Selmeci-hegység 2. — Honti barangolások a Selmecalján
Hazajáró műsorok

Selmeci-hegység 2. — Honti barangolások a Selmecalján

236. rész
"Hont vármegye hazánk kisebb vármegyéi közé tartozik, de természeti viszonyainak változatossága az ország legérdekesebb vármegyéi közé emeli. A Felvidék, a Magyar Középhegység és a Kis Alföld itt találkoznak és különleges természeti sajátságaik nagyon változatosan szövődnek össze. A vármegye felületének legnagyobb része hegyes, dombos. A Selmecbányai hegycsoport csaknem teljesen a vármegye északnyugati részén terül el. A Tanád-Paradicsom hegy gerince a Szitnya gerincére csaknem derékszögben terjed."
Vitális István: Hont vármegye természeti viszonyai (1906)

Vissza­hív­ta a Haza­já­rót a szé­les Fel­vi­dék leg­na­gyobb kiter­je­dé­sű vul­ká­ni vonu­la­ta, a néma­ság­ba merült Sel­me­ci-hegy­ség. Úgy üre­sed­tek ki nemes­érc bányái, ahogy a lélek is las­san elhagy­ja jelen­ko­run­kat. Nem lak­ják már bányá­szok, se szén­ége­tők. Fel­ha­gyott bányák, külö­nös tavak és apró hegy­vi­dé­ki tele­pek marad­tak utá­nuk, amik már a turiz­must szol­gál­ják. S ahogy ero­dá­ló­dott a vul­kán, úgy kopott ki völ­gye­i­ből a magyar élet is. A letűnt vár­me­gye első ispán­ja, Hont lovag ősi föld­jét már nagyon rég nem a szer­ze­te­sek, a kör­nye­ző vár­ura­dal­mak vagy a sel­me­ci pol­gá­rok bir­to­kol­ják. De a török utá­ni neme­si csa­lá­dok sar­jai is odébb áll­tak már… Helyet­tük régi­mó­di emlé­ke­ik: temp­lo­mok, kúri­ák, kas­té­lyok mesél­nek a szebb múlt­ról.

Látnivalók / Felvidék / Hont
Hébec

Itt Hont­ban elég fel­ka­pasz­kod­ni a hébe­ci búcsú­já­ró temp­lom­hoz, amely Szent Ist­ván aka­ra­tá­ból, 1023-ban éppen azért épült domb­te­tő­re, hogy a völ­gyek­ben elva­dult lel­ke­ket magá­hoz hív­ja.

Jöt­tek is a jó paló­cok min­den felől, a hébe­ci temp­lom körül meg egész kis falu kere­ke­dett, míg a tatár fel nem dúl­ta.

1778-ban tör­tént, hogy egy juhász­nak meg­je­lent álmá­ban Ilo­na csá­szár­né, és arra kér­te, ne hagy­ják pusz­tul­ni temp­lo­mát. Így lett újra búcsú­já­ró hely a kápol­na, s a vidék népe innen­től min­dig Szent Ilo­na nap­ján sereg­lett a temp­lom­hoz.

Később vil­lám súj­tott le a temp­lom­ra, de a Simo­nyi csa­lád megint hely­re­hoz­ta. Köze­lé­ben még reme­te­la­kot is épí­tet­tek, ahol a II. világ­há­bo­rú­ig lakott a temp­lom őre.

Aztán vál­toz­tak az idők, és egy­re keve­seb­ben jöt­tek. Pedig már se tatár, se menny­dör­gés nem fenye­ge­tett, csak az a lát­ha­tat­lan, de min­den­ho­va beha­to­ló frá­nya közöny. S ahogy a hit las­san elhal­vá­nyul, úgy fogy­nak el a jó paló­cok is a kör­nyék­ről. A Gras­sal­ko­vich csa­lád sír­em­lé­kén sem magyar már a fel­irat.

Bővebben...
Borfő

A vul­ká­ni tufá­ba vájt bar­lang­la­ká­sok ere­de­te a 16. szá­zadi török idők­re nyú­lik vissza. A szik­lá­ba vésett sajá­tos épít­mé­nyek­ről Bél Mátyás is meg­em­lé­ke­zett.

Bővebben...
Hontbagonya

A hon­ti vár­ura­da­lom tulaj­do­nát IV. Béla ado­má­nyoz­ta a sel­me­ci pol­gá­rok­nak. A 19. szá­zad­ban aztán a Nyá­ri csa­lád bir­to­ka lett. Kas­té­lyuk a magyar kul­túr­tör­té­net kiemel­ke­dő alak­ja­i­nak, Nyá­ri Gyu­lá­nak, Albert­nek és Jenő­nek is szü­lő­há­za. Aztán jött az új világ, és ma már nin­cse­nek Nyá­ri­ak, akik itt szü­let­het­né­nek…

Bővebben...
Rudnói-vízesés

A Sel­me­ci-hegy­ség ren­ge­te­gé­ben bújik meg a Baka­sze­nes alat­ti erdő­ben a Rud­nói-víz­esés.

Bővebben...
Irtványosi-tó (Modertárói-tó)

A táj sajá­tos ele­mei azok a mes­ter­sé­ges bánya­ta­vak, ame­lye­ket a 18. szá­zad­ban épí­tet­ték ki a hegy­ség völ­gye­i­ben. Ilyen az Irt­vá­nyo­si-tó is.

Bővebben...