Hazajáró műsorok

Közép-Bácska – Tisza-menti barangolások Aracstól Völgypartig

84. rész

“Ez az áldott föld, a nagy magyar Alföldnek e déli nyúlványa, egyenlővé teszi a vágyat, a gondolatot és a törekvéseket is és öntudatlanul átalakítja az érzést, a jellemet; idők folytán magyarrá változtatja az idegent és akaratlanul is kifejleszti benne a ragaszkodást a földhöz, melyen bölcsője ringott és azon intézményekhez, melyek a hazaszeretet szent érzését táplálják.”

 Jankó Ágoston: Torontál vármegye

Jankó Ágoston bővített mondatában minden benne van, ami Délvidéket jelentette – úgy egy évezredig. Magyarnak lenni e leszakított vidéken azóta egyre nehezebb, de annál nemesebb hivatás. A tiszamenti sík déli szöglete, Bácska és Torontál határvidéke nemzetiségi és földrajzi szempontból is sokszínű tájék. A szőke folyó öntözte alluviális síkság elsőre egyhangúnak tetsző arculata valójában igen változatos: a termékeny földek, kiterjedt legelők, löszös hátak, halakban gazdag vizek, madarakban dús mocsarak és lápok olyan mozaikos életteret alkotnak, amelyen évszázadokon át sok nép osztozott hol békességben, hol véres küzdelmek árán. Így formálódtak a nagy múltú part-menti települések, amelyek néhol romokban, máshol megújulva őrzik az elmúlt századok emlékeit. Egy kopjafa zarándokútját kíséri végig a Hazajáró, Bánátból a bácskai szórvány tanyavilágába, felfűzve a Középső-Tisza mente településeit, jelezve égnek és földnek, hogy a magyarságnak nemcsak múltja van e vidéken…

Látnivalók

Látnivalók / Délvidék / Bácska

Délvidék egyik legősibb, Árpád-kori szakrális épülete, a romjaiban is monumentális Aracsi pusztatemplom, ami mára a magyarság nemzeti zarándokhelyévé vált. A középkorban a templom körül egy virágzó település volt Aracs, ahol még megyegyűléseket is tartottak. Aztán a törökdúlás a földdel tette egyenlővé a települést, ám hála az Égnek, a templom megmenekült. A környék viszont teljesen elnéptelenedett, így a romossá vált épület csak hosszú évszázadok után került elő a feledés homályából, majd a 19. századi feltárásoknak és állagmegóvó helyreállítási munkálatoknak köszönhetően menekült meg a teljes pusztulástól.

Bővebben...

Aracs és Törökbecse között a pusztán egy kivételes természeti érték bújik meg. Délvidék legnagyobb szikes tava, a Sóskopó. A sós és lúgos tó szép mementója a még zabolátlan Tiszának, amely egykor erre kanyargott, míg a szabályozáskor le nem választották a fő folyóágról. A hatalmas meder azóta csak az égből csapadék vagy a földből talajvíz formájában kap csekélynyi vizet, ami viszont az agyagos föld miatt csak párolgással tud eltávozni. Nem csoda, hogy a szikesedés és kiszáradás folyamata nyáron felgyorsul, és az amúgy is sekély mocsár szinte kőkeményre szárad.

A Sóskopó ötszáz hektáros természetvédelmi területe kedvelt célpontja a madarászoknak is, nem kevesebb, mint kétszáz madárfajt vettek itt számba.

Bővebben...

Egykor Nagyvölgy néven ismert elszórt tanyavilág felszámolása után alakították Völgypartot. Itt, a bácskai sík tanyavilágában, e 364 lelket számláló kistelepülésen, a szélmalom tövében áll az Aracson faragott kopjafa.

Bővebben...

A Tisza átkelés középkori ellenőrzőpontja a XV. században rác despoták kezére került, majd olyan urai voltak, mint Brankovics György, Hunyadi János vagy Mátyás király. A török hódítás átvészelése után lassan újjáéledt, aztán elérkezett 1848. Törökbecse magyarjainak szívéből nem lehetett kitörölni a város polgára, Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú emlékét. A központban 1911-ben állított bronzszobrát a bevonuló szerb hadsereg ledöntötte. Ám 2009-ben a katolikus templom kertjében egy új mellszobrot állítottak a hős honvéd tábornok emlékére. A temetőben egy másik, egyedülálló emlékmű üzeni, hogy 1848-49 nemcsak a gyász, hanem fényes diadalok esztendei is voltak Törökbecsén: az 1904-ben felállított Hungária szobor.

Pár kilométerrel lejjebb található a középkorban fontos stratégiai szerepet betöltő Becse várának maradványai. 1091-ben említették először, mint Hasznos vára. A vízi és az Erdély felé vezető utak felügyeletet volt a vár feladata. Az 1551-ben érkező török sereget az akkori várkapitány, Fügedy Gábor állította meg. A karlócai béke egyik pontja magába foglalta a vár lerombolását, így végezte be sorsát Becse vára.

Bővebben...

Árpád-kori város Óbecse. A török után a kiüresedett településre szerbek érkeztek. A magyarok csak a 18. században kezdték újra benépesíteni. Aztán ’48-ban Jelačić bán foglalta el, de Perczel Mór serege visszavette a szerb felkelőktől.

A belvárosi katolikus templom kivételes értékeket őriz. Falait a város híres szülöttje, Than Mór két oltárképe is díszíti. A „Nagyboldogasszony Mennybevitelét” ábrázoló főoltárképet 1855-ben festette.

A festőművész és fivére, a híres kémikus, Than Károly emlékházzá alakított szülőházában megismerkedhetünk a testvérpár életútjával.

2012 óta Petőfi Sándor egész alakos szobra ékesíti a főteret.

A tiszai Türr István-zsilip a maga idejében a világ egyik legkorszerűbb műszaki mesterművének számított. A 19. század végén ez volt a világon az első árammal működő, automata zsilip.

Bővebben...