Júni­us huszon­ne­gye­di­ke szom­bat­ján egy szá­zad­nyi ember gyűlt össze Király­fia­kar­csán a Cser­kész­li­get­ben. Az idő­já­rás kegyes volt hoz­zánk, igaz a szél­nek volt egy kis ere­je, de hasz­na is, harc­kép­te­len­né tet­te a szú­nyo­gok hadát, így a Csal­ló­köz­re jel­lem­ző káni­ku­la nem tik­kasz­tot­ta a túrá­zó­kat.

A regiszt­rá­lás után innen raj­tolt a szá­zad. Húsz kilo­mé­te­ren át pihe­nők­kel, elő­adá­sok­kal tar­kít­va, sze­let legyőz­ve haladt a csa­pat. Szép lát­vá­nyok­tól nem kel­lett hiányt szen­ved­ni, de a vidék kul­tu­rá­lis emlé­ke­it, emlék­he­lye­it sem hagy­tuk ki. Meg­is­mer­ked­tünk a kör­nyék tör­té­nel­mé­vel, hagyo­má­nya­i­val és ter­mé­sze­ti érté­ke­i­vel. Kezd­jük csak az ele­jén.

A raj­to­lás a Cser­kész­li­get­ből indult, ahol a helyi betyá­rok rigó­füttyös szív és lélek­erő­sí­tő üdí­tő­ita­lá­val kínál­ták a tár­sa­sá­got. Szív­hez szó­ló köszön­tő­vel indí­tott útra ben­nün­ket Hor­váth Csa­ba Király­fia­kar­csa alpol­gár­mes­te­re. Indu­lás! Pár méter után az első meg­ál­ló­nál föld­be is gyö­ke­re­zett lábunk meg­pil­lant­va a falu táj­há­zát, amit Hor­váth Csa­ba muta­tott be nékünk. Indul­tunk is tovább egy kis asz­falt­utas cipő­kop­ta­tás, Etre­kar­csa, Kul­csár­kar­csa érin­té­sé­vel rátér­tünk a Kar­csai kaná­lis part­já­nak ösvé­nyé­re. A túrát a Haza­já­ró Hon­is­me­re­ti és Turis­ta Egy­let ispán­ja, a szer­ve­ző Méhes Atti­la és szárny­se­géd­jei Lőrincz Roland és Szül­lő Judit vezet­ték. Itt hiá­ba is keres­tük a Bör­zsöny­ben jól meg­szo­kott turis­ta­jel­zé­se­ket, saj­nos itt olyan­ra nem lel­tünk. Sebaj, az útvo­nal a fejünk­ben, akár a galam­bo­ké­ban, hiszen ez a csal­ló­kö­zi embe­rek egyik erős­sé­ge volt min­dig is, hogy úgy isme­ri kör­nye­ze­tét, mint a saját tenye­rét. Szük­ség is volt erre, ami­kor a min­den­fé­le föld­bi­tor­lók elől nyúj­tott mene­dé­ket erdő, nádas, ingo­vány. Jobb­ra-bal­ra tekint­ve facé­lia ült­evé­nyek lila, gabo­na­táb­lák arany­ló rin­ga­tó­zá­sa tárul sze­münk elé. Szin­te magunk előtt lát­juk az itte­ni embe­rek elszánt élni aka­rá­sát, küz­del­mét, a kenye­ret adó tevé­keny­sé­gek bizo­nyí­té­ka­it. Gon­do­la­ta­ink­ba merül­ve meg is érkez­tünk Nyék­vár­kony­ba, aho­vá nem akár­mi­lyen fel­ve­ze­tés­sel vonul­tunk be. A for­gal­mas útra tér­ve a Nyék­vár­ko­nyi Önkén­tes Tűz­ol­tó Tes­tü­let tűz­ol­tói autó­ik­kal kísér­tek ben­nün­ket a falu­ig. Háza előtt, mely Haza­já­ró pont­ként is műkö­dik, várt ránk Szen­te­si Miki bácsi. Mesélt nekünk a falu tör­té­ne­té­ről a Dobócz­ky kápol­na előt­ti pla­tán­fák hűsí­tő árnyé­ká­ban. Mise-hídon átmen­tünk a Szent Jakab temp­lom­hoz, melyet kívül s belül is meg­cso­dál­tunk, hall­gat­va Miki bácsi sza­va­it.

