Sopron vidéke olyan szép tájképekkel rendelkezik, hogy környékére 16 kilátót is építettek. A Dudlesz-erdő fölé éppen 100 esztendeje emeltek egyet. Később tönkrement, de 2004-ben újjáépítették a Hubertus kilátót.

Sopron peremén található a Koronázódomb, melynek nevére egy emlékoszlop ad magyarázatot: 1625-ben itt vágott a koronázási karddal a négy égtáj felé III. Ferdinánd király.

Sopron 1277-ben szabad királyi városi rangot kapott. A magyar történelem legtöbb sorsfordító eseményében részt vett. 1848-ban 1600 nemzetőr állt itt Kossuth zászlaja alatt, majd 1921-ben a város népe Ausztria helyett Magyarország mellett döntött, így kiérdemelve a Leghűségesebb Város (Civitas Fidelissima) címet.

A 16. és 17. században Sopronban több országgyűlést is tartottak. A Caesar-házban 1681-ben gyűltek össze a főrendek.

Az Orsolya tér látványossága a 18. századi Szent Orsolya-templom és rendház.

A városi sétány parkját Sopron első díszpolgárának, Széchenyi Istvánnak köszönheti, így róla is nevezték el a teret.

Itt áll a domonkos rendiek 18. században épült kéttornyú temploma, mellette a rendházzal.

A város jellegzetes épülete a Tűztorony. A Hűségkapun át léphetünk be  a belváros gyöngyszemére, a Fő térre, ahol csupa műemlék épületet csodálhat meg az ember. Itt található a Storno-hát, amiben egykor maga Hunyadi Mátyás szállt meg. Mellette a Tábornok-ház, ami Sopron legnagyobb polgármesterének, Lackner Kristófnak adott otthont, de itt látható az eklektikus stílusú Városháza, és a 13. században épült templom.

És a vándor nem hagyhatja el a várost anélkül, hogy meglátogatná a Gyógygödör borozót, ahol a Sopronra jellemző kékfrankost kóstolhatja meg.

Bánfalva nevezetessége a kivételes hangulatú Hősi temető. Két világháború hősi halottai alusszák itt örök álmukat. Közöttük ott nyugszik a legendás vadászrepülő – vitéz nemes Molnár László is. És itt helyezték örök nyugalomra a II. világháború tragikus emlékű soproni terrorbombázásának áldozatait is.

Bánfalva másik nevezetessége a falu felett magasodó templom. Ide egy kőkorlátos, szobrokkal díszített barokk lépcsősoron emelkedünk fel, amelyet pálos remeték építettek a 18. században.

A 15. századi régi pálos templomot és kolostort 1529-ben a törökök annak rendje és módja szerint feldúlták. Aztán 1614-ben visszatértek a pálosok a kolostorhegyre, és nekiláttak újraépíteni Isten hajlékát. Ez olyan szépen sikerült, hogy jöttek is, egyre többen a zarándokok, a Mária kegyképhez búcsút nyerni. De jött II. József is, és 1786-ban feloszlatta a pálos rendet. Később a karmelita nővérek települtek ide, mígnem ránk tört a bolsevista diktatúra, ami 1950-ben őket is elüldözte innen. Erre Bánfalva akkori plébánosa és egy felvidékről kitelepített művész, Básti Zoltán a maguk módján válaszoltak: a karzatra felkerült a világ egyetlen templomi Sztálin-festménye, ami a Szent Mihály arkangyal által legyőzött ördögöt a tömeggyilkos diktátor képében ábrázolja. De a legvadabb Rákosi korszakban volt bátorságuk megjeleníteni a szovjetek által meggyilkolt püspököt, Apor Vilmost is.

Bánfalva egy másik, apró, de még régebbi, XII. századi szakrális emléke, a Mária Magdolna-templom, amely máig őrzi román kori jegyeit.

Az Árpád-kori Ágfalva történelmi jelentőségű hely. Itt robbant ki 1921. augusztus 28-án a nyugat-magyarországi felkelés. Egy nappal később kellett volna Sopront Ausztriának átadni. Ezt megelőzendő Héjjas István rongyosai, mintegy 90-100 felkelő megtámadta az osztrák csapatokat, és ekkor érte halálos fejlövés Baracsi Lászlót, aki elsőként halt meg Nyugat-Magyarországért. Ennek a hősi tettnek az emlékét őrzi az 1928-ban Sopron és Kecskemét által emelt emlékmű.

A falu fölötti magaslaton áll a Ház-hegyi kilátó. Annak idején ezen a helyen állt a Rongyos Gárda egyetlen géppuskája.

A Soproni-hegység legjelentősebb mesterséges tava a Fehér úti tó, amit a Rák-patak felső szakaszán duzzasztottak fel.

A trianoni határt követő nyugati zöld jelzésen indulunk, a Soproni-hegység gerincén. Ahol egykoron határőrök vigyázták a vasfüggönyt, ma már újra a turisták vették birtokukba a kellemes, szinte vízszintes erdei túraösvényt. Csak egy erdei bunker emlékeztet a határzárra.

A Magas-bérc tetejéről érdemes végig pásztázni a tájékot: a soproni vegyes erdők mögött a Fertőtáj síkja terpeszkedik. Távolabb a szomszédos Lánzséri és Lajta-hegységek húzódnak. De előbújik a Borostyánkői-hegység is. És itt van, már szinte karnyújtásnyira már az Alpokhoz tartozó Schneeberg.

Nyugat felé, határkőről határkőre haladva érjük el Asztalfőt. Volt idő, amikor évente egyszer, a határszemlék alkalmával itt találkoztak Sopron, Szikra, Lakompak és Fraknónádasd urai. Erre emlékeztet a kőasztal, amit az urak helyett már csak a történelem néma szemtanúi, a környék hegyei ülnek körül.

A Soproni-hegység legmagasabb pontja a Bren-tető. Szemben már az ezeréves határt hordozó Lánzséri hegyek húzódnak. Talán itt sajog legkevésbé a trianoni seb, hisz ez az a vidék, ahol a legközelebb van egymáshoz a történelmi és a mai határ.

Itt ücsörög magányosan, a Soproni, a Lánzséri és a Rozália hegységek találkozásánál, a Cinege patak völgyében az apró Szikra.

A falu központjában az 1897-ben emelt Szentháromság szobor magyar felirata emlékeztet a régi időkre. Ennyi, néhány magyar vésett betű maradt itt a magyarságból.

Híres bányásztelepülés Brennbergbánya. 1753-ban itt nyílt meg Magyarország első szénbányája, ami a 19. század utolsó évtizedeire az ország legnagyobb és legkorszerűbb bányájává vált. Az egykori aknák köré épült bányásztelepülés máig őrzi jellegzetes szétszórt szerkezetét. A kommunisták először államosították a bányát, majd az ’50-es években beszüntették a művelést. Brennbergbánya kitörési pontja a turizmus lehet.