Hazajáró műsorok

Szepesség I. – Branyiszkótól a Lőcsei-hegységig

99. rész

Hányszor tekintettünk már le a Magas-Tátra csúcsairól erre a középhegységekkel határolt, dimbes-dombos medencére. A „kedves, szép Szepesség” hullámzatos tájára, amely nemcsak tájképi, de történelmi, építészeti, művészeti és néprajzi szempontból is egészen egyedi szellemiséggel bír, és felbecsülhetetlen kincseket rejteget. Az ezer éve még sűrű erdőkkel borított, gyéren lakott vidékét Bors vezér magyarjai népesítették be a 11. században. A tatárjárás után megritkult földjére Szászországból érkeztek német ajkú telepesek, akik évszázadokra meghatározták a tájék arculatát. Hatalmi harcok, vallásháborúk és pestisjárványok is sújtották, de a cipszerek nagyon tudtak élni a magyar uralkodóktól kapott kiváltságaikkal és valósággal felvirágoztatták a Szepességet. Ahogy Jókai Mór is megjegyezte: Annyi viszontagságos századok során át ezek a német magyarok mindig a legtántoríthatatlanabb hívei voltak a nemzeti szabadság ügyének. Nem hajlongtak soha se a török császár, se a német császár előtt. És talán ez is lett a végzetük, mert jött a kor, ami a becsületet és a hűséget üldözéssel jutalmazta. Jókai, Mikszáth és Krúdy szabad cipszereinek és magyar nemeseinek mára csak híre és hamva maradt itt, ezeket igyekszünk most kirángatni az elmúlás karjaiból.

Látnivalók

Látnivalók / Felvidék / Szepesség

„Az ördög vigyen el, ha át nem megyek rajta.” – így szólt 1849. február 5-én Guyon Richárd ezredes, amikor feltekintett a császári erők bitorolta Branyiszkói-hágóra. Mert ha egyszer a haza, és Görgei Artúr, a feldunai hadtest tábornoka azt kívánja, hogy szabad legyen az út Kassára, akkor szabad is lesz. A szabadság harcosai rendületlenül törnek előre, élükön Guyon ezredessel, fel a gyilkos meredélyen, és a császári pergőtűz közepette szuronnyal vetik ki az ellenséget állásaiból. Éjfélre jár, mire az utolsó osztrák is eltakarodik a hegyről. Így tette a „branyiszkói hős” szabaddá az utat Kassa felé, hogy a Görgey-hadtest egyesülve a magyar fősereggel, közös erővel indulhasson a dicsőséges tavaszi hadjáratra.

Bővebben...

Közép-Európa egyik legnagyobb középkori erődítménye, az egykori vármegyeközpont Szepes vára. Még Árpád-házi királyaink kezdték építeni a 12. században, ám mielőtt elkészülhetett volna, a tatárok lerombolták. Ezután Csák Máté birtokolta, majd királyi birtok lett, egészen a husziták betöréséig. Hadvezérük, Giskra elfoglalta a várat, és az ő birtokában volt, amíg Hunyadi László ki nem verte innen. Testvére, Mátyás a Szapolyaiaknak adta zálogba. Itt született 1487-ben János, későbbi magyar király. És akkor jöttek a Thurzók, Báthoryak, Csákiak, ők sokáig voltak a vár urai, mígnem a kurucok egy nagy csellel elfoglalták a várat és akkor Rákóczi fejedelem birtokába került.

A vár az 1780-as évektől pusztul, ugyanis ekkor a szabadnapos katonák pálinkát főztek, ami felrobbant, és felgyújtotta a várat.

Szepes egykori fővárosa Szepesváralja. Kezdetben volt a vár, melynek szolgálófalujaként a 12. században alakult Szepesváralja. Aztán telt múlt az idő, jöttek a szászok és a falucska önálló településsé fejlődött. Plébániatemploma a 13. században épült Szűz Mária tiszteletére. 1271-ben V. Istvántól városi kiváltságokat kapott, majd tagja lett a szepesi szász városok szövetségének. 1412-ben Zsigmond király több szepességi várossal együtt ’váralját is elzálogosította Lengyelországnak, s csak 1772-ben került vissza Magyarországhoz. A temetőben nyugszanak a Branyiszkónál elesett hősi honvédek. Síremlékük tetején még ott van a hármashalmon és az apostoli kettős kereszt, de a csehszlovák impériumváltás után, az eredeti, magyar nyelvű feliratot már eltüntették.

