Raka­ca­szend közel nyolc évszá­za­dos múlt­ra tekint vissza. Ősi temp­lo­ma a Szen­di csa­lád temet­ke­zé­si helye a 16. szá­zad­ban lett a refor­má­tu­so­ké, akik nyom­ban leme­szel­ték a képek­kel díszí­tett fala­kat. Négy évszá­za­don át rej­tőz­tek a közép­ko­ri fres­kók, ám 1966-ban egy vil­lám­csa­pás nyo­mán a leper­gő mész alól elő­ke­rül­tek az apos­to­lo­kat és egy püs­pö­köt ábrá­zo­ló fal­kép­tö­re­dé­kek. Díszí­tett famennye­ze­te is van már vagy 350 éves.

A ’60-as évek léte­ző szo­ci­a­liz­mu­sá­ban úgy dön­töt­tek, hogy az apró, de bőv­ízű Raka­ca-pata­kot az ipar szol­gá­la­tá­ba állít­ják: még mielőtt a Bód­vá­ba ért vol­na, völ­gyét elzár­ták, vizét fel­duz­zasz­tot­ták. A Raka­ca meg köszön­te szé­pen, és a friss, tisz­ta vizű táro­zó körül gaz­dag élő­vi­lág­ra tett szert.

Az egyet­len magyar ala­pí­tá­sú szer­ze­tes­rend, a pálo­sok kolos­to­rá­nak rom­ja­it talál­juk Mar­tony köze­lé­ben, az Agg­te­le­ki Nem­ze­ti Park­ban. A kolos­tor­épí­tést 1344-ben kezd­ték meg a pálo­sok a helyi neme­si Tekes csa­lád­dal egyet­ér­tés­ben. A szer­ze­te­sek egé­szen 1550-ig éltek a kolos­tor falai között.

Az Eszt­ra­mos-hegy bar­lang­jai közül sok a bánya­mű­ve­lés áldo­za­ta lett, de a leg­na­gyobb és talán leg­gaz­da­gabb for­ma­kin­csű Rákó­czi-bar­lang épség­ben maradt.

A bar­lang­ra érc­ku­ta­tás köz­ben buk­kan­tak rá 1958-ban. Érde­kes­sé­ge a külön­fé­le kép­ződ­mé­nyek vál­to­za­tos­sá­ga. Van­nak itt több réteg­ben egy­más­ra rakó­dott csepp­kö­vek, nagy mére­tű csepp­kő­füg­gö­nyök, bor­só­kö­vek és sok más külön­le­ges kép­ződ­mény.

Varázs­la­tos kis szak­rá­lis emlé­ke a Szent And­rás temp­lom. Hazánk­ban egye­dül­ál­ló módon, ket­tős szen­téllyel épí­tet­ték. Szent And­rás legen­dá­ját, apos­to­lo­kat és kirá­lyo­kat ábrá­zo­ló közép­kori fres­kó­ma­rad­vá­nyai a 14. szá­zad emlé­kei.