trón­örö­kös, Károly wale­si her­ceg? Éppen azt, amit más­hol már alig­ha talál: érin­tet­len ter­mé­sze­tet, hagyo­má­nyos épít­ke­zést és élet­mó­dot.

Ami más­hol skan­ze­nek­be, múze­u­mok­ba szo­rult, itt élő, orga­ni­kus való­ság. Ezt iga­zol­ják Zalán­pa­tak alatt a régi mes­ter­sé­gü­ket máig űző szén­ége­tők is.

Ez az ember által nem leigá­zott, hanem meg­mű­velt táj a helyi­ek szá­má­ra ter­mé­sze­tes, de a messzi ide­gen­ből jövő­ket lenyű­gö­zi, és talán vissza is veze­ti a terem­tett világ tisz­te­le­té­hez.

Bártfa

Bártfa

Bárd­dal egy nap alatt kivág­ha­tó erdő. Azaz Bárd­fa. Így nevez­ték el az egy­ko­ri Sáros vár­me­gye gyöngy­sze­mét, mely­nek fényét a szász hos­pe­sek tet­ték messzi ragyo­gó­vá. A Főte­ret ura­ló Szent Egyed szé­kes­egy­ház tor­nyá­ból cso­dá­la­tos kilá­tás nyí­lik a régi bel­vá­ros­ra. Bárt­fát a tatár­já­rás után fla­mand és német tele­pe­sek épí­tet­ték újjá. Nagy Lajos sza­bad kirá­lyi város­sá tet­te. A 15. szá­zad­ra kiépült a város véd­mű­rend­sze­re, és egy hatal­mas céh rend­szer is, körül­be­lül 30 céh­vel.

A Város­há­za a 16. szá­zad ele­jén épült.

Az új idők elle­né­re még meg­őr­zött vala­mit a város közép­ko­ri han­gu­la­tá­ból. A tég­la­lap ala­kú főtér köze­pén a Divald Kor­nél ala­pí­tot­ta Sáro­si múze­um­nak ott­hont adó város­há­za falán az óra már több mint 500 éve méri a vissza­for­dít­ha­tat­lan időt.

Fel­vi­dék egyik leg­na­gyobb harang­ja, a 4 ton­nás Orbán-harang 1584 óta – túl­él­ve ost­ro­mot és tűz­vészt — annyi­szor meg­kon­dult már, és most meg­fá­rad­va, hall­ga­ta­gon alussza örök álmát.

A míves pol­gár­há­zak közül szá­munk­ra külö­nö­sen érde­kes ez a 17. szá­za­di, mert 1820-ban itt szü­le­tett az Euró­pa szer­te ismert és elis­mert kom­po­nis­ta és kar­mes­ter, Kéler Béla.