Csíkszereda már az Árpád-házi királyok idején a keleti gyepűrendszer része volt, majd mint mezőváros fontos utak kereszteződésénél, a szerdai napokon ott tartott vásárok színhelyén alakult ki a 15. században.

A Mikó-várban kapott helyet az 1930-ban alapított Csíki Székely Múzeum, amelyben állandó kiállítás mutatja be a vártörténet különböző korszakait. A legenda szerint Szent László király Mikó nevű vitézének volt itt először vára. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tanácsosa, hídvégi Mikó Ferenc, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitánya 1623-ban fogott neki vára építésének. De várkastélyát 1661-ben a török-tatár seregek már fel is dúlták, majd a Habsburgok 1716-ra laktanyává alakították.

A Mikó-várban néprajzi kiállítás is van, ami az elmúlt századok – sok helyütt máig élő − paraszti világát, a csíki mindennapok sajátos élettereit eleveníti fel.

Csík hagyományosan a katolikus vallás egyik erdélyi fellegvára. Ezt igazolják a régi székhely, Csíksomlyó egyházi emlékei és a Római Katolikus Főgimnázium is, ami szintén Csíksomlyóról költözött át négy évszázad után, 1911-ben Csíkszeredába. Az iskola ma már egykori diákja, az erdélyi vértanú püspök, Márton Áron nevét viseli.

A csíkiak szabadsághoz való ragaszkodását jelzi, hogy csatlakoztak a Rákóczi féle kuruc felkeléshez és a ’48-as szabadságharchoz is. 1916-ban a román hadsereg tört be a városba, majd jött a boldog kicsi magyar világ, ami után újra Romániához került. Amikor megszűnt a Magyar Autonóm Tartomány, Hargita-megye központjául Csíkszereda és Székelyudvarhely versengett. A hatalom Udvarhelyet választotta, ám a csíkiak addig tüntettek, míg végül elérték céljukat, így lett végül ‘Szereda Hargita megye központja.

Csíkdelne határában egy magányosan álló erődtemplom várja a vándort. Úgy tartják, a tatárjárás során elpusztult Tordafalvából csak ez az Árpád-kori templom maradt, s lett három falu: Delne, Pálfalva és Csicsó közös egyháza. A 18. században aztán a falvak önállósultak, új templomot építettek, így a Szent János kápolna lassan magára maradt…

A természet törvényei megtanították Borzsova gazdálkodó népét a hagyományok tiszteletére és összetartó közösséggé kovácsolta az itt élőket. Erre jó példa a lakodalmas gazdák találkozója is.

A legenda szerint Szent László itt jártában egy forrásból itatta lovát, mondván: “igyál lovam, mert ez szép víz”. Itt alakult ki a nagy múltú községközpont, Szépvíz.

1669-ben I. Apafi Mihály fejedelem engedte be a Moldovából menekülő örményeket, akik alig 200 év alatt városias településsé, a Csíki-medence legjelentősebb vásáros helyévé fejlesztették Szépvizet. Az örmények katolikus temploma 1763-ban épült.

Szépvízen van a megye második legrégibb székelykapuja is. Mellette a fa harangtorony az új templom felépülése előtt arra szolgált, hogy a szentmiklósi anyaegyházba szentmisére szólítsa a híveket.

Aztán Szépvíz önálló egyházközség lett és 1890-ben végre felépült saját templomuk is, Szent László tiszteletére.

Csodás havasi környezetben, a Kőd vonulat és a Csíki-havasok gerincei között lefolyó Rákos-patak szűkülő völgyében nyúlik el Ajnád. A kálvária dombról csodás a kilátás a Lóvész-tetőre, a Pogány-havasra és a többi csíki csúcsra. Nyugatra a távolban a Hargita is megmutatja magát. A dombon két fakereszt áll a második világháborúban a hazáért itt elesett hős magyar honvédek emlékre.

A tatárbetörés után a községben hét öregember maradt életben, nagy pusztítást végzett a fekete halál, a pestis is. Aztán a II. világháborúban az orosz támadókkal szembeni heves honvédő harcok színtere lett a falu. De az élet mindig legyőzte a halált.

Ajnád népe híven őrzi Szent István király örökségét. Tiszteletére a Bernáld család épített kápolnát 1514-ben.

Lóvészen nagyrészt Moldvából betelepült pásztor családok utódai élnek.

De amiért igazán nevezetes a környék, az Erdély legnagyobb vasúti völgyhídja, a Kárpátok vízválasztóján átkelő Csíkszereda-Gyimesbükk vasútvonal impozáns építménye, az eredetileg 1897-ben épült Karakó-völgyhíd.