Szepesség egykori vallási központja Szepeshely. A település a 12. századtól a szepességi apátság, majd 1776-tól a szepesi püspökség székhelye lett. A hazánkban egyedülálló egyházi városkában – mint egy kis Vatikánban – az apátság, majd a püspökség személyzete élt. Első templomát a hagyomány szerint maga Szent István király építette a Márton-hegyre. Az 13. századi Szent Márton katedrális a Kárpát-medence egyik kultikus egyházi emléke. Falán egy 14. századi freskón Károly Róbert koronázását láthatjuk. A templomhoz épített gótikus kápolna a Szapolyai család temetkezési helyéül szolgált.

Bővebben...

Az Árpád-kori Zsigra Szentlélek templomáról híres, ami a román és a gótika frigyéből született, 1275-ben.

A Csákyak Szepes várából költöztek át 1703-ban épített barokk kastélyukba Zsitkócra, hogy innen irányítsák tovább a szepesvári uradalmat. Címerük ott ragyog még a homlokzaton.

De nem csak az épített emlékekről, hanem a természeti kincsekről is szól a Szepesség. Hatkóc fölött emelkedik ki a Hernád-katlanból Felvidék egyik legnagyobb és legrégibb travertínó hegye, a Drevenyik. A mésztufa halom értékeit már 1925-ben felfedezték és védetté nyilvánították.

Bővebben...

A Zsibrai forráskúpon az 1776-ból való Szent János kápolna őrködik a táj felett. A kápolna alatt buzog fel a föld alól egy kis gejzírként a zsibrai szénsavas forrás.

Bővebben...

Évi egy aranyforint. Ennyiért adományozta Szepesgörgő birtokát, 1278-ban, IV. László királyunk a Görgey–családnak, akik jó 600 évig birtokolták a falut és határát. A 19. században aztán a Csákyak vették meg, akik egészen a második világháború végéig tartották itt a frontot.

De térjünk csak vissza a Görgeyekhez, hiszen nem más élt itt, mint Mikszáth Kálmán Fekete városának főhőse, Szepes vármegyének emlékezetes alispánja, Görgey Pál, aki egy végzetes újévi vadászaton, pecsételte meg sorsát, amikor – ebért, ebet! – lepuffantotta a lőcsei főbírót, hosszú viszálykodást indítva Görgő és Lőcse városa között. De mindez már csak régi, ködbe vesző legenda, amit Mikszáth Kálmán mentett át azt utókornak.

A pártázatos tornyú templom kertjében a Görgey család sírkeresztjei mesélnek a zsinóros menték és katarzist nyújtó drámák koráról, amíg a rozsda végleg meg nem eszi őket. És akkor már híre sem lesz, csak hamva azoknak az időknek, melyeknek még volt súlyuk.

Van itt egy sírkő, ami mindennél többet mond a Görgey családról: három testvér: Constantin, Arisztid és Béla hamvait őrzi: mind a hárman hősi halált haltak a hazáért az első nagy háborúban. Szép és dicső a hazáért meghalni – ennyi a sírfelirat.

Bővebben...

Már 1271-ben a 14 szepesi város „Szász Tartományának” főhelye volt Lőcse. A régi városfalak még megvannak, a Kassai kapu üt rajtuk rést a központba, mindjárt az 18. századi volt minorita templomnál és kolostornál. És itt áll a főtéren, szinte változatlan gótikus formában a hatalmas Szent Jakab templom, amit 1245-től jó száz évig építettek. Mellette a híres XV. századi Városháza, déli homlokzatán az öt főerény allegorikus képével. Sokszor átalakítottak, de a híres Fekete város című filmből legtöbben ezt az arcát ismerik. És itt vannak körben a régi polgárházak is, csak a lőcsei polgárokat keressük hiába, se cipszerek, se magyarok nem járnak már a főtéren, és a nagy vásároknak sincs már idejük.

Lőcse felett magasodik a Mária-hegy. Ma is sok turista és zarándok keresi fel a mai alakját 1914-ben elnyerő Mária-hegyi templomot.

Bővebben...

Ha az időjárás engedi, csodálatos kilátás nyílik a Javorina-csúcsról a környező hegyekre.

 

Bővebben...