"A mi hazánk az a hely, ahol több mint ezer éve otthon érzik magukat a magyarok. Ennek egy tartománya Erdély, egy vármegyéje a Barcaság, akkora térség, amekkorára szükség volt, hogy lakói úgy érezzék: életük teljes értékű, emberhez méltóan szép lehet."
Valahol a gótikának is véget kell érnie. Ez a hely éppen itt van, Erdély délkeleti határszögletében, az Olt és a Kárpátkanyar keretébe foglalt, Barca folyó öntözte medencében. A Barcaságon, ahol a teuton lovagok gregorián énekét visszhangozzák a templomerődök és a Kárpátok vaskos védfalai. És ahol a gótika véget ér, a hegyeken túl, keleten már egy másik világ kezdődik. És ez a másik világ időnként áttöri a védfalakat, hogy a Barcaság gyepűelvén keresztül letiporja mindazt, amit a gótika világa jelent. Hazánk délkeleti kapujának őrzésére II. András királyunk 1211-ben telepítette le a német lovagrendet. Várakat, templomokat emeltek, védték a határt, terjesztették a hitet, benépesítették a földet, de túlzott függetlenségi vágyuk lett a végzetük. Önálló államot akartak, így végül magának II. Andrásnak kellett kiűznie őket Magyarországról. Tizennégy esztendő. Mindössze eddig tartott a teuton lovagok korszaka, mégis, a mai napig meghatározzák a vidék arculatát. Ahogy meghatározzák azok a honvédő harcok is, amit az őrálló barcasági magyarok vívtak a nemzetért, a kereszténységért.