A plé­bá­nia kert­jé­ben már vár­tak ben­nün­ket a Szent Jakab cser­kész­csa­pat tag­ja­i­nak szor­gos kezei által készült hagy­más, zsí­ros kenye­rei. Ettünk, ittunk s köz­ben meg­te­kint­het­tünk a közös­sé­gi ház­ban egy nagyon szép hely­tör­té­ne­ti fotó­ki­ál­lí­tást. Faze­kas Ist­ván, Nyék­vár­kony pol­gár­mes­te­re köszön­tött ben­nün­ket, jég­krém­mel, kávé­val kínál­ta a fáradt szá­za­dot. Bemu­tat­ta nékünk a bázi­sát is, ahon­nan irá­nyít­ja a szé­pen ren­de­zett, szív­ügyé­nek tar­tott falu­ját. Köz­ben jófé­le bor­ral, pálin­ká­val koc­cin­tunk a szebb jövő­ért.
Fel­fris­sül­ve, erő­sí­tett hit­tel lel­künk­ben indu­lunk tovább, hogy a Vár­ko­nyi kaná­lis men­tén, mene­te­lés köz­ben elgon­dol­koz­zunk azon, hogy egy-két toll­vo­nás­sal mit is tett velünk a tör­té­ne­lem. Piros szív, fehér hó, zöld remény…. éne­kel­get­tem magam­ban.

Fél­re­té­ve borús gon­do­la­to­kat vidá­man haladt a csa­pat, készül­tek a fest­mény­re illő fotók erről a cso­da­szép táj­ról. A kaná­lis gát­já­hoz érve, amit a helyi­ek Négyes kaná­lis­nak hív­nak, már várt ránk Fodor Péter bio­ló­gus, ter­mé­szet­fo­tós a DUNAVIT — Duna­men­ti Táj­vé­del­mi Tár­su­lat ala­pí­tó tag­ja. Meg­hall­gat­tuk tar­tal­mas, s eszek­be jól bevé­sen­dő sza­va­it. Beszélt Csal­ló­köz élő­vi­lá­gá­ról, víz­kész­le­té­ről. Bizony, fogyó­ban Csal­ló­köz ara­nyat érő ivó­víz­kész­le­te. Köz­ben kör­be­járt a jó ked­vet ala­po­zó hazai rigó­füttyös üdí­tő­ital is. Utunk a hul­lám­zó erdő s mező szé­li méte­res csa­lá­nok­kal sze­gé­lye­zett ösvé­nye­in veze­tett tovább. Mel­let­tünk elha­nya­golt gyü­möl­csös, cse­resz­nye, meggy, sok-sok sze­der­fa, haj­jaj jó pálin­ka alap­anya­gát szol­gál­tat­ták egy­ko­ron. Meg­ér­ke­zünk Egy­ház­kar­csá­ra, ahol körül­te­kin­tet­tünk taka­ros utcá­in. Pihe­nő­he­lyül szol­gált a falu­szé­li Sport- presszó, ahol szí­ve­sen csa­pol­ták a hűsí­tő kom­ló­dzsúszt a fáradt Haza­já­ró szá­zad­já­nak.
Új erő­re kap­va érkez­tünk vissza a kar­csai Magyar­ság Házá­hoz a Cser­kész­li­get­be. A jól meg­ér­de­melt okle­vél és kitű­ző átvé­te­le után min­den­ki meg­kós­tol­hat­ta Árpi betyár és csa­lád­ja által főzött gulyás­le­vest. Nagyon finom volt! Hogy torok ne marad­jon szá­ra­zan, elő­ke­rül­tek a buty­ko­sok is.
Min­den­ki­nek gra­tu­lál­tunk s talál­koz­zunk jövő­re is sza­vak­kal búcsúz­tunk!

„Régi­ek­re emlé­kez­ni — hagyo­mány­tisz­te­let.
Sze­ret­ni, becsül­ni, véde­ni az ősi föl­det,
ahol elő­de­ink éltek és dol­goz­tak,
ahol szü­let­tünk és élünk,
vagy ahon­nan elsza­kad­tunk,
de aho­vá az élet fára­dal­ma­it
kipi­hen­ni vissza­té­rünk – köte­les­ség!
Min­den nép büsz­ke hazá­já­ra, szü­lő­föld­jé­re,
meg­be­csü­li, ápol­ja tör­té­nel­mi, kul­tu­rá­lis emlé­ke­it,
a rég­múlt hagyo­má­nya­it.
Ezt tesszük mi is…”

Köszö­net és hála a támo­ga­tók­nak!
Pető­fi Bará­ti Tár­su­lat
Erdős Péter
Hor­váth Csa­ba – alpol­gár­mes­ter Király­fia­kar­csa
Szen­te­si Mik­lós
Nyék­vár­ko­nyi Önkén­tes Tűz­ol­tó Tes­tü­let
Nyék­vár­ko­nyi Egy­ház­kö­zös­ség
5. sz. Szent Jakab cser­kész­csa­pat – Nyék­vár­kony
Faze­kas Ist­ván – pol­gár­mes­ter Nyék­vár­kony
Fodor Péter – DUNAVIT
Méhes Atti­la – Haza­já­ró ispán­ja – szer­ve­ző
Méhes Csa­ba – Gut­tú­ra
Hodossy Péter, Szül­lő Judit, Lőrincz Roland, Dar­nai Árpád és csa­lád­ja

A beszá­mo­ló­ért külön köszö­net Szül­lő Judit­nak