"Maga a Fertő hazánknak legnagyobb tava a Balaton után. Sopron- és Mosonmegyék közt terűl el egy széles, hosszúkás medenczében éjszaktól dél felé. Legnagyobb hoszsza 36 kilométer, legnagyobb szélessége 15 kilométer, legkeskenyebb a közepe táján, hol csak 6.5 kilométer. Legnagyobb vízálláskor területe 335 négyszögkilométer, tengerfölötti magassága pedig 116 méter. A Fertő határozottan alföldi tó jellegű, feneke igen egyenletes és vize igen csekély. Átlagos mélysége 1–2 méter közt váltakozik. Ma már annyira leapadt, hogy bárhol keresztül lábolhatunk rajta."
Annyi hegység után ezen a madárdalos kora tavaszi időben itt az ideje, hogy a nyugati, síkabb Őrvidék felé forduljon a Hazajáró kíváncsi tekintete. Sokan elfelejtették, pedig itt, a Hanság szomszédságában terül el Európa legnagyobb síkvidéki sós tava, amely különleges növény- és állatvilágának köszönhetően méltán lett a világörökség része. A Fertő-tó egykoron történelmi hazánkat ékesítette, aztán Trianonban területének nagyobb részét épp ahhoz az Ausztriához csatolták, amely velünk együtt a háború vesztesei közé tartozott. Történt, ami történt, a természet nem ismer határokat. A Fertőtáj ma is egységesen harmonikus képet tár az ideutazó elé: a sekély, sós tó, és a környezetét tarkító nádasok, szikes puszták világa sok vízi- és énekesmadárnak nyújt ideális életteret. A Nemzeti parkot és környékét kerékpárutak sűrű hálózata fonja be. Ezeken kerekezve fűzi most fel a Hazajáró a Fertő vidékének természeti értékeit, feledésnek indult magyar emlékeit és a nyugati gyepűk őrzőinek maradékait.