Amikor körbetekertük a Fertő-tavat
Az idő továbbra sem javul. A ködös, szürke, fagyos, tavaszváró februárban ismét csak a nosztalgia marad számunkra. Tavaly is valami hasonló hangulatban vártuk a tél végét, így amikor az eljött, rögtön nyeregbe pattantunk, hogy körbetekerjük a Fertő-tavat. Alapvetően a vonuló madarakra voltunk kíváncsiak, de nem tudtuk kivárni az erre legalkalmasabb áprilist: már márciusban Sopronban voltunk, hogy kerékpárt bérelve nekivágjunk a 130 km-es útnak.
A tó mentén végig kiépített kerékpárút van, kivéve a Balf és Fertőrákos közti szakaszt, illetve néhol kis forgalmú utakra van terelve a forgalom. Engedjék meg, hogy a magyar oldal csodáiról (Fertőd, Nagycenk, Fertőrákos, Balf, stb.) most ne emlékezzünk meg részleteiben, hisz azt sokan ismerik. Sopronból indulva mi is csak felületesen vettük szemügyre pompás kastélyainkat, a nyugati végek csodás tájait. Sarródon ellenben lementünk a partra, ahol a Nemzeti Park által kialakított madármegfigyelő tornyokból gémeket, kócsagokat, bíbiceket, sőt ürgéket fotózhattunk kedvünkre. Szintén a Fertő-Hanság Nemzeti Parknak köszönhető, hogy a Hanság rétjein ma már ismét szürke marha csordák és rackajuhok legelhetnek. A túloldalon Illmicben látogattuk meg az osztrák oldal nemzeti parkjának látogatóközpontját, illetve madármegfigyelő zugait, ahol hasonló zoológiai élményekben volt részünk, mint „odahaza”. Az infrastrukturális kontrasztról nem igazán kell szót ejteni, hisz az köztudomású. Ennek okairól sem kell sokat töprengeni, elég, ha letekerünk a mosontarcsai hídhoz. Talán, ha 1956-ban nem kell annak a több tízezer magyarnak itt nyugatra tántorognia… Talán, ha az a minőség itthon marad… Tényleg: miért nem beszélünk az 1956-os magyar exodusról?
A hídtól a faluig tartó úton faszobrok sokasága emlékeztet 1956-ra, a 200000 elvesztett magyarra. Immár az Őrvidék békés falvaiban járunk, fel is tűnik Féltorony, ahol az a Grősz József született, akit később kalocsai érsekként börtönöztek be Rákosiék. Már megint a kommunisták – tényleg ideje visszatérni a Fertő-tó partjára. Még vetünk egy pillantást a faluban álló Harrach-vadászkastélyra, aztán suhanunk is tovább Boldogasszony felé, amely már a XIII. században Mária-kegyhely volt. A török által lerombolt templom helyén, az Eszterházyak 1702-re építtették fel a ma is álló bazilikát. Ami miatt megtettük ezt a kitérőt, az a búcsújáróhely kolostorában látható Szent István freskó, illetve a kápolnában lévő kép, amelyen István felajánlja az országot Máriának. Nezsidernél már a tó északi szegletében vagyunk, innen fordulunk vissza dél felé. Csupa török által pusztított falu következik, amely a török kor végére végleg elvesztette magyar többségét. Fertőszéleskúton, a falu közepén látható a Török-torony, amely a XVII. század második felében épült. A 32 méter magas toronyból messze el lehetett látni a környező síkságon és időben lehetett jelezni a közeledő ellenséget. De amiért nekünk kedves: 1681-ben a Szent Koronát is őrizték benne. Feketevárosban a régi városfal és annak kapui, a pajtasor, a pestisoszlop, a Török-ház – melynek kéményéből egy turbános török fej emelkedik ki – mellett egy régi történet keltette fel a figyelmünket. Eszerint az 1647-es török rajtaütés idején a 12 éves Greiss Andrást elhurcolta a török, de az éjszaka leple alatt, amikor megpihent a csapat, sikerült megszöknie. Faluja határába érve elájult a fáradtságtól. A falubeliek megtalálták, hálából 32 évesen a megtalálás helyén feszületet állított, amely ma is látható. És végül Ruszt: a történelmi Magyarország legkisebb városa ma már a boráról, a tavasszal ideérkező rengeteg gólyáról, és a világörökség részének nyilvánított óvárosáról ismert. A főtér felső végén álló Halásztemplomot még Anjou Mária építtette hálából, mert a halászok kimentették a Fertő-tóból. A közeli Sopronból több magyar is átjár, hogy éttermet működtessen itt, de helyi magyart csak egyet találtunk Wenzel Róbert borász személyében. Néhány chardonnay mellett volt mit megbeszélnünk történelmi sorsfordulókról, magyar exodusról és 1956 vérbe fojtóiról.
A forgatás időpontja: 2012. március 23-24.
Hazajárók: Kenyeres Oszkár, Pintér János
Szereplők: Alois Lang, Goda István, Wenzel Róbert
Operatőr: Schödl Dávid
Hangmérnök: Bükki Bence
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Kiss Attila
Vágó: Herneczky Frigyes
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Köszönet: Fertő-Hanság Nemzeti Park, Nationalpark Neusiedler See-Seewinkel, Reischl Gábor
Írta és rendezte: Moys Zoltán
