„Itt állok véghatáraidnál szép és dicső Háromszék. Még felötlenek előttem szép bérceid, melyek mindenike ismerős nekem, még látom arany embereket és arany kalászokat termő szép tereidet, még búcsút intőleg tekint felém havassorod.”
A Tusnádi-szoros és a Barcaság között húzódik a Kárpát-kanyar ölelésében, a három szék egyike: Sepsiszék. Úgy három évszázaddal azelőtt, hogy Kolombusz behajózott volna Amerikába, ezt a földet már „terra Sicolorum terre Sebus” néven emlegette II. András királyunk, amikor épp a szászoknak adott kiváltságokat. Aztán 1562-ben egyesült Kézdiszékkel és Orbaiszékkel, s Háromszék része lett. Sok vér és verejték folyt le azóta az Olton és a Feketeügyön, de a gótikus templomok és régi kúriák falai állnak még. Tartja magát a Kökösi-híd is. Ahogy feltartóztatta a betörő seregeket, úgy próbál most megálljt parancsolni a viharkapun beáramló idegen balkáni szellemnek, és őrzi a legendák földjét: Székelyföldet.