A telecskai löszfennsík termékeny földje már a népek vándorlása előtt vonzotta az embereket. Ha tudták volna, mennyi vészkorszakon kell átmenniük utódaiknak, tán meg sem vetik a lábukat Topolyán… Rabigálta török, dúlta szerb, aztán a kiegyezés után nyugalmasabb, építkező évtizedek jöttek a mezővárosra. Ekkor épült a régi Kálvária kápolnája is.

A hit dönthetetlen erejét mutatja a bácskai magyarság legnagyobb katolikus szentélye, a régi helyén 1906-ban épült Sarlós Boldogasszony templom is. Raichle Ferenc neves szabadkai építész tervezte a korában újdonságnak számító vasbeton oszloprendszerrel.

A hit fellegvára után az út az istentelen hordák áldozataihoz, a temetőbe vezet. 1944-ben a szovjet csapatok árnyékában betörő szerb partizánok nagy vérengzést tartottak Topolyán. Több száz ártatlan magyar embert küldtek a halálba.

Az alföldi szélmalom munka híján megmaradt műemléknek a topolyai tó partján.

A Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ a topolya környéki magyarság egyik fellegvára. Itt működik többek között a tulipán kézimunka csoport, de van itt néptánc is.

Topolyától délnyugatra fekszik egy érdekes kis birtok, Pannónia. 1846-ban épült itt egy grófi kastély, amiből aztán 100 év múltán, az államosításkor Mezőgazdasági Kombinát lett. A kúria körüli parkerdő különleges fáin nem sokat fogott az idő.

A Telecskai dombok ölelésében fekszik a török alatt megritkult, majd a 18. században újratelepült Kishegyes. A síkhoz szokott szemnek tekintélyesnek számító löszfalak előterében, a Dombos művészeti fesztiválnak is otthont adó hegyaljai völgyben fehérlik Csete György építész sajátos alkotása, a kemencekápolna, amely az 1456-os nándorfehérvári diadalnak és az ’56-os magyar szabadságharcnak állít emléket.

Kishegyes központjában a templomot Szent Anna tiszteletére emelték, 1788-ban. Mellette a parkban szomorú kép fogad: az alapító, Mátyás király szobra nincs a helyén. Ott van viszont Guyon Richárd honvédtábornok.

1849 nyarán Kishegyesnél az ő vezényletével vívta meg a magyar hadsereg a szabadságharc utolsó győztes csatáját Jelačić túlerőben lévő hadai ellen. A hálás utókor 1887-ben obeliszket emelt a hősöknek, de az új jugoszláv hatalom lerombolta emléküket. Ám ahogy az lenni szokott, a magyar furfang valahogy átmenekítette a diktatúrán az emlékoszlop tábláit, így az egykori emlékmű mását 2000-ben újra felállították a temetőben.

A dombvidék lösztakarója, Bácska kövér legelői és gazdag szántóföldjei békésebb időkben nagyszerű életteret nyújtottak az itt élőknek. Az állattartásra és földművelésre is ideális talaj bőséggel ajándékozta meg gondoskodó gazdáját.

Gunaras környékén a 19. században benépesült, majd az utóbbi évtizedekben rohamosan elnéptelenedett tanyavilágba csöppenünk. A környék szomorú jelképe a 19. századi Engelmann kastély pusztuló, lélekhagyott épülete. Az 1919-es vörös rémuralom idején minden mozdítható értékét elrabolták innen, aztán Trianon az utolsó szöget is beverte az Engelmann-birtok koporsójába.

Tornyos a hagyomány szerint a már távolról látható templomtornyáról kapta a nevét. Főleg arról nevezetes, hogy 1527-ben itt vette fejét Török Bálint szabadkai főúr a szerb rablóvezérnek, a magát cárnak nevező Cserni Jovánnak.

Az ősi Hunyadi-birtok, Csantavér akkora hatalmas templommal büszkélkedhet, mint egy nagyváros. A három kupolával ékesített, 42 méter magas Szent Antal bazilikát 1929-ben emelték a hívek, a régi templom helyén.

Bácskossuthfalva már inkább református, mint katolikus vidék, erről árulkodik 1822-ben épült református temploma. Itt is itthon vagyunk, üzeni a kőszobor és arról is mesél, hogy a pusztává lett települést nagykunsági jászok és kunok telepítették újra. A kun-református nyakasságról árulkodik a település neve és Kossuth szobra is, melyekhez ma is híven ragaszkodnak az itt élők.