A drégelypalánki vasútállomásnál gyülekeztek május 4‑én kora reggel azok az elszánt túrázók, akiket az eső sem tántorított el attól, hogy részt vegyenek a kilencedik alkalommal megrendezett Horthy Miklós emléktúrán. Az online nevezési rendszernek hála gyors rajtolás után mindenki északnak vette az irányt, hogy átkelve a „hajózható“ trianoni határfolyón megkezdjék útjukat, mely az 1938-ban visszacsatolt felvidéki tájon vitt keresztül. Ipolyhídvéget elhagyva virágzó repce- és borsótáblák közt vezetett útjuk a Berincsek-patak csendes völgyébe, melynek vadregényes képét csak a Barátság kőolajvezeték nyiladéka töri meg.
A domboldalon felkapaszkodva felhagyott szőlőkön keresztül juthattak a csúcsra, ahonnan visszafelé a Börzsöny csodálatos látványa fogadta őket. Innen már nem kellett messze menni, hogy az első ellenőrzőponthoz érjenek. Az ipolyfödémesi kereszt tövében Jakab Sanyi, a túra főszervezője, a Hazajáró tesmagi szereplője várta a túrázókat. A pecsételés és a rohamosan fogyó mákosrétes és házi pálinka vételezése után szalagokkal jelölt útvonalon érték el a szomszédos falucskát, Kelenyét.
A második ellenőrzőpont után a ´38-as határ mentén haladva érkeztek Ipolyfödémesre, ahol a harmadik ellenőrzőponton már évek óta a helybéli Velebny Gábor családjával, falubéliekkel karöltve fogadja szívvel-lélekkel, enni-innivalóval a túrázókat. A következő ellenőrzőpont a csodatévő vizéről híres Medve-kút volt. Innen a Kopasz-hegy felé kanyarodott az útvonal, melynek csúcsán ismét pazar panoráma és immáron napsütés fogadta a túrázókat. Egy rövid ereszkedés után a nemzeti színű zászló az ötödik ellenőrzőpontot jelezte. A tesmagi Gál család zöld présházában a vendéglátás próbára tette a legelszántabb túrázókat is. Az ízletes gulyás, az omlós pogácsa és a finom vörösbor után nehéz volt újból útnak indulni. Itt mindenkinek lehetősége nyílt visszagondolni és megemlékezni idősebb Gál Józsefre, aki ennél a pincénél két évvel ezelőtt még saját készítésű boraival kínálta a gyaloglókat, vagy épp a szebb időket is megélt tesmagi szőlőhegyről mesélt. Józsi bácsi 2017 szeptemberében, évekig méltósággal viselt betegség után, 71 éves korában hunyt el. Egy igazi lokálpatrióta, jó magyar ember és nem utolsó sorban a Horthy Miklós Emléktúrák egyik leglelkesebb házigazdája hagyott itt minket. Ez a túra az ő emléke előtt is fejet hajt.
A présházat elhagyva a résztvevők a Somos-hegy sziklagyepes oldalán a virágzó virágos kőrisek (Fraxinus ornus) közt folytathatták útjukat, mely a folyamatos ereszkedés után újból visszavezetett Ipolyhídvégre. Itt az Ipoly fahídja mellett volt a túra végpontja, ahol az emléklap és kitűző mellé kiváló hangulat, vadpörkölt és galuska is járt. A cél mindig lehetőség a találkozásra is a régi-új ismerősök között. A visszajáró vendégek és az első bálozók között voltak szombathelyiek, békéscsabaiak, felvidékiek, de még Csíkból is érkeztek. És itt volt Szentesről a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola 13 diákja is. Idén rekord létszámban, 147-en gyalogolták végig a túra 34 km-es távját. Sokan ezzel a túrával teljesítették a Hazajáró Kupa idei 3. túráját, de olyanok is akadtak, akik ezen a túrán neveztek be a kupára.
A túra útvonala lehetőséget nyújtott a résztvevők számára, hogy megismerhessék az Ipoly-mente elrejtett szépségét, melyet túraösvények hiányában a helyieken kívül kevesen ismerik. A domboldalakban megbúvó magyar falvak csendje mintha állhatatos várakozással lenne tele, hogy jönnek még újra boldog szép napok a felvidéki magyarságra. Mert az emlékezésen és a teljesítményen túl a túra savát-borsát a helyi magyarok határtalan vendégszeretete adja, akik szinte a lelkük egy darabját adják az idelátogatóknak és – mint az újjáéledő szőlőültetvények — ennek a halálra szánt, elszakított tájnak az élni akarását demonstrálják.
Köszönjük a beszámolót Dobay Gergelynek és Jakab Sándornak